Orvosi Hetilap, 1901. május (45. évfolyam, 18-21. szám)

1901-05-05 / 18. szám

301 ORVOSI HETILAP miatt csak igen nehezen vehetjük hasznát. E kórkép, bár — ismét­lem — gyakori, alig ismert és számtalan oly kérdés merül fel tanulmányozása közben, melyre feleletet az irodalomban nem találunk. Ugyanaz, a­mit a betegség klinikai képéről mondottunk, áll a betegség anatómiai substratumáról is. Az aetiológiai egységet röviden egy mondatba foglalhatjuk: „A betegség oka egy a gyer­mekkori, tehát fejlődésben levő idegrendszert ért bármilynemű laesion. E laesiák közül legismertebbek az infectiós bántalmak, a­milyen a diphtheria, morbilli, scarlatina, meningitis. Kevésbbé ismertek az enkephalitisek, főleg azért, mert in vivo alig diagnostizálhatók. A gyermekek rendszerint egy hányással kezdődő lázas betegséget szenvednek el, melynek lefolyására jellegzők az ecclampsiás görcsök. Ezenkívül lehet azonban a primaer laesio egy trauma vagy akár intra-, akár extrauterin intoxicatio. Mi sem természetesebb, hogy ahhoz képest, milyen volt a kórokozó tényező és a fejlődés mely idejében érte az agyat, továbbá, hogy hol localizálódott, az ana­tómiai változások s a velük járó másodlagos elváltozások igen különfélék lehetnek. Az ide vágó kórbonc­tani kutatások a meg­figyeléseknek szintén nagy halmazát gyűjtötték egybe és az ana­tómiai változásokat csak úgy, mint azt a klinikai tüneteknél láttuk, mindig a praevaleáló elváltozás nevével illették. így beszélünk parenkephaliáról, sclerosisról, cystáról stb., pedig e különböző változások igen gyakran találhatók meg egymás mellett és a­mi fontosabb, a betegség kórboncztani képének legfontosabb és legjellegzőbb részét nem ezek, hanem a secundaer degeneratio és főleg a következményes hypo- és aplasiák képezik. A betegség klinikai egysége minden vele foglalkozónak szembeszökő, és bizonynyal a nagyon változékony kórboncztani alap is ilyennek fog feltűnni, ha nem felejtjük el, hogy a betegség lényegét a fejlődés hiányos és rendellenes volta képezi. Meg vagyok róla győződve, ha sikerülne ezen egységes fel­fogásnak, melyre már többen (különösen Freud) törekedtek, érvényt szerezni, úgy e kórkép tanulmányozása közben igen sok az agyfejlődést és az agyi localisatiot illető fontos és érdekes kérdés megoldásához jutnánk, d­e másrészt magának a betegségnek helyes megismeréséhez elkerülhetetlenül szükséges egy általánosan használt elnevezés, mert e nélkül nagyon meg van nehezítve az, hogy az egyes e téren búvárkodók egymás elért eredményeit meg­ismerni és kellő irányban mérlegelni tudják. Minthogy a betegség lényegét általánosságban az agy kórosan elváltozott volta képezi, ajánlom a francziák által gyakran, de sajna nem következetesen használt enkephalopathia infantilis elnevezést. Bourneville és iskolája az utóbbi időben szeretik használni a meningoenkephalitis elnevezést, mely azonban nem megfelelő, mert lobot érthetünk alatta. Ily­en értelemben pedig az enkephalitis lehet kórok, de a kórlényeget nem csak lobos folyamatok képezik. Eczema chronicum gyógyult esete 4°/C-os sublimattal való kezelés után. Irta: Scipiades Elemér dr. Bár nem foglalkoztam sohasem különösebb előszeretettel, sem speciálisan a körorvoslással, mégis közölni kívánom ezt az esetet. Egyrészt azért, mert a baj hosszú, 12 éves tartamáról oly pontos anamnesis állott rendelkezésemre, mely az egész baj történetének érdekes és világos képét adja ; másrészt, mert élénken mutatja ez az eset, hogy gyakran milyen makacs küzdelmet kell az orvosnak folytatnia egy lényegében enyhe megbetegedéssel egész addig, míg vagy türelmét vesztve leteszi a fegyvert, hogy kuruzslóknak engedje át a teret, vagy míg kénytelen lesz ki­próbálásán gyógyszerekhez fordulni, melyek sajnos, nem mindig vezetnek az enyémhez hasonló kedvező eredményre. Közlöm végül azért, mert nem emlékszem, hogy hallottam vagy olvastam volna a sublimannak ilyen erősségben való használatáról s azt gondo­lom, lehetnek mások is, vagy kerülhetnek legalább az enyémhez hasonló körülmények közé s ekkor esetleg hasznot meríthetnek e közlemény tanulságaiból, melyeket a következőkben adandók : G. I.