Orvosi Hetilap, 1906. június (50. évfolyam, 22-25. szám)
1906-06-03 / 22. szám
1906. 22. sz. ORVOSI HETILAP jesen kizárható, s a melyek bizonyítják, hogy a bénulás gyógyulása villanmozás esetén jóval rövidebb időt igényel, a villamáram feltétlenül specifikus gyógyhatással is bir. Hisz alig képzelhető, hogy a hatalmas physikai, vegyi és élettani hatással biró villamáram bizonyos körülmények között , gyógyító erővel ne bírjon. Hogy ez miként történik, erre még most, amíg az idegelemek, molekulák lényegéről oly hiányos ismereteink vannak, felelni alig tudunk. Sok valószínűség szól a mellett, hogy a villamáram physikai befolyást gyakorol a test molekuláris részeire, majd gyorsítván, majd lassabbítván azoknak mozgását. Változtatja azoknak irányát. Ez által kóros állapotok visszafejlődését megindíthatja, siettetheti. Bénult izmok elfajulását, azoknak rendszeres összehúzódása által, akadályozhatja vagy késlelteti. Kifáradt idegekre éltetőleg, frissítőség hat. Gyakorlatunkból ismerjük a villámáram hatását neuralgiáknál ; a kínos trigeminus-zsába néha Faraday-áramnak főleg a Fromhold ajánlja dagadó és apadó módon használatára gyorsan enged, máskor ismét a galvánáram anádsarkának befolyása által csillapul. Choreás betegeknél többször láttam a gerincvelőre alkalmazott leszálló irányú galvánáram csillapító hatását, a kezelés alatt az izomnyugtalanság engedett. Basedow kórban szenvedőknél a galvánáram hatása a tachycardiára több ízben kedvező. Az ülés alatt az érlökések száma csökken. Hemikraniánál szintén sok szerző ajánlja a galvánáram alkalmazását, itt ott némi eredménynyel. Ez utóbbi két betegségnél főleg Eulenburg, Guttmann, később Benedikt ajánlatára az ú. n. sympathicus-galvanisatiót használják. Ezen elnevezés annyira elterjedt s a legújabb therapiás művekben is emlegetett, hogy czélszerűnek tartom vele gyakorlati szempontból foglalkozni. Eulenburg 1873-ban Guttmann-nal együtt egy nagy monographiát irt „Die Pathologie des Sympathicus“ czímen. E műben a Basedow-kórt, a hemikraniát, a haladó féloldali facialis- i sorvadást stb. a sympathiás ideg megbetegedésének tekintik, s ez , alapon ajánlják e bántalmúak kezelésénél a nyaki sympathiás ideg ganglionjainak galvanisatioját. Tudvalévően a nyakon az együtt- t érző ideg 3 pár ganglionnal bir, a legfelső — ganglion cervicale supremum nervi sympathici — a 2. nyakcsigolya elülső két oldalán fekszik, a középső, mely legkisebb és néha hiányzik is, valamivel alább van, a legalsó pedig, melyet ganglion stellatumnak is neveznek, a 7. nyakcsigolya magasságában Ezen ganglionokat az elektródokkal akként akarják megközelíteni és a galvánárammal érinteni, hogy a gombalakú elektródot a fültő mélyedésébe be- és hátrafelé nyomjuk, ekkor a legfelső ganglionra hatunk. A középsőre az elektródot a fejbicczentőizom közepén alkalmazzuk, a legalsó gangliont pedig a jugulumba benyomott elektróddal akarjuk befolyásolni. A villamozással néha sikerül a sympathiás ideg ingerlésére beálló ismert tünetek egyikét vagy másikát elő- idézni, így a pupillatágulást. Azonban érthető, hogy ép bőrön át a mélyen fekvő ganglionokat egyenesen és külön befolyásolni nem lehet, azon helyeken épen úgy befolyásolható a vagus, esetleg a phrenicus, átterjedhet az áram a nyúltvelőre s így a szerzők által feltételezett symphaticus-galvanisatio nem fogadható el. A galvanizálás alatt mutatkozó pulsusritkulás származhat a vagushatásból is. Az elsoroltak alapján kimondhatónak vélem, hogy épen oly téves azok álláspontja, kik a villamosságban universális therapiás r ágenst keresnek, mint azoké, kik attól minden gyógyító hatást megtagadnak. De ha el is ismerjük, hogy sok esetben psychés befolyás szerepel csupán, melynek értékét hosszantartó reménytelen idegbajokban eléggé meg kell becsülnünk, határozottam el kell fogadnunk a villamáram specifikus hatását is. Az igaz, hogy ezen hatás eddig csak eredményeiben bizonyítható, mikéntjét az ideg- és izomélet finom működési lefolyásának hiányos ismerete miatt nem ismerjük. De amit nem tudunk ma, esetleg holnap vagy évek múltán megismerjük. Ezért. kollegáim ne helyezkedjünk a sivár skepticismus álláspontjára, hanem józan elbírálással használjuk ki e hatalmas természeti erőt szenvedő embertársaink javára. Ma csakugyan a tapasztalat és egyes esetekben a próbálgatás irányítja az