Orvosi Hetilap, 1918. június (62. évfolyam, 22-26. szám)
1918-06-02 / 22. szám
62. évfolyam. 22. szám. Budapest, 1918 junius 2. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a székesfővárosi Szent Margit-közkórházból. A fehérjék jelentősége a csecsemő táplálékában. Irta: Bauer Lajos dr., egyetemi magántanár, kórházi rendelő-orvos. A csecsemő szervezetének fentartásához szükséges szerves tápanyagok között legfontosabb a szénhydrat és a fehérje. Mert míg a zsír nem elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a szervezet functióit normális módon teljesítse, sőt hogy a súlygyarapodás is a kívánt s a tapasztalat által ismert módon menjen előre, addig a szénhydrat és a fehérje olyan szerves tápanyagok, melyeknek csak rövid időre kikapcsolása is a gyermek táplálékából csakhamar olyan jelenségeket idéz elő, melyek a normális anyagforgalom intenzív megzavarodására mutatnak. Természetes, hogy a zsírnak hiánya, vagy minimális mennyiségben való alkalmazása a táplálékban, nagyfokú caloriaveszteséget jelent a csecsemőre, melyet a csecsemőszervezet csak úgy tűr el zökkenés nélkül, ha megfelelő mennyiségű isodynamiás szénhydrattal vagy fehérjével helyettesítjük. Nincs még eldöntve a kérdés, vájjon lehetséges-e a táplálék zsírját állandóan szénhydrattal helyettesíteni. Ha theoretice lehetségesnek tartjuk is ezt a feltevést, a gyakorlat ezt nem igazolja. Mert nemcsak Brunnig, Weigert és Steinitz állatkísérletei mutatják, hogy a hosszas egyoldalú szénhydráttáplálás folytán a szervezetnek chémiai összetétele az erősen növekedett víz- és sótartalom révén változást szenved, hanem mint klinikai megfigyeléseinkből tudjuk, a hosszas, kizárólagos szénhidráttáplálás folytán egy következményeiben veszedelmes betegség fejlődik ki a csecsemőkön, nagyfokú lesoványodással, a szervek működésének elgyengülésével, az izomzatnak sajátságos rigiditásával, az úgynevezett hypertoniával, valamint az immunitás nagyfokú csökkenésével. A szénhydratártalomnak — bár szénhydrattáplálás fejleszti ki — elsősorban mégis fehérjehiány az oka. A szénhydratártalomban szenvedő gyermek nem annyira zsír-, hanem tulajdonképpen nagyfokú fehérjeéhségben szenved, mert ha a szénhydráttáplálékhoz kellő mennyiségű fehérjét is keverünk, valamint sokat, akkor a szénhydratártalom hosszú, heteken át tartó táplálás után sem fejlődik ki. Erről saját kísérleteim alapján is meggyőződtem. Ha valamely okból kénytelenek vagyunk egy csecsemőt heteken át, pl. zsírintolerancia miatt, szénhydráttáplálásra fogni, akkor ezt veszély nélkül csak úgy tehetjük, ha a szénhydráthoz megfelelő mennyiségű fehérjét, mégpedig akár állati, akár növényi fehérjét, valamint sókat is keverünk; a csecsemő heteken át jól tűri ezt a táplálékot, sőt súlyban emelkedik is, legalább bizonyos ideig, valamint az összes egészségi jeleket mutatja anélkül, hogy rajta a szénhydrátartalom tünetei fellelhetők lennének. Ezen táplálásmódot mindaddig folytathatjuk, míg a calorice kielégítő táplálkozás ellenére súlymegállapodás, vagy ki nem elégítő gyarapodás nem következik be, mely tünet már a zsíréhség jele gyanánt fogandó fel, amikor már az eddigi táplálékhoz eleinte kevesebb, később fokozott mennyiségű zsír beiktatása okvetlen ajánlatos. A jelzett megfigyelésekből egyébiránt az a szabály szűrhető le, hogy a csecsemőtáplálék csak akkor lehet hasznos, ha annak alkotórészei között bizonyos correlatio van, ellen esetben a hiányzó alkotórésznek a hátrányos következménye előbb-utóbb jelentkezni fog az abnormis anyagforgalomban, illetve a klinikai symptomákban. A táplálékalkotórészek közül azonban — amint láttuk — a nélkülözhetetlenséget tekintve a szénhydrátok után a fehérjék következnek. A fehérjék hatása két irányban igen jelentős. Elsősorban fontos a physiologiás hatásuk, de nem kevésbbé fontos a fehérjék jelentősége bizonyos táplálkozási betegségekben, mint therápiás segédeszköz. Physiologiás jelentőségük különösen három functióban nyilvánul meg: Először is a bekebelezett fehérje pótolja az elvesztett fehérjeállományt, a szervezet ugyanis folytonosan veszít fehérjét, illetve fehérjéből képződött szöveteket, így az állandóan lehámló epithelnek, a hajveszteségnek, az izzadság és egyéb elválasztott nedveknek, valamint az emésztőnedveknek, nemkülönben az ezen működések közben elhasznált N-nek a pótlása mind a fehérje functiói közé tartozik. A fehérje második functiója: az egyes szerveknek, valamint az egész szervezet növésének az elősegítése, mely fontos hivatást a sejtek csak kellő mennyiségű fehérje jelenlétében tudják teljesíteni, vagyis fehérje nélkül a test növésében visszamarad. A harmadik functiója a fehérjének mint dynamogen hatás jön tekintetbe; ezen functiója azonban legkisebb jelentőségű, nem specifikus functio, mert a fehérje dynamogen functióját a szervezet zsírral és szénhydráttal jól tudja helyettesíteni. Végül nagy jelentősége van a fehérjének mint a béltartalom reactiójának s az ezzel közeli nexusban levő bélperistaltica szabályozójának azáltal, hogy a táplálékban levő fehérje készíti elő a talajt a bélben a rothadási folyamatok részére, valószínűleg nem azzal, hogy maga rothad, hanem TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Bauer Lajos: Közlemény a székesfővárosi Szent Margit-közkórházból. A fehérjék jelentősége a csecsemők táplálékában. 289. lap. Spányi Géza: Közlemény a Szabolcs vármegyei Erzsébet-közkórház fertőző osztályáról Nyíregyházán. A typhus abdominalis neosalvarianos kezelése. 292. lap. Mansfeld Ottó: Közlemény Budapest székesfőváros Bakács-téri szülészeti és nőgyógyászati kórházából. A gyermekágyi láz kezeléséről. 293. lap. Mező Béla: Közlemény a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem 3. számú sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Verebély Tibor dr., egyet. nyilv. r. tanár.) A vese daganatairól. 295. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvostan. Frey: A szívpitvar-libegésről. — Sebészet. E. Heim: A koponyaplastikák nyomán keletkezett késő tályogokról. — R. Lauenstein: Az arteria vertebralis aneurysmáiról. — Gyermekorvostan. Birk: A gyermekkori thymushyperplasiáról és gyógykezeléséről. — Bőrkórtan. Touton : A hadkötelesek szándékosan létrehozott bőrbántalmairól. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Pál: Vérzéscsillapítás. — Pallag: Methylenkék ezüst használata. — Rost: Erysipelas megelőzése. 297-299. lap. Magyar orvosi irodalom. 299. lap. Vegyes hírek. 299. lap. Tudományos Társulatok. 300—302. lap.