Orvosi Hetilap, 1920. december (64. évfolyam, 49-52. szám)
1920-12-05 / 49. szám
: 4 64. évfolyam. 49 szám. Budapest, 1920 deczember 5 ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. jrhAr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTOM egyet. tanár szerkesztő. SZERKESZTI ÉS KIflDIM : EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény Budapest székesfőváros Bakáts-téri szülészeti és nőgyógyászati osztályáról. (Vezető főorvos: Frigyesi József dr., egyetemi magántanár.) Vérátömlesztések a szülészetben és nőgyógyászatban.* Irta: Vágó Árpád dr., közkórházi segédorvos. A vérátömlesztés ötlete nem új eredetű. Már Hieronymus Cardanus ajánlja 1556-ban megjelent könyvében, bár csupán speculatív alapon, „jellemjavító" czélzattal. Azóta is sokszor végeztek vértransfusiókat, főleg nagy vérveszteségek után az elvesztett vér pótlására. A vérátömlesztés technikai kivitelében két módszer kifejlődésére vezetett. A közvetlen vagy sebészi módszer a vért adó és vért kapó egyén érrendszerét egymással közvetlen összeköttetésbe hozza arteriovenoso, venovenoso anastomosisok, gummicsöves készülékek stb. útján. Ezt a módszert amerikai sebészek (Carrel Stich, Lewissohn) fejlesztették ki, a németek közül legelőbb Hotz és Flörcken, Sauerbruch és mások gyakorolták. Ez eljárás megfelelő sebészi készséget (érvarrat) igényel; hátránya az, hogy az átömlött vér mennyisége pontosan nem ellenőrizhető, valamint, hogy a vér alvadását sem tudjuk biztosan megakadályozni. A másik módszer a közvetett vérátömlesztés, amikor kellőleg előkészített (defibrinált és felmelegített) vért fecskendezünk a beteg gyűjtőérrendszerébe; előnye egyszerűbb volta mellett a vér alvadásának elkerülhetősége és a pontos adagolás. Az átömlesztéshez használt vér a legelső transfusióknál állatoktól (galamb, birka, nyúl) származott, ezt azonban hamarosan elhagyták veszélyei miatt, amelyek részben a fajidegen fehérje anaphylaxiás hatásától, részben pedig az állatvér és embervér között