Orvosi Hetilap, 1915. március (59. évfolyam, 10-13. szám)
1915-03-07 / 10. szám
59. évfolyam. 10. szám. Budapest, 1915 márczius 7. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A typhus és a dysenteria együttes előfordulásáról. Irta: Galambos Arnold dr., főorvos. A zvorniki járványkórházban sok beteget észleltem, akik hasi hagymázban és dysenteriában szenvedtek egyszerre, vagy közvetlenül egymásután. Nem áll módomban mai működésem terén a két betegség különböző időrendben való kifejlődéséből eredő kórképekre vonatkozó irodalom áttekintése. Azért tapasztalataimat erre való hivatkozás nélkül közlöm, abban a hitben, hogy közülük egyik-másik különösen a mai viszonyok közt megérdemli az orvosok figyelmét. A Vérhast typhus után 41 esetben észleltem. A vérhas többnyire a typhusreconvalescentia második hetében kezdődött, hirtelen, máskor pedig jóformán észrevétlenül, a megszokott panaszok nélkül. Nagyon feltűnő az a változás, amely a typhusreconvalescens külsejében be szokott következni, mikor a vérhas megkezdődik, az arcszín fakóvá válik, cyanosisos árnyalattal, a szemeket mély gyűrű környezi, a test kiálló részei hidegek, a bőr száraz, targora csökkent, redőbe szedve, perczekig redőben marad. A typhust követő vérhas prognosisa akkor is rossz, ha maga a vérhas nem súlyos, 41 esetem közül 21 halt meg, 3—4 meggyógyult, a többi későbbi sorsát a kórház evakuálása miatt nem kísérhettem figyelemmel, de közülük legalább 8—10-nek halála volt előrelátható. A typhus és a dysenteria vegyes eseteinek felismerése nem nehéz. 3 —4 eset kivételével elhalt betegeim bonczoltattak és a lelet mindig megerősítette a diagnosist. Ha a dysenteria a typhus reconvalescentia alatt szemünk előtt kezdődik, a helyzet tisztán áll. Ha azonban a betegeket dysenteriával, súlyos állapotban látjuk először és anamnesis nincs, akkor a diagnosis felállítása nehezebb lehet. Ilyenkor tapasztalataim szerint útbaigazít a leírt arcz, a dysenteria alatt látható typusos typhusnyelv, a sigmatáj fájdalmán kívül az ileocoecalis érzékenység, a dysenteriás szék, a dysenteriás betegeknek sajátságos szaga és, ha alkalom van rá, az agglutinario vizsgálata. Feltűnő e betegek láztalansága még olyan complicatiók mellett is, amilyen a pneumonia, egy esetemben a tüdőtályog. Eseteim egy részében általános vízkórt észleltem, anélkül, hogy ennek magyarázatát akár a szív, akár a vese állapota megadta volna. B) Typhus és vérhas egyidejű fennállását 9 esetben észleltem. E 9 eset közül meghalt 8. Az egyetlen gyógyult eset recidiváló typhus volt, amelynek recidivájához annak tetőfokán járult a dysenteria. Legfeltűnőbbek a typhus-dysenteria vegyes fertőzéseket követő complicatiók között a gangraenák. Typhust követő dysenteria után 3, typhust kisérő dysenteria után 9 eset közül 6, dysenteriát követő typhus után pedig 2 esetben láttam gangraenát. Ez az alsó végtagokon, egy esetben mind a négy végtagon, többnyire symmetriásan fejlődik ki, ritkán szorítkozik a lábujjakra, többnyire a bokáig terjed, fájdalmakkal, paraesthesiákkal kezdődik, azután a végtagokhideggé, pedemássá válnak, s a distalis részek erős cyanosisa, végül elhalása következik be. A teljes mumificatio kifejlődését sokszor megelőzi a halál. A typhust követő dysenteria bonczolás-leletéből kiemelendő, hogy a gyógyult typhusfekélyek közt majdnem mindig találhatók kisebb friss fekélyek, mintha a dysenteria kitörése a typhus bélbeli folyamatának recidiváját váltotta volna ki. C) Typhust dysenteria után 12 — 15 esetben láttam. Nagyon feltűnő, mennyivel jobb a prognosis ezen egymásután esetén, mint mikor a dysenteria typhushoz járul vagy azt követi. Dysenteriát követő typhusos betegeim fele meggyógyult, másik felét a kórház evakuálása folytán elvesztettem szem elől. Az volt a benyomásom, mintha a dysenteria elszenvedése után 2—3 héttel következő typhus lázgörbéje sokkal gyorsabban érné el maximumát, mint rendesen és gyorsabban esnék le tetőfokáról a normális temperaturáig. Eseteim közt aránylag sok volt a 10—14 nap múlva bekövetkező recidiva. A gyors emelkedés és gyors esés folytán ezen recidiváló esetek lázgörbéje némileg a febris recurrensére emlékeztetett. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Galambos Arnold: A typhus és a dysenteria együttes előfordulásáról. 129. lap. Kovács József: Közlemény a báró Herczel tanár vezetése alatt álló Mária Terézia-téri hadikórházból. Adalékok a hadi sebkezeléshez, különös tekintettel az ultraviolett sugarak hatására. ISO lap. Fabinyi Rudolf és Selig Árpád: Kísérletek a paralysis gyógykezelésére. 131. lap. Dollinger Béla: Közlemény az I. sz. sebészeti klinikáról. (Igazgató: Dollinger Gyula dr. egyetemi ny. r. tanár, m. kir. udv. tanácsos.) Spondylitis tuberculosa (2000 eset alapján). 133. lap. Irodalom-szemle: Lapszemle: Belorvosion. Kirschbaum: A typhusellenes védőoltás. — Koenigsfeld: A fertőző betegségek gyógyítása. — Jaksch: A himlőellenes védőoltás haszna. — Sebészet. Spitzy: A hadi sebesültek utókezelése. — Grunert: Perubalsam. — Húgyszervi betegségek. G. La Virghi: Colliculitis.— Psychologia. Kollarits Jenő: Az elmúlt idő hosszának utólagos megbecsülése. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. A. Oswald: Endémiás cretinismus. — Leiser: Indianszappan. 135—137. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Budapesti orvosi újság 137. lap. Vegyes hírek. 157. lap. Tudományos társulatok. 138—140. lap.