Orvosi Hetilap, 1910. október (54. évfolyam, 40-44. szám)
1910-10-02 / 40. szám
54. évfolyam. 40. szám. Budapest, 1910. október 2. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei : SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLÓGIA Tóth István és Scipiarles Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Antagonismus és therapia. (Magántanári próbaelőadás.) Irta : Mansfeld Géza dr. Már igen régóta ismeretes, hogy számos méreg hatását más mérgekkel meg tudjuk szüntetni. Ámde a mérgek antagonismusának lényegét csak akkor sikerült felismernünk, amikor a pharmakológia oly módszerek birtokába jutott, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy kellő pontossággal megállapítsuk a mérgek támadáspontját a szervezetben. A méregantagonismusok lényegének felismerése lehetővé tette, hogy különválasszuk az antagonismusok különböző fajtáit egymástól, hogy megismerjük azokat a mérgeket, amelyek ellentétes hatása csupán látszólagos, és azokat, melyek a szervezetben egyugyanazon szervben hatnak, egymás hatását tehát valóságban meg tudják szünteti. E vizsgálatok, melyekről ma be fogok számolni, nem csupán physiologiai ismereteinket gyarapították, felderítve szervezetünkben normálisan meglevő antagonista folyamatok egész sorát, hanem új teret nyitottak pharmakotherapiai törekvéseknek is, mert hiszen a therapia alapja tulajdonképpen nem más, mint az az antagonismus, mely beteg szerveink functiói és bizonyos gyógyszerek hatása között fennáll. Elsősorban is az antagonismus különféle alakjait kell egymástól külön választanunk és tisztába jönnünk azzal, hogy mikor szólhatunk valóságos antagonismusról. Számos esetét ismerjük ugyanis annak, hogy valamely méreg okozta elváltozást, különösen, ha az csak functionális, meg tudunk szüntetni valamely más méreggel, és ilyenkor rendszerint készek vagyunk a két mérget antagonista tulajdonságokkal felruházni, holott esetleg a két méreg között physiologiai vonatkozás nem is áll fenn, így például nem tekinthetjük antagonistáknak mindazokat a mérgeket, amelyeknek antagonismusa azon alapszik, hogy egymással kémiai vagy fizikai vonatkozásba tudnak lépni. Mert ha két anyag egymással egyesülve mérgező tulajdonságait elveszti és mi ezt a kémiai reactiót a szervezeten belül létesítjük, akkor világos, hogy nem a mérgezést, nem a már kifejlődött betegséget szüntetjük meg, hanem a mérget fosztjuk meg mérgező tulajdonságaitól. Egy savmérgezettet alkaliákkal csupán akkor tudunk az életnek megmenteni, hogyha módunkban van a még támadásra készülő savat ártalmatlanná tenni, és az életmentés feltétele éppen az, hogy az a savmennyiség, mely hatását már kifejtette, nem volt elegendő ahhoz, hogy az életet kioltsa. De a sejteknek azt az elváltozását, amit a sav már okozott, helyreállítani alkalmukkal többé nem tudjuk. Ennél az antagonismusnál maga a szervezet teljesen passive viselkedik, tehát pharmakológiai értelemben ez a kémiai antagonismus csak látszólagos. Ugyanígy tudjuk a mérgezések nagy számát megakadályozni, így hat a cholesterin saponinokkal szemben, a fehérjék marófémmérgek ellen, Casók oxalsav ellen stb., ahol azonban sohasem betegséget gyógyítunk, hanem magát a mérget tesszük ártalmatlanná. Hogy az antagonismusnak ez a módja, ha el is tekintünk direkt toxicológiai értékétől, practice milyen fontos, azt mindenki belátja, aki tudja, hogy a fertőző betegségek therápiájának legfőbb törekvése éppen az, hogy a kór okát — akár baktériumot, akár toxint — mérgező képességétől foszsza meg, ártalmatlanná tegye, még mielőtt káros hatását kifejti. Ámde a therapiának másik nagy feladata az, hogy bizonyos szervek functionális elváltozását állítsa helyre, már meglevő betegséget szüntessen, és tulajdonképpen csupán ez az, amit joggal nevezünk gyógyításnak. Nem tagadható, hogy ne ismernék a gyógyítás e módjának néhány sikeres példáját. A renyhe bélperistaltikát mérgekkel fokozni tudjuk ; az idegrendszer izgalmát hódítókkal csökkentjük ; a lázat antipyretieumok megszüntetik. De csaknem valamennyi esetben a gyógyítás ez a módja csupán a végeredményt tartja szem előtt és joggal nevezzük tüneti kezelésnek. A therapiának ez a ma még végtelenül fontos tényezője azonos a méregantagonismus azon második alakjával, mely oly mérgek között áll fenn, melyek egymással kémiai vonatkozásba ugyan nem lépnek, de hatásukat nem is egymás ellen a mérgezett szervben, hanem két teljesen különböző helyen fejtik ki. Tehát egyik méreg a másiknak hatását nem is szünteti meg, hanem csak elpalástolja, így amikor például valamely állat gerinczagyát strychninnel mér- TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. Mansfeld Géza : Antagonismus és therapia. 705. lap. Ország Oszkár: Közlés a III. sz. belklinikáról. (Igazgató : báró Korányi Sándor dr., egyet. tanár.) Vérelváltozások tabesben. 707. lap. Steiner Pál : Közlés a kolozsvári Ferencz József tud.-egyetem sebészeti klinikájáról. (Igazgató : Makara Lajos dr., egy. ny. r. tanár.) Adatok a Freyer-féle prostatektomia kérdéséhez. 708. lap. Csiky József: Közlés a kir. magy. tud.-egyetem II. sz. belklinikájáról. (Igazgató: Jendrassik Ernő dr. egyet. ny. r. tanár, udvari tanácsos.) A myasthenia gravis pseudoparalyticáról és a vele kapcsolatosan kimutatható izomelváltozásokról. 710. lap. Irodalom-szemle. Összefoglaló ismertetés. Hainiss Géza: A táplálkozási zavarok és az ezek folyamán jelentkező intoxicatio. A Finkelstein-Meyer-féle fehérjetej. — Lapszemle. Belorvostan. Treupel: A pneumothoraxról és orvoslásáról. — Idegkórtan. Léri: Az idegrendszer az idült csúzban. — Venereás bántalmak. Az Ehrlich-Hata-féle syphilisellenes gyógyszer. — Orr-, torok- és gégebajok. Ponthiére: A chorea naso-pharyngeális eredete. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Hallervorden: Pantopon. — Porten: Szer delirium tremens ellen. — Hirschberg: Aperitol. 712—717. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 717. lap. Vegyes hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. 717. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 718—719. lap. Melléklet: Dr. R. Scheuble és Dr. A. Hochstetter, chemiai gyárának „Novojodin“ czímű prospektusa.