Orvosi Hetilap, 1908. március (52. évfolyam, 9-13. szám)
1908-03-01 / 9. szám
1908. 9. sz. ORVOSI HETILAP voltak a szigeten. Kitelelő petékkel megrakott nőket pedig egész április közepéig leltem istállóinkban, új tavaszi hím- és neculexekkel egyetemben. Igaz, hogy ezen istállókban csupa apró kísérleti állat van, melyek állandóan istállózva vannak, itt tehát talán tovább maradnak tető alatt a nőstény anophelesek, mint ott, hol az állatok a szabadba járnak. Azt is tekintetbe kell venni, hogy tavaly hűvösen kezdődött a tavasz és hogy hím culexet mindig inkább találtam az istállókban, mint hím anophelest. Úgy látszik, azok inkább követik nőstényeiket és nem oly könnyen pusztulnak. Akárint van is a dolog, mégis valószínű, hogy az első anophelesgeneratio az időjárás változatait tekintetbe véve, május elején jelenik meg és megelőzik őket a culexek, így találta azt Jancsó és Kertészi is. Tető alá húzódó, erősen kifejlett anopheles nőstények rendszerint már szeptember első napjaiban bőven voltak pajtáinkban. Eleinte vérrel teltek a kitelelő anopheles nőstények és az állatok feletti léczeken tanyáznak, később az ősz előrehaladtával már nem szívnak vért és felhúzódnak a padlás sötét, légáramlástól mentes zugaiba, hol csak nehezen lelhetők meg. A tél derekán és a tavasz legelején pedig épen nem tudtam őket felfedezni. Az át- telelő anophelesek mind lomhábbak és lomhábbak lesznek, lesoványodnak és megpúposodnak, mint a culexek. A tavaszi meleg beálltával az elrejtőzött anophelesek újból előtűnnek. Peterakás előtt újból és ismételve vért szívnak és csak azután repülnek ki. A kora tavaszi maláriák értelmezése szempontjából ezen utóbbi körülmény felette fontos. Az elmondottakat tekintetbe véve, megállapíthatjuk, hogy a maláriát illetőleg Budapesten is olyan viszonyok vannak, mint a nyugati államok legtöbb városában. Vannak behurczolt maalariaesetek, vannak fertőzésre fogékony anophelesek, és még sincs endemiás malária. Ennek elsősorban az az oka, hogy kevés az anopheles és ami van, az is inkább istállókban húzódik meg és állatok vérével él. Kevés azután a maláriás beteg is és azok is könnyen és gyorsan gyógyulnak, még mielőtt anophelest ragályozhatnának. Egészen mások a viszonyok a forró égöv alatt, vagy hazánk egyes pocsolyás vidékein. Itt sok az anopheles, azok felkeresik a hiányosan öltözködő embert is, sőt együtt tanyáznak velük sötét, rosszul szellőztetett szobáikban. Ilyen helyeken az endemia fellobbanása csak az anophelesekre kedvező időjárástól függ. Városainkban azonban a malária kiújulásának alapfeltételei hiányoznak és azért a maláriajárvány fellobbanásától nekünk nem kell tartanunk. Érdekes kiemelnünk azt is, hogy a behurczolt és észlelésünk alá kerülő maláriaesetek mind plasmodium vivax által okoztatnak. Ez a tapasztalat megegyezik azzal, mit más nagyobb városokban is észlelnek. A plasmodium malariae legszívósabb fajtája a vivax, ésmindenhol, hol akár éghajlati, akár más viszonyok folytán a malaria nehezen ver gyökeret vagy kialvóban van, ez a fertőzés az uralkodó, illetve ez tartja magát a legtovább. Hogy mi ennek a tulajdonképeni oka, nem tudjuk biztosan. Ám az állat- vagy növényvilágban elégszer észlelünk ehhez hasonlót és ennek magyarázatára nem szükséges a plasmodiumfajok egységességét és egyik fajnak a másikba való átalakulását (Laveran, Plehn) felvenni. A malaria-moszkitót annak egyik legnehezebben értelmezhető részét tette a kora tavaszi maláriaesetek magyarázata, vagyis azon fertőzéseké, melyek az új tavaszi generatio megjelenése előtt konstatálhatók. Nekünk is voltak ilyen kora tavaszi maláriaeseteink. Betegeink egy részében kétségtelenül recidiva volt jelen ; egy-kettőnél azonban nem lehetett recidiváról beszélni, mert a betegek határozottan tagadtak minden előző maláriás mozgalmat. Ezeknél tehát más magyarázat után kell néznünk. Mindenekelőtt arra kell gondolnunk, hogy a tavaszszal megelevenedő anopheles-nőstények a peterakás előtt ismételve vért szívnak és e közben fertőződnek és fertőznek. Ez lehetséges, de mégsem valószínű. Mert igaz ugyan, hogy én is láttam kitelelő anophelest tavaszszal ismételten vért szívni, ám az imágók ilyenkor már rendszerint nem élnek annyi ideig, hogy bennük egy új fertőzés lefolyhasson. A második eshetőség az, hogy az őszszel fertőzött anopheles-nőstény a tavaszi vérszíváskor fertőz. Ezt azelőtt