Orvosi Hetilap, 1903. március (47. évfolyam, 9-13. szám)
1903-03-01 / 9. szám
1903. 9. sz ORVOSI HETILAP bár a méh üregében bomlási folyamat játszódott le, a haematomákat a szétesés megkímélte. Egy „missed labour“-ról (vagyis a szülőtevékenység abbanmaradásáról) a szó valódi értelmében csak azért nem szólhatunk, mivel esetünkben a szülés megindulása sem került sorra. II. Gátképlés után fellépő tetania esete. Gyakran észlelhető jelenség, hogy olyan betegségekkel, melyeknek kóroktana még nincs kellően tisztázva, számos, az illető koraiakkal időbeli vonatkozást mutató mozzanatot igyekeznek kapcsolatba hozni. így történt ez a tetaniánál is. Nem egy körülményt egyenesen előidézőjének tekintettek (tetania golyva kiirtások után, gyomortágulásoknál), másoknál legalább közvetett szerepet igyekeztek a szóbanforgó kóralak létrehozásában felfedezni („Schusterkrampf“, „Contracture des nourrices“). Azonban bármilyen változatosak is legyenek a felhozott körülmények, nem sikerült a rendelkezésemre álló irodalomban olyan feljegyzést találnom, mely nőgyógyászati műtéthez csatlakozó tetaniára vonatkoznék. A Centralblatt für Gynäkologie1 „Ueber gynäkologische Fälle von Tetanus und Tetanie“ czímmel referálja Meinertnek egy előadását, azonban úgy látszik, hogy voltaképen itt is csak tetanus esetekről volt szó, amint az Meinertnek az említett előadás után írt közleményéből is kitűnik. Leírandó észleletünk ritka volta szolgáljon tehát közzététele mentségéül. F. G.-né 25 éves, házi fogi. Havi vérzése 14 évvel jelentkezett, ismétlődés 28 naponként, 1 heti tartammal, kellemetlen tünetektől menten. IV P. Első 8 év, utolsó 4 hónap előtt, rendes időre, rendes. Gyermekágyak rendes lefolyással (2 heti fekvés). Utolsó előtti szülése óta egy rosszul gyógyult gátrepedése van. Korodánkra történt felvételéig beteg gyermekét maga szoptatta. Felvételétől kezdve rendszeresen keserűvizet kapott. 13 nap múlva — midőn a tejelválasztás teljesen megszűnt volt — láttunk a gátképléshez. A hüvely felé a heg kétoldalt húzódott, közbefogva a hüvely hátsó falának zsugorodott, háromszögletű lebenyét. A chloroforranarcosisban végzett műtét elsősorban ezen hátsó hüvelyfal képezte lebeny felszabadításában, majd a heg kimetszése után, csúcsával lefelé való húzásában állott; az ily módon kétoldalt egymás mellé hozott sebszélek sodrony varratokkal egyesíttettek. A lebeny fennmaradó csúcsának lemetszése után nagy ajakról nagy ajakra folytattatok az egyesítés. Végül két varrattal a gát bőre egyesíttetett. Műtét után beteg ismételten hányt. A következő nap délutánján típusos tetaniás görcsök jelentkeztek. („Szülész kéztartás“, kiöblösített talpak, összeszorított, erősen hajlított lábujjak, kifejezett Trousseau, Erb és Ghrostek tünetek). A görcsök 4/4—és óránként jelentkeznek, 2—10 perczig tartanak és meglehetős fájdalmasak. Az amúgy is ágyban fekvő betegnek bromot rendeltünk, közepes adagokban. A 3. naptól kezdve a rohamok gyérebbekké váltak, veszíteni kezdtek intensitásukból. A 8. naptól kezdve naponta 1—2-szer jelentkeztek. 11. napon összes varratok eltávolítása, vonalas egyesülés. Ugyanezen nap délutánján újra erőteljesebb görcsök jelentkeznek, különösen a lábujjakban. 13. napon utolsó tetania-roham. Műtét után 16 nappal beteg távozik korodánkról, hat hónappal későbbről írott értesítése szerint a rohamok otthon nem ismétlődtek többé. A betegség azonosságának megállapítása — tekintve a kifejezett tüneteket — nem igen ütközhetett nehézségbe. Trismus és fokozott reflexingerlékenység hiányából a tetanast, a rohamoknak tiszta öntudat mellett való megjelenéséből az epilepsiát könnyedséggel kizárhattuk. Ergotinismust hasmenések, érzési zavarok is kísérnek. Hysteria ellen szólt elsősorban hysteriás tünet hiánya. Továbbá azt tartják, hogy hysteriánál a Trousseau tünet csak kivételképen, a Chrostek sohasem fordul elő. Midőn a lerrt tetania magyarázatát keressük, nem szabad 1 1893. évfolyam 318. 1. 3 Archiv f. Gynäkolog. XLIV. kötet 381. lap. 3 Bókai-Rétli-Korányi. A Belgyógyászat kézikönyve VI. kötet. 967. 1. Frankl-Hochwart szerint a Trousseau-tünet sohasem észlelhető hysteriánál, a Chvostek-tünet előfordulhat „ab und zu.“ Nothnagel. Spec. Patholog. und. Ther. XI II. Frankl-Hochwart. Tetanie, 169—170. 