Orvosi Hetilap, 1913. december (57. évfolyam, 49-52. szám)
1913-12-07 / 49. szám
57. évfolyam. LENHOSSÉK MIHÁLY egyet, tanár és SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. 49. szám. Budapest, 1913 deczember 7. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Közlemények az I. sz. női klinikáról. (Igazgató: Bársony J. dr., udv. tanácsos, egy. tanár.) Bársony János: Röntgen és radium a méhrákkezelésben. 907. lap. Scherer Sándor: A méhrák kezelése Röntgen- és radiumbesugárzással. (Klinikai rész.) 909. lap. Kelen Béla : A méhrák kezelése Röntgen- és radiumbesugárzással. (Experimentális rész.) 912. lap. Drucker Viktor: Közlemény a „Teleia" nyilvános ingyenes rendelőintézet III. urológiai osztályáról. A subcutan alkalmazható hashajtók jelentősége az urológiában. 915. lap. Juba Adolf: A középiskolai reform. 916. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Bókay Zoltán: A veleszületett szívbajok monographiája esetek kapcsán. — Lapszemle. Belorvostan. E. Friedberger és A. Gröber: A srepanatiónak s a vagusátvágásnak az anaphylaxiára gyakorolt befolyása. — Zink: 110 esetben végzett mesterséges pneumothorax. — Sebészet. Bockenheimer: Sebészeti beavatkozások anyagcserebántalmak alkalmával. — Elmekórtan. H. W. Maier: A katathymiás téveszmék és paranoia. — Gyermekorvostan. Simon Flexner: A poliomyelitis fertőzésmódjai. — Venereás betegségek. K. Sudhoff: A syphilises betegekről való gondoskodás és a luesprophylaxis Nürnbergben 1498—1505-ben. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Wassermann ■■ Tussis convulsiva. — Thiberge: Gégeszűkület.— Theimer: Subjectiv fülzörejek. — Wockenfuss: Narkophin. 918 - 922. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Klinikai füzetek. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 922. lap. Vegyes hírek. 922. lap. Tudományos társulatok. 923 - 927. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemények az I. sz. női klinikáról. (Igazgató: Bársony J. dr., üdv. tanácsos, egyetemi tanár.) I. Röntgen és radium a méhrákkezelésben. Írja : Bársony János dr., egyetemi tanár* Tisztelt uraim! Az egyetemi I. sz. női klinika izoláló pavillonja 1909 szeptember 1.-ére, a Budapesten tartott XVI. internationalis orvosi congressus idejére készült el. Földszintjén nyolcz ágy gyermekágyi lázasok, az emeletén szintén nyolcz ágy inoperabilis rákos betegek számára lett berendezve, a czélból, hogy rajtuk tanulmányokat folytassunk és kísérleteket tehessünk. A berendezés költségeit lényegesen szaporította a Röntgen-felszerelés és a rádium. A klinikának a congressus meghívott tagjai előtt való bemutatásakor a Röntgen-laboratórium már teljesen készen volt, a rádiumot csak pár hónappal később kaptuk meg, de 1910 elején már a mai értékben kifejezve kb. 31 mgr. rádiumnak voltunk birtokában. Hogy miért említem e dátumokat, annak a magyarázatát meg fogom még adni, most egyelőre csak annyit, hogy ebből az tűnik ki, hogy mi már idestova három éve foglalkozunk a therapia e tételével is s ez alapon nemcsak van szerzett jogunk hozzá, de mintegy kötelességünk is, hogy a napirendre tűzött kérdéshez szólván, tapasztalásainkat elmondjuk. Az 1909. év őszétől kezdve a Röntgen-kezelések kidolgozása foglalt le főként bennünket, az eredményeink nagyon jók voltak, a kezelést igénylő betegeink száma hatványozva szaporodott; illusztrálásul legyen felemlítve, hogy két hét előtt kezeltük Röntgen-sugarakkal az ezredik beteget; így azután talán az is, mert ez irányban nagyon le voltunk foglalva, oka volt annak, hogy a radium* Előadva az 1913 nov. 15.-i orvosegyesületi ülésen, mai is intenzive foglalkozni alig maradt emberünk és időnk, de még az is történt, hogy egy lassan gyógyuló gümőkóros hason kísérelvén meg a radium sugárzást, a has nagyon összeégett s a csúnya égés a bátorságunkat a továbbiakban valamennyire lefokozta s ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy a rádiumkezelés terén nem haladtunk olyan lépésekkel, mint a Röntgen-sugarakkal. Az eredményeinkről két assistensem az ez évi szeptemberi bécsi „Naturforscherversammung“-on egyszer már beszámolt, ezek általában fedik azt, amit eddig a kezelésmódról bizonyára bőven olvastak s hallottak s amit azon a néhány asszonyon, akiket rá tudtunk beszélni, hogy az ülésre eljöjjön, ad oculos demonstrálhatunk is. Ez irányban nekem most már nem sok mondanivalóm van. Hogy mégis szólani akartam, annak más oka van. Nevezetesen azt láttam és látom, hogy a hallei Krönig-féle publication valóságosan lázas türelmetlenség ömlött el úgy az orvosokon, mint a publikumon; nem volt jóformán nap, amelyen a radium csodásnak hirdetett gyógyhatása felől telefon útján és személyesen kiváltképpen a napi sajtó képviselői ne kértek volna szakvéleményt tőlünk. A magam részéről én ezt mindig megtagadtam. Megtagadtam már azért is, mert harmincéves orvosi gyakorlatom alatt nagyon sokszor volt alkalmam csalatkozni abban, amit első enthusiasmusukban mások feldicsértek. Aktuális példával mindjárt szolgálhatok. Pár év előtt ugyane helyen, ugyancsak a rákról vitatkozván, az operatív eredményeket, a kiterjesztett operatiók nagyszerű eredményeit hallottuk dicsérni s most a radiummal a kézben mind a két előadó őszintén elmondta, hogy e nagy operatióknak siralmasan szomorú a végeredménye. Vagy még egy példa: Az imént csak Kröniget említettem, pedig Bumm és Döderlein is referált Halléban a thorium-radium befolyásáról a beteg hámburjánzásokra. Csak Krönig-t említettem azért, mert közülük ő mondja egyedül, hogy a rákot ezentúl ő többé már nem gyógyítja operatióval. Tehát emlékezetükbe hozom először, hogy ugyancsak Krönig volt az, aki nem régen azzal lepett