Orvosi Hetilap, 1907. június (51. évfolyam, 22-26. szám)
1907-06-02 / 22. szám
KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet, tanár és SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR, FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Rezső szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. 51. évfolyam. 22. szám. Budapest, 1907. junius 2. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hőgyes Endre. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Bálint Rezső és Engel Károly : Közlés az I. sz. belorvostani klinikáról. (Igazgató : Korányi Frigyes egyet. tanár.) Adatok a tachycardia paroxymalis klinikájához és mechanismusához. 407. lap. Steiner Pál: Közlés a budapesti kir. magyar tudomány-egyetem I. sz. sebészeti klinikájáról. (Igazgató : Dollinger Gyula dr., egyet. ny. r. tanár.) A klinikán 1897 óta végzett vesekiirtásokról és vesesecretioról. 410. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Dr. E. Krompecher: Kristallisation, Fermentation, Zelle und Leben. — Lapszemle: Gyógyszertan. Körner : Hydrargyrum praecipitatum album pultiforme. — Stepp : A digitalis forrázat romlásának megakadályozása. — Belorvostan. Munter: A physikai gyógyításmódok jelentősége a diabetes kezelésében. — Stursberg : Addison-kór. — Idegkórtan. Idelsohn : Az időszakos sántításról. — Sebészet. Siegel: Az appendicitis összefüggése a bélhuruttal. — Coley : A hosszú csontok sarkomái. — Montigel: A vioform használata csont- és izületi tuberculosisban. —• Landwehr : A térdkalácstörés sebészi kezelése. — Eivald : Tanács a carcinoma mammae miatt végzett műtéteknél az utókezelésre vonatkozólag. — Wollenberg: Arthritis deformans és idült izületi csúz eseteiben végzett makro- és mikroskopi vizsgálatok. — Bőrkórtan, H. Jansen és E. Delbanco •* A Finsen-féle fénykezelésnek hatása a lupus vulgarista szövettani szempontból— Nagelschmidt : A methylenkék használata a dermatotherapiában. — Húgyszervi betegségek. W. Liith: A prostatitis gonorrhoica gyógyítása. — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Michaelis: Fibrolysinnel meggyógyított heges bárzsingszükület. — Müller: A protargolkenőcs hegesztő hatása. — Zweig : Túlságos gyomornedvelválasztás. — Mautner: Maltosikat. 414—418. lap. Magyar orvosi irodalom. Klinikai füzetek. — Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 418. lap. Vegyes hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. 419. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 420—422. lap. Melléklet F. Hoffmann-La Roche et Cie czég „Thephorin“ készítménye. — Arnau a. E. czég „Salimenthol“ készítménye. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés az I. sz. belorvostani klinikáról. (Igazgató: Korányi Frigyes egyet. tanár.) Adatok a tachycardia paroxymalis klinikájához és mechanismusához. Irta: Bálint Rezső dr. és Engel Károly dr. A szívphysiologia az utolsó évtizedben gyökeres átalakuláson ment és megy keresztül, amely átalakulás a szívizomzat automatismusának jegyében áll. Az automatikus működés, mely a legtöbb, talán minden vegetatív szerv működésének alaptulajdonsága és amelyet újabban Biedermann és Loeb még a harántcsíkolt izomzatnál is kimutatott. Engelmann és mások vizsgálatai alapján a szívre nézve is beigazolást nyert s az ú. n. myogen theoria hatalmas lépésekkel foglalja el souverain helyét a szív physiologiájában a neurogén theoriával szemben. E theoria szerint, mint tudjuk, a szív automatikusan működő szerv s az idegrendszerrel való összeköttetése csak a külső viszonyokhoz való alkalmazkodásra szolgál. A szívizomzatnak önálló sajátságai vannak, melyek az idegrendszertől függetlenek, de az idegrendszer által befolyásolhatók. E sajátságokat Engelmann négy csoportba osztotta és pedig: az automatikus ingerképzés, az ingerlékenység, a contractilitás és az ingervezetés csoportjába s az idegrendszernek az egyes sajátságokra való befolyását chronotrop, bathmotrop, inotrop és chromotrop befolyásnak nevezte el. A szívizomzat sajátságainak e részletes tanulmányozása és megállapítása természetesen a pathologiát sem hagyta érintetlenül. E sajátságok ismerete alapján kezdték megítélni a szívösszehúzódások pathologikus megnyilatkozásait s főleg a rhythmuszavarok voltak azok, amelyek az új theoria alapján új, beható értelmezést nyertek. Az arhythmiás szívműködés és pulsus e tanulmányok 1 A budapesti kir. orvosegyesület 1907 január hó 5.-i rendes ülésén tartott előadásozása egész új színben tüntette fel annak jelentőségét és biztosabb alapul állította oda a szív állapotának megítélésére. E kutatások kihatottak a szív rhythmusának minden változására s így természetesen a rohamokban jelentkező tachycardiára, a tachycardia paroxymalisra is, mely e rhythmuszavarok legrejtelmesebbike és talán legérdekesebbje. Régebben csak okait, az idegrendszerrel való összefüggéseit kutatták, újabban belenyúltak annak mechanismusába is. S ha ennek lényegét nem is ismerjük még biztosan, a betegség magában is annyira érdekes s a tachycardia mechanismusának elemzése annyi új szempontot foglal magában, hogy indíttatva érezzük magunkat e dolgok rövid tárgyalására annál is inkább, mert eseteink a casuistika szempontjából is jelentős adatokat mutathatnak fel. A paroxysmusos tachycardiának főtünetét, mint tudjuk, a hirtelenül rohamszerűen beálló tachycardia alkotja. Sok esetben a roham csak ebből az egyetlen tünetből áll. Más esetekben számos ideges és más tünet kíséri a tachycardiát. Mielőtt azonban ezeknek a tárgyalására áttérnénk, közölni óhajtjuk az általunk észlelt esetek kórrajzi adatait, hogy azután ezeknek alapján folytathassuk tárgyalásainkat. I. M. S. 20 éves, lakatos. Hereditás semmi irányban sem mutatható ki. 5 éves koráig angolkórja volt, járni sem tudott. 10 éves korában tüdőláben ment át. Jelen baja 8 évvel ezelőtt vette kezdetét. Műhelyben dolgozott s egyszerre egy gép szíja elkapta s a földhöz vágta. Jelentékenyebb sérülést nem szenvedett, de hirtelen erős szívdobogás fogta el, melyet erős szívtáji fájdalmak kísértek. A szívdobogás körülbelül egy óra hosszat tartott, eszméletét nem vesztette el, és semmi egyéb tünetet nem észlelt. A roham elmúltával testileg teljesen jól érezte magát, de a kiállott szívtáji fájdalmaktól való félelem egyre bántotta s mintegy kényszergondolattá változott nála. Egy hét múlva a baleset után a nevezett félelmek jelentékeny növekedése közben újból elfogta a szívdobogás. Ez a roham már körülbelül három óráig tartott, de még mindig csak a szívdobogás volt az egyetlen tünet. Ezután valamivel nagyobb időközökben jelentkeztek hasonló rohamok mindinkább növekedő időtartammal. A következő évben a rohamok körülbelül hónaponként jelentkeztek, egyszer azonban fél napig s később IVa 1 2 napig is tartottak. Ekkor azonban már újabb tünetek is járultak a szívdobogáshoz és pedig főleg nehézlégzés és köhögés, amikor is véres köpetet ürített. E közben észlelte azt, hogy bár a rohammentes időben teljesen egészségesnek érezte magát, mégis majdnem munkaképtelen lett, amennyiben testi munkánál, hajolásnál is fenyegette a