Orvosi Hetilap, 1906. március (50. évfolyam, 9-12. szám)
1906-03-04 / 9. szám
------------------——.—- ----------------- Ц Щ~1: няне 190ß. 9. 8Z. ORVOSI HETILAP 341 bizonyos klinikai különbségeket használ fel az exfoliativ erythrodermiák egyéb alakjainak elkülönítésére“ (Törő c). Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy az ily módon elkülönített typusok nem különálló derrantosisok, hanem — mint Török mondja — „a bőr diffus pirjával és hámlásával járó körfolyamatoknak klinikai megjelenésükben és lefolyásukban bizonyos fokig különböző, de átmeneti formák által szorosan egymáshoz csatolt alakjai“. Mindaz, amit az exfoliativ erythrodermiákról általánosságban mondottunk, természetesen érvénynyel bír a pityriasis rubrára vonatkozólag is. Ez az utóbbi Hebra által pontosan körülírt klinikai sajátságai alapján, melyek közé a diffuszíron és kislemezű, korpaszerű hámláson kívül a csak mérsékelt viszketés, a bőrnek későbben bekövetkező atrophiája, a folyamatnak idült volta, progrediáló jellege és feltétlenül kedvezőtlen kimenetele, valamint minden egyéb bőrelváltozás (nedvezés, infiltratio, hólyagképződés) hiánya tartozott, élesen körülírt kórképet alkotott, melynek önállóságát és aetiológiailag egységes voltát sokáig senki sem vonta kétségbe. Ez a kórkép az idők folyamán, főleg Jadassohn által szükségesnek tartott bizonyos módosítások révén, melyek nemcsak a bőrelváltozások fokát és minőségét, hanem a kórlefolyást is illették, a Hebra által szűkre szabott kereten túl lényegesen kibővült. Ma a legtöbben elismerik, hogy a Hebraféle typus mellett léteznek a pityriasis rubrának nagylemezű hámlással, a bőrnek jelentékenyebb beszűrődésével, igen heves viszketéssel, nedvezéssel járó, rövid lefolyású, recidiváló és esetleg teljes gyógyulással végződő alakjai is. A fent mondottak értelmében azonban nem az a lényeges, hogy vájjon ilyen typusokat is a pityriasis rubrához kell e sorolnunk, vagy pedig mereven ragaszkodjunk e annak Hebra által szabatosan körülírt fogalmához, hanem tudnunk kell azt, hogy a pityriasis rubra nem egységes, önálló megbetegedés, hanem meglehetősen complex kórfogalom, mely különböző aetiológiával bíró eseteket foglal magában. Ha áttekintjük az irodalmat, meggyőződünk arról, hogy a pityriasis rubrának typikus alakjain kívül, melyek mindenben megegyeznek az eredeti Hebra-féle kórképpel, még abban is, hogy ismeretlen aetiológiával bírnak, léteznek ahhoz klinikailag hasonló, és pityriasis rubra vagy más név alatt közölt esetek, melyek valamely határozott kóroktani tényezőre vezethetők vissza így Brunsgaard észlelete — egy nagyjából a pityriasis rubra képe alatt lefolyó megbetegedés, gümós szöveti elváltozásokkal és kochféle bacillusokkal a bőrben — valószínűvé teszi, hogy a tuberculosis is okozhat a pityriasis rubrát utánzó dermatosisokat. Egy másik esetben, melyet Elsenberg pityriasis rubra néven közöl, universalis exfoliativ erythrodermia állott fenn, mérsékelt viszketéssel, finom korpaszerű hámlással, a felületes mirigyek nagyfokú duzzanatával, máj- és lépmegnagyobbodással. A vérben a fehérvérsejtek tetemesen meg voltak szaporodva, a mirigyek pedig a halál után végzett szövettani vizsgálat alkalmával leukaemiás elváltozások képét nyújtották. Valószínű, hogy ez esetben leukaemia volt jelen és azt hiszem, hogy nem tévedünk, ha ennek a bőrelváltozások keletkezésében aetiológiai szerepet tulajdonítunk, míg Eisenberg csak véletlen szövődményt látott benne. Egy további aetiológiai lehetőségre Peter és Nicolau esetei hívják fel a figyelmet. Az előbbi pseudoleukaemiás mirigytumorok keletkezését, máj- és lépmegnagyobbodást észlelt „pityriasis rubra“ folyamán. A pseudoleukaemiának in vivo tett kórisméjét a bonczolat is megerősítette. Míg Peter a pseudoleukaemiának nem tulajdonít lényeges szerepet a bőrelváltozás keletkezésénél és az össze-függést olyképen képzeli el, hogy a pityriasis rubra, illetőleg az annak folyamán keletkezett, indolens, elgengedésre nem hajlandó mirigyduzzanatok adták meg az impulsust a pseudoleukaemia kifejlődésére, addig Nicolau, ki nemrég „exanthéme exfoliant uni-versel pseudoleucaemique“ név alatt szintén közölt egy typikus, relatív lymphocytosissal, az összes felületes nyirokmirigyek duzzanatával, lépmegnagyobbodással járt, pseudoleukaemia kíséretében támadt exfoliativ erythrodermia-esetet, már