-né nagykereskedő neje, jelen régi bajának keletkezé­sére nézve előadja, hogy börbaja 12 évvel ezelőtt keletkezett; aetiologiájára vonatkozólag a következőket beszéli el: Az 1880. év nyarán Török-Bálinton tartózkodván, az ezen község határában termett ú. n. Piltzling-gombát tisztogatott olyan czélból, hogy azt háztartása számára télire eltegye. Ezen munkája után kezét megmosván, azon észlelésre jutott, hogy ujjai harmadik perczének tapintófelü­lete a mosdás után nem tisz­tult meg egészen, hanem kissé barna maradt s az epidermis raj­zolataiban, továbbá az ujjperczek bőrének hosszanti sekély redői­­ben apró, czérnaszálvékonyságú fekete vonalak maradtak. Két-három napig, a­mikorra a bőrnek a friss gombától való festenyzettsége különben le szokott kopni, nem tulajdonított a dolognak fontosságot, minthogy azonban ekkor sem tűnt el, megmutatta a nyaralóhely azon idei orvosának, ki neki carbol­­szappannal való mosásokat ajánlott. A bőr azonban ennek használatára sem tisztult meg, sőt a betegség lehúzódott az ujjak második és első perczére, végül pedig főleg a második és harmadik ujjperc­ek háti oldalára, majd átterjedt mindkét kézen a hypothenar, de különösen a thenar felületére. Ebbe körülbelül két heti idő telt el. Ekkor a beteg Budapestre jött be, a­hol kezét akkori házi­orvosának mutatta meg, a­ki neki akkor unguentum diachyl. simplexet írt fel. Már ebben az időben észrevette a beteg, hogy a bántalom egyes foltokban alkarjainak hajlító oldalaira is felvonult, míg végül, körülbelül a betegségnek negyedik hetében, a betegség álta­lánosan kitört. Eleinte keskeny, később kiszélesedő csíkok keletkeztek hónaljaiban, emlői alatt, a nyakon köröskörül, azután a közte­­szület feletti hajlatban, a könyökárokban, a ruhakötésben a két ágyéktájon, átvonulva az anális tájra, folytatólag a farpofák közti és a farpofák alatti bevágásba. Ugyanígy a térdhajlatban és a bokák táján. A foltok később annyira kiterjedtek, hogy csak kis ép területeket hagyva szabadon, egymással teljesen össze­folytak. Akkori házi­orvosa ez általános bőrbetegség láttára kát­ránykenőcsöt rendelt a betegnek, melyet erős festőecsettel kellett a beteg területekre felkennie. Ezen műveletet mindenkor egy fél­óráig tartó egész meleg fürdő előzte meg, melynek vizébe a beteg orvosa rendeletére egy kgm. fertőzött szegedi háziszappant helyezett belé. Iszonyatosan kínzónak írja le a beteg ekkori helyzetét. Ezen meglehetősen drastikus kúra a viszketés és a nedvedzés miatt amúgy is elég a kellemetlenséget okozó, nagy terjedelemben megbetegedett bőrt teljesen felmarta el annyira, hogy lázai keletkeztek s mindezek miatt képtelen volt csak valamennyire is kényelmetlenebb ruhadarabot viselni. Hozzájárult mindezekhez az,­­ hogy a kenőcs bepiszkolván összes ruháit, folytonos mocsokban­­ kellett tartózkodnia. Ilyen állapotban jutott a beteg Schwimmer tanárhoz, a­ki látható felháborodással tett megjegyzést a baj elhanyagolt voltára Schwimmer ekkor ichthyol-salicylszappant adott a betegnek, mellyel egész testét le kellett mosnia. A leszállítás után pedig az egész beteg területnek salicyl vizes oldatával való lemosása következett. Ezt a műveletet naponként háromszor kellett a betegnek magán végrehajtania, megtoldva még azzal, hogy a megbetegedett börterü­leteket a következő salicyl-zink-kenőc­csel is bekente, melyet azután rizsporral fedett. Bp. Acidi salicylic. 0'40 Mentholi puri 0'30 Florum zinci Ю'0 Cerae­ti­a vae Lano­ini­­a 8'0 Olei thesauri 9'0 Unguenti emollient. 25'0. Erre a kezelésre ezen általános bőrbetegség egy hónap alatt meggyógyult s csupán a tarkón, a két tenyéren s a bal bokán maradt meg egy-egy folt, továbbá egy folt, mely a bal könyöktől az ulnaris oldalon húzódott lefelé az alkaron s mely már ezen általános bőrbaj kezelésének utolsó idejében támadt. Ezen eczemás foltokat azután Schwimmer évek hosszú során keresztül bór-, zink- és salicyl-kenőcsök különféle változataival kezelte, eredményre azonban csak azon folttal jutott, melyet a bal alkar ulnaris oldalán jeleztem, de ezzel is csak egy időre. 1901. 18. sz.

Next