orvost a villamosság alkalmazásánál, de remélhetőleg eljön az idő, amidőn az indicatiók és az alkalmazás biztosabb, tudományos alapból indulhatnak ki. 589 Közlemény a kir. m. tudomány-egyetem I. számú sebészeti klinikájáról (Igazgató: Dollinger Gyula dr. ny. r. tanár.) A bárzsingvarratokra tett pajzsmirigyszeletek megképző hatásáról. Irta : Navratil Dezső dr. műtőorvos. I. Részleges bárzsingvarrat. „Újabb bárzsingvarrat“ czímmel közleményem jelent meg a múlt évben ugyanezen folyóiratban. Már akkor leírtam, hogy ha a bárzsingsebet dohányzacskó varrattal összehúzzuk és e fölé egy a bárzsing izomzatúban vezetett szücsvarratot alkalmazunk s e varratokra a helyéből mobilizált pajzsmirigyet egy-két öltéssel gyengén odaerősítjük, de úgy, hogy a pajzsmirigy felső pólusán ereivel összefüggésben marad, akkor a bárzsingvarrat prímára gyógyul s nem válik szét. Okát ennek a pajzsmirigy tapadó és hegesztő képességében kerestem. A pajzsmirigyet azonban csak többé-kevésbé szűk korlátok közt mozgathatjuk bárzsingvarrataink alkalmazásakor, mivel ha a pajzsmirigyet alsó pólusán mobilizáljuk, csak bizonyos határon belül alkalmazhatjuk bárzsingsebzésekre hegesztőül. Igaz ugyan, hogy ha ellenkezőleg járunk el és felső pólusán mobilizáljuk a pajzsmirigyet s így ez az alsó pólusához menő erekkel marad összeköttetésben, akkor a mélyebben fekvő bárzsingsebre is rátehetjük a pajzsmirigyet hegesztőül. De ez utóbbi eljárás a pajzsmirigy mobilizálását nehezebbé teszi, mivel a pajzsmirigy alsó pólusához menő erek lefutásirányának ekénti megváltoztatása esetlegesen az erek megtöretését vonhatja maga után s igy a pajzsmirigy nem tápláltatván, nem teljesiti azon feladatát, melyet tőle várunk. Tehát belátva mindkét eljárás nehézségeit, melyek különösen az utóbbira nézve állanak, elhatároztam, hogy kísérleteket teszek, vájjon a pajzsmirigy szeletei ugyanolyan tulajdonsággal bírnak-e, mint az ereivel összefüggésben levő pajzsmirigy maga. Mert, ha a pajzsmirigy egy szeletét át tudom vinni egy a bárzsingon bárhol levő sebre s ha ez a szelet ugyanolyan hatásúnak bizonyul, mint az ereivel összefüggésben levő pajzsmairigy, akkor e pajzsmirigyszeletek megképző hatása a bárzsingvarratoknál, akár részlegesek, akár körkörösek azok, több biztonságot fog nyújtani arra, hogy e varratok tartani fognak. E végből három kutyán tettem kisérletetet részleges bárzsingvarrattal. E kísérletek a következők: 1. 1904. október 14.-én behatolva baloldalt a sterno-cleidomasz. előtt, felkerestem a bárzsingot, ezt környezetéből mobilizáltam s előhúzása után rajta egy kb. 1 cm. hosszú hosszanti metszést ejtettem. A bárzsingsebet dohányzacskóvarrattal zártam, mely dohányzacskóvarrat a mucosán nem ment keresztül. Majd e felett a muscularist szücsvarrattal egyesítettem. Ezután a baloldali, pajzsmirigy alsó pólusához menő ereket lekötöttem, a pajzsmirigy közepe táján alkalmazott selyemfonálkaccsal a pajzsmirigyet lekötöttem és a pajzsmirigy alsó harmadát levágtam A levágott pajzsmirigyszelet a pajzsmirigygyel összefüggésben nem maradt. A levágott pajzsmirigyszeletet rátettem a bárzsingvarratra s két vékony selyemfonál kacscsal gyengén odarögzítettem. Felette a nyakizmokat csomós varrattal egyesítettem s a nyaksebet teljesen zártam. A kutya a műtét után jól van ; a műtét napján semmit sem eszik. A műtét utáni napon délután tejet kap tojással. E táplálékot a kutya magától megiszsza. Kötésváltás: A seb szép, váladék nincs. Október 26.-tól október 23.-ig a kutya jól van ; naponként kapja az említett táplálékot, amelyet jóízűen fogyaszt el. Naponként kötésváltás; a seb alsó és felső pólusából egy izomfonál távozott el. Október 28.-án a kutya teljesen meggyógyult, ekkor napjában fél liter tejet iszik. November 20.-tól félig szilárd, sőt 28.-tól szilárd táplálékot is kapott. A kutya szemmel láthatólag hízik. December 1.-én közbejött körülmények miatt kénytelen vagyok a kutyát megölni. Bonczolásakor teljes gyógyulást találunk, csak a heg közepén a dohányzacskóvarrat selyemszálának vége néz ki kb. 2 mm.-re a bárzsingba. Kiváncsi lévén, várjon mi lett a bárzsingvarratra tett pajzsmirigyszelettel, e végből a műtéti heg mentén nagy gondosan kipraeperálom a bárzsingvarrat táját s egy kb. borsónyi nagyságú hegszövetszerű képletet találok, melynek közepén a bárzsingizom-dohányzacskóval-