szoros pathogenetikus összefüggésbe hozta a bőrelváltozást a vérképző szervek megbetegedésével. Hogy az említett esetekben a bőrelváltozás valóban pseudoleukaemiás természetű volt-e, azt elegendő tapasztalatok hiányában határozottsággal még nem állítjuk. De ha — Nicolau szavait idézem, ki esete kapcsán behatóan foglalkozott e kérdéssel — tekintetbe veszszük azt az intim és szoros viszonyt, mely a bőr és a haematopontikus szervek megbetegedése között fennáll és amely a bőrnek a leukaemia és pseudoleukaemia folyamán oly gyakran és oly változatos formában jelentkező elváltozásaiban nyilvánul, ha továbbá szem előtt tartjuk azt a hasonlóságot, mely az említett esetekben egyfelől a dermatosis, másfelől a pseudoleukaemia fejlődési menetében megnyilvánul, akkor lehetetlen az ilyen eseteket egyszerűen véletlen szövődmények gyanánt felfogni. Természetesen az ide vonatkozó észleletek még csekély számúak , de e kis szám nyer jelentőségében, ha meggondoljuk, hogy úgy az exfoliativ dermatitisek, mint a pseudoleukaemia magukban véve is igen ritka megbetegedések és így már néhány esetben észlelt együttes előfordulásuk is oly körülmény, mely különös figyelemre méltó. Mindezen észleletek valószínűvé teszik, amire különben Török már 190- ben utalt (Mracek : Handbuch der Hautkrankheiten), hogy a pityriasis rubra chronica tünetcsoportját egészen hasonló módon különböző tényezők okozhatják és így indokolt Nicolau eljárása, aki pityriasis rubra alatt gyűjtőfogalmat ért klinikailag egymáshoz hasonló bőrbetegségek számára, amelyen belül az egyes eseteket aetiologiájuk szerint csoportosítja, illetőleg az ismert aetiologiával bíró eseteket azon kórfolyamat keretébe illeszti, amelylyel okozati összefüggésben látszanak állani. Az eddigi észleletek két aetiológiai lehetőséget tesznek valószínűvé, amennyiben bizonyos esetek a tuberculosissal, mások a pseudoleukaemiával, illetőleg a leukaemiával hozhatók szorosabb viszonyba. A magunk részéről is azt hiszszük, hogy a szóban forgó folyamatok további tisztázása czéljából leghelyesebb, ha a pityriasis rubra fogalmát az egyelőre még ismeretlen aetiológiájú, ú. n. idiopathikus esetek számára tartjuk fenn, míg a gümös eredetű eseteket, helyesebben azokat, melyek a gümőkórral valamelyes pathogenetikus kapcsolatba hozhatók, a tuberculosis exanthemái közé, azokat pedig, melyek a pseudoleukaemiával, illetőleg leukaemiával látszanak összefüggésben állani, a pseudolaeukaemiás, illetőleg leukaemiás bőrelváltozások közé soroljuk. Az előbbiek az erythrodermia exfoliativa tuberculosa, az utóbbiak a dermatitis vagy erythrodermia exfoliativa pseudoleukaemica illetőleg leukaemica csoportját alkotnák. Egyelőre tehát a jövőben minden egyes esetben az aetiológiai tényezők kiderítése kell hogy feladatunk legyen. A régi módszer, mely változékony és megbízhatatlan klinikai különbségek alapján osztályozta az eseteket, mindenesetre elhagyandó, mert ezzel nem jutunk közelebb a folyamatok lényegéhez. Ezt csak az aetiológiai tényezők megállapításával érhetjük el. Természetesen e fáradozásunk sokszor sikertelen lesz, de legalább „törekedjünk megállapítani vagy kizárni az említett két aetrológiai lehetőség fennállását mindazon eljárások segítségével, melyeket a klinikai észlelés, a kórbonettan és a különböző kísérleti módszerek bocsátanak rendelkezésünkre“ (Nicolau). Ф (Folytatása következik.) Közlemény a budapesti Stefánia-gyermekkórházból. (Igazgató: Bókay János dr., egyetemi ny. rk. tanár.) Észleletek Röntgen-fénynyel kezelt leukaemiáknál. Irta: Flesch Annia dr., kórházi segédorvos. A fehérvérűségnek Röntgen-sugarakkal való kezelése a klinikai gyakorlatban aránylag rövid idő alatt egész otthonossá lett. Ezen kezelés értékét illetőleg eleinte ateljesen optimista nézet volt az uralkodó annyira, hogy némely észlelő a Röntgen-sugaraknak a leukaemiára egyenesen gyógyító befolyást tulajdonított. A nagyszámú eseteknek hosszabb megfigyelése, klinikai és haematológiai szempontból pontosabb észlelése azonban ma már lehetővé teszi számunkra, hogy tisztábban lássunk s a túlzott reményeket a valódi értékükre szállítsuk le. Tudjuk ennek folytán, hogy a Röntgen-fény a leukaemia klinikai és haematológiai képét igen jelentékenyen s jótékonyan befolyásolni képes ugyan, ámde a fehérvérűséget meg nem gyógyítja Az is kiderült a sok eset ! Minden jog fenntartva.