1 szem elől tévesztenünk azt, hogy a szóban forgó megbetegedés olyan nőnél jelentkezett, ki utolsó, 4 hónap előtt lefolyt szülése óta gyermekét maga táplálta. Nevezetesen megfontolandó, hogy nem egyszerűen a szoptatók görcsével, egy „contracture des nourrices“ esettel állottunk-e szemben. Igaz ugyan, hogy a tetania ezen alakja rendszerint a szoptatás kezdetén, annak első heteiben jelentkezik, de azért említenek 2—8 hónapnyi „latens időszakokat“ is. Mindenesetre azonban a szoptatás alatt jelentkezett a hántalom kitörése, csak egy esetben, egy nőnél, ki gyermekét 10 évig szoptatta, jelentkezett az elválasztás után. Azt, hogy a szoptatók tetóniája rendszerint csoportosan lép fel, esetünk pedig magában áll, csak mellesleg említem meg. Ez oly kevéssé mellőzhető ama kérdés felvetése is, vájjon nem váltott-e ki a chloroformnarcosis egy mérgezési tetaniát, amint Löb egy egyetlen idevonatkozó esetet említ. Azonban úgy látszik esetében a kezek typusos tartásán kívül csak a faciális tünet volt meg. Különben is nehezen volna elképzelhető, hogy ha a chloroform tetaniát egyáltalában képes volna előidézni, az említett észlelet a chloroform használatának mai elterjedtsége mellett egyetlennek megmaradhasson. Ha azonban esetünkben a tetania keletkezését az ismert okok egyikére sem vezethetjük vissza, ha tekintetbe veszszük, hogy a kórkép fellépése a gátképlést nyomon követte, hogy betegünknél sem a műtét előtt, sem máskor nem jelentkezett, nem zárkózhatunk el ama gondolat elől, hogy a tetania kiváltása nem volt a vázolt műtéttől teljesen független, különösen ha utalok arra a körülményre, hogy a tetania szünöfélben levő tünetei a fonalak kivételének napján (1. 11. nap) kiújultak. Feltéve azonban, hogy az említett összefüggést épenséggel tagadnunk is kellene, még mindig feljegyzésre érdemesnek tekinteném azt, hogy a szóban forgó kórkép — mint az egyetlen ismert és fennebb említett esetben — csak az elválasztás után jelentkezett, annál is inkább, mivel a szoptatás idejét illető tetania észleletet hazánkra vonatkozólag még egyáltalában nem közöltek.3 III. Herpes zoster terhesnél. A nemi szervek megbetegedései és a bőr működési zavarai között fennálló kapcsolat már régóta felhívta úgy a gynaekológusok, mint dermatológusok figyelmét. Ezen összefüggés majdnem kizárólag olyan irányban nyilvánul, hogy a nemi szervek betegségei befolyásolják a bőr viselkedését. Mint ezen összefüggés legegyszerűbb példáit a rendes havi vérzés idején fellépő bőrelváltozásokat szokás említeni, még szembetűnőbbek azok, melyek dysmenorrhoeás zavarokkal társulnak. Legvilágosabb példáit eme kapcsolatnak azonban a terhesség alatt fellépő bőrelváltozások szolgáltathatják, hiszen már a physiologiai határokon belül szabályosan jelentkeznek festeny felhalmozódások (linea brunea, uterinalis cidoasmák, stb.); az élettani sorompókat átlépő elváltozások között leggyakoribb a herpes és a pruritus. Ebbe a csoportba szokás az eczemákat is sorolni, azonban valószínűnek látszik, hogy ezek nagyobbrészt nem közvetlenül a fennálló terhességnek, hanem csak általa előidézett rendellenes állapotoknak (pl. lógó hasnak) a következményei. Ami a terhesség kapcsán fellépő herpeseket illeti, úgy látszik, hogy minden válfajukkal szerepelhetnek ugyan, azonban herpes zosterre vonatkozó feljegyzések csak elvétve találhatók. A zoster kóroktanáról általában szólván, említik ugyan egyes szerzők a terhességet is (Purjesz°, Tauffer Emili), de közelebbről az összefüggést, amennyire ezt a rendelkezésemre álló számos bőrgyógyászati munka átnézése után is kivehettem, csak Freymannt méltatta, kitől a herpes'c zoster graviditatis elnevezés is származik. 1 Frankl-Hochwart. 1. c. 108. 1. 2 Citálva Frankl-Hochwart. 1. c. 105. 1. 3 1. Temesváry: A tejelválasztás és szoptatás élet- és kórtanának kézikönyve. 191. 698. lap. 4 Müller: Die Krankheiten des weiblichen Körpers stb. 457. 1. 5 Müller’s Handbuch der Geburtsh. II. k. 946. lap. 3 Purjesz : A belgyógyászat tankönyve. 111. kiadás, II. 594.1. 7 Bókay-Kétly-Korányi: A belgyógyászat kézikönyve. V. 887. 1. („Trophoneurosisok“). 8 Petersburger med. Zeitung. 1876. czitálva Neumann Lehrbuch d. Hautkr. V. kiadás, 197. 1. 135