kizártnak tartották, mert a kitelelő anopheles-nőstények nyálmirigyei ismételt vérszíváskor méregteleníttetnek és az ősz végén összefogdosott anophelesek nyálmirigyei plasmodiummenteseknek találtattak. Ámde újabban kimutatta Schaudini, hogy a verebek halteridium-fertőzésekor szerepet vivő culexekben igenis megmarad a fertőzés tavaszig, mégpedig nem a nyálmirigyekben, hanem a bélhuzamban. Az itt rejtőzködő makrogameták azután az ismételt tavaszi vérszívásra parthenogenesis útján szaporodnak és a nyálmirigybe kerülnek. Ugyanez lehetséges az anopheleseknél is. Igaz, hogy az anophelesek késő őszszel is szívnak vért, a culexek pedig nem, de a fertőzés elrejtőződésekor nem is a táplálkozás, de a környező hőfok játszsza a főszerepet. Épen ezért endemiás helyen a tavaszszal előbúvó anopheles nőket össze kellene fogdosni és velük Schaudini kísérleteit megismételni. Végül arra is lehetne gondolni, hogy a fertőzött anopheles öszszes fertőzött petét rak. Ezen peték áttelelnek és tavaszszal fertőzött imágók bújnak ki, melyek vért szíva, már kora tavaszszal megbetegedést okoznak. Ilyenforma a fertőzés pl. a marhák maláriájában, hol ezen germinatív fertőzési mód a rendes. Igaz ugyan, hogy Grassi már rég gondolt erre, de a fertőzött vidéken rakott petékből járványmentes helyen kikeltett imágókkal sohasem tudott inficiálni, csakhogy ehhez Schaudini szerint ismételt vérszívás szükséges, míg tudniillik a nyálmirigybe jut a fertőző ágens. Ezen utóbbi lehetőségre annál inkább kell gondolni, mert mint már említettem, az anophelesekkel rokon nedes-nemzetségen Németországban kimutatták, hogy igenis a petéi és álcrái áttelelhetnek, leszállítva légzési igényüket. Nálunk Magyarországon áttelelő culex- vagy anopheles-petét eddig senki sem talált, én is hiába kerestem az idei tél folyamán és azért ezen eshetőséget tartom egyelőre legvalószínűtlenebbnek. Mindezekből látható, hogy a kora tavaszi malariafertőzések összhangba hozhatók a malaria-moszkito-tannal és ezen fertőzések korántsem ingatják meg e tan erősségét, mint azt pl. Grawitz gondolja. Legfeljebb azt lehet mondanunk, hogy a kora tavaszi maláriák magyarázata szempontjából az anopheles nőstények téli és kora tavaszi életét endemiás és nem endemiás vidéken jobban meg kell figyelni, mint ahogy eddig tettük és akkor bizonynyal megtaláljuk ezen rejtélyes fertőzések nyitját, anélkül, hogy a malariamoszkito elméletet meg kellene ingatnunk, melynél jobban megalapozott nincs az egész modern orvostudományban. A kora tavaszi friss maláriafertőzések regbírálásakor egyébként is figyelemmel kell eljárnunk és nemcsak a recidivákat, de a latens őszi fertőzések tavaszi kitörését is ki kell zárnunk-1907. év tavaszán két érdekes esetet észleltem, melyek röviden a következők :2 D. J. 26 éves mérnök, budapesti lakos, sohasem volt maláriás és évek óta nem volt lázas betegsége. 1906. év őszén egy vasúti építéssel kapcsolatosan Horvátországban járt és földmunkálatokat vezetett. Munkásai közt több maláriás volt, de neki semmi baja sem történt. A beteg, ki az egész telet és tavaszt a fővárosban töltötte 1907. év április 20.-án típusos maláriarohamot kapott. A 111. roham után a vérben kifejlődött rivax- gametákat és schizontokat találtam. A beteg chininkezelésre gyorsan gyógyult és azóta egészséges. Második esetem a következő : G. J. 18 éves postakocsis deczember óta Budapesten van. Azóta nem volt vidéken és állítólag sohasem volt maláriás. Múlt év őszén a beteg Erdélyben fuvaroskodott. Április 4.-én a betegen typusos plasm, vivax-fertőzést lehetett konstatálni. Ezen két betegen biztosan ki lehet zárnunk a friss fertőzést, mert hisz Budapest ez idő szerint maláriamentes, de különben is nagy gonddal vizsgáltam meg a betegek életviszonyait, környezetét, különösen az utóbbi kocsison, amiben a fertőzés lehetősége még leginkább fennállott és semmi olyasmit sem találtam, ami a friss fertőzés mellett szólott volna. Közönséges recidiva esetéről sem lehet szó, különösen nem első esetemben, hol az intelligens, magát erősen megfigyelő mérnökember bizonyára felismerte volna, ha megelőzőleg maláriás . Schaudinn : Generation und Wildwechsel bei Trypanosoma und Spirochäte, 1904. 2 Bemutatva a közkórházi orvostársulat 1907. VI. ülésén. 1 Kertész: A magyarországi szúnyogfajok rendszertani ismertetése. 1904. 2 Deutsche med. Wochenschrift, 1907. 30. szám. 139