Orvosi Hetilap, 1915. július (59. évfolyam, 27-30. szám)
1915-07-04 / 27. szám
1915. 27. sz. ORVOSI HETILAP metriája, főként a jobb tüdő nagyobb volta és talán a jobb tüdőnek — amint a tapasztalat is mutatja — nagyobb fokú érzékenysége kóros folyamatokkal szemben. Ghona a tracheobronchialis szegletekben (angulus tracheobronchialis dexter et sinister) fekvő nyirokmirigycsoportokat lymphoglandulae tracheobronchiales superiores vagy felső tracheobronchialis nyirokcsomók nevével jelöli meg és Lukiennikov „tracheobronchialis nyirokmirigyeinek“ felső, lánczszerűen elrendeződött részét Afoss-tal és Bartels-szel egyetértőleg paratrachealis nyirokcsomók neve alatt különválasztja. Klinikai szempontból ezen megkülönböztetés mindenesetre czélszerű. A trachea oszlási szegletében fekvő nyirokmirigycsoportot Ghon alsó tracheobronchialis nyirokcsomók vagy lymphoglandulae tracheobronchiales inferiores névvel jelöli meg és a bronchopulmonalis nyirokcsomók neve alatt Lukiennikov beosztásához hasonlóan nemcsak a hitus körül fekvő, hanem a tüdő szövetében a hörgők oszlási szegletei körül elhelyeződött összes nyirokcsomókat foglalja össze. A tracheobronchialis és bronchopulmonalis nyirokmirigyek elhelyeződése okozza, hogy ezen mirigyek elsajtosodása vagy ellágyulása a tracheán és a bronchusokon gyakran idéz elő változásokat, amelyek úgy bonczolástanilag, mint klinikailag nagy jelentőségűek, t. i. öszenyomják a légcsövet és bronchusokat avagy azokba betörnek. A légutaknak elsajtosodott nyirokmirigyek által okozott összenyomatása avagy átfúródása már régen ismeretes és régibb szerzők szerint sem ritka dolog, így Barthez és Rilliett0 a gyermekbetegségekről írott kézikönyvében a bronchialis mirigyek tuberculosisának még ma is elolvasásra érdemes leírását találjuk, amelyben nemcsak kitűnő bonczolástani leletek vannak leszögezve, hanem a legfontosabb klinikai tünetek is teljes és anatómiailag jól megokolt méltánylásban részesülnek. Így nemcsak a légcsőnek és a hörgőknek, úgyszintén más szerveknek a megnagyobbodott nyirokmirigyek által okozott összenyomatásáról számolnak be, hanem 27 esetben — összesen 249 bronchialis nyirokmirigytuberculosis-eset között — a bronchusok átfúródását is észlelték, mégpedig 15 esetben jobboldalt, 12 esetben baloldalt. Gyakran csak egy perforatiót találtak, néha kettőt, ritkábban hármat. Úgy látszik, hogy Leblondia volt az első, aki a bronchialis mirigyek áttörését pontosabban figyelte meg. Egy esetében „rendellenes közlekedést észlelt a jobb bronchus és az ellágyult bronchialis mirigy között“, másik esetében „a jobb bronchus és az oesophagus közötti közlekedést bronchialis nyirokmirigy közvetítette“ és harmadik esetében „a bronchusok közlekedését a nyirokmirigyzacskókkal, amelyek közül egyesek üresek, mások gümős tömegekkel félig telve voltak, észlelte.“ H. Widerhofernek” 1012 a bronchialis nyirokmirigyek betegségeiről írott monographiájában is találunk pontos adatokat a gümős nyirokmirigyek által a légcsőn és a hörgőkön okozott összenyomatásról és az azokon való átfúródásokról. Ezen nagyobbrészt Baréty 13 pontos statisztikájából merített adatok szerint a légcső compressióját 4 esetben, mindkét főbronchusét 1 esetben, a jobb bronchusét 6 esetben, a bal bronchusét 1 esetben észlelték. Átfúródást a tracheán 1 esetben, mindkét főbronchuson 2 esetben, a jobb bronchuson 7 esetben, a bal bronchuson 4 esetben észleltek. Összesen 26 eset, amelyben az elsajtosodott nyirokmirigyek a légutakat összenyomták avagy azokon áttörtek. 9 L. Ghon: 65. oldal. 10 E. Barthez és F. Rilliet: Handbuch der Kinderkrankheiten. Aus dem französischen übertragen von Dr. E. R. Hagen. Leipzig, 1856. 11 Leblond: Sur une espéce de phthisie particuliére aux enfants. Thése, 1824. Cit. Barthez és Rilliet könyvében: 3. rész, 8. fejezet, 729. oldal. 12 H. Widerhofer-. Die Erkrankungen der Bronchialdriisen in C. Gerhardt'?, Handbuch der Kinderkrankheiten. Tüb'ngen, 1878. 13 A. Baréty: De l’adénopathie trachéobronchique en général et en particulier dans la scrofule et la phthisie pulmonaire. Paris, 1874. Mindezen észlelések bonczolásleletekre vonatkoznak. Hogy ezen bonczolásleletek nem ritkák, azt minden prosector, akinek alkalma van sok gyermekhullát bonczolni, jól tudja és ezt A. Ghon 14 pontos adatai is igazolják. Ghon 169 eset közül 30-ban (azaz 17-75°0-ban) találta a tüdőgócznak többnyire megfelelő nyirokmirigynek kezdődő, frissen keletkezett avagy már elhegesedett áttörését. Olyan esetet, amelyben az áttörés rövid idővel a halál beállta előtt következett be, Ghon 15 26-szor talált, még pedig 2 esetben átfúródást a jobb főbronchusba, 6—6 esetben áttörést a két felső lebeny bronchusába, 5—5 esetben áttörést a két alsó lebeny bronchusába, 1 esetben áttörést a jobb középső lebeny bronchusába és 1 esetben többszörös áttörést a jobb főbronchusba és annak ágaiba. Az egyes tüdőlebenyek bronchusaiba való áttöréskor majdnem mindig az I. osztályú bronchusokba történt az. Nagyon sok volna, ha az irodalomban közölt összes egyes észleletekre akarnék kiterjeszkedni, ezért a tuberculosus tracheobronchialis nyirokmirigyek kórbonczolástani változásairól röviden csak a következőket jegyzem meg. A fertőzés után a mirigyben először lobos reactio keletkezik vérbőséggel és duzzadással. Rendesen nemcsak egy mirigy, hanem több egymás mellett fekvő mirigy, sokszor egy egész mirigycsoport betegszik meg. Be van bizonyítva, hogy a tracheobronchialis mirigyek tartalmazhatnak gümőbacillusokat, anélkül, hogy magában a mirigyben gümős góczok kimutathatók volnának, így Harbitz,16 Weichselbaum és Bartel 17 közöl leleteket, amelyek szerint néha olyan gyermekhullák kerülnek bonczolás alá, amelyeken sem makroskopiailag, sem mikroskopiailag a tuberculosis nem mutatható ki, azonban nyirokmirigyeikben virulens gümőbacillusokat rejtenek. Ha ugyanis a nyaki, mesenterialis avagy bronchialis nyirokmirigyeket, amelyek gümős góczot nem tartalmaznak, szétdörzsöljük és a szétdörzsölt mirigypéppel tengeri malaczot beoltunk, ezekben gyakran kifejlődik a tuberculosis. Legtöbbször azonban a fertőzés után a mirigyben typusos gümők keletkeznek, amelyek csakhamar összefolynak, ellágyulnak és sajtosan szétesnek. Ezen állapotban a mirigy egynemű, kásás, a vastagodott mirigyburoktól borított tömeggé alakulhat át, avagy a mirigyben a kásás tartalom mellett kisebb-nagyobb sajtos mirigysequestereket találunk. A széteséssel rendesen együtt jár a mirigyet körülvevő zsír és kötőszövet lobosodása (periadenitis), amely az egymás szomszédságában fekvő mirigyeknek egymással és a szomszéd szervekkel való összenövését vonja maga után. A légcső és a hörgők szomszédságában fekvő duzzadt mirigyek nemcsak nyomást gyakorolnak azokra, hanem az áttörés előtt a légcső és a hörgők falával szorosan össze is tapadnak. Az áttörés rendesen lassan történik, többnyire kicsiny, alig gombostüfejnyi perforatióval, néha több egymás mellett szitaszerűen elhelyezett kis nyílással, azonban hirtelen keletkező nagyobb — lencsényi és ennél is nagyobb — nyílással is kezdődhetik. Az áttörés közvetlen következménye súlyos fuldoklás-roham : a bronchusokba jutott mirigytörmelék nemcsak a kisebb hörgőket tömeszeli el, hanem a főbronchusokat és tracheát is egészen eldugaszolhatja, sőt néha nagyobb mirigysequesterek a hangrésben is megakadhatnak és így vezetnek fulladáshoz. Kis nyíláson át való lassú áttöréskor a pépes mirigytörmelék aspiratiója folytán friss sajtosgümős bronchopneumonia fejlődhetik. Gyorsan pusztulnak el azaz esetek, amelyekben az áttöréssel egyidejűleg valamely nagyobb vérér nyílik meg. Ilyenkor súlyos vérzés következik be, mely fulladás és elvérzés folytán gyors halált . A. Ghon: L. c. 122. old. 16 A. Ghon-. L. c. 117. old. 1G Harbitz: Untersuchungen über die Häufigkeit, Lokalisation und Ausbreitungswege der Tuberkulose. Christiania, 1905. Cit. Hamburger : Allgem. Pathologie u. Diagnostik der Kindertuberkulose. Wien und Leipzig, 1910. 17 Weichselbaum és Bartel: Wiener klin. Wochenschrift, 1905, 10. sz. L. Hamburger, 1. c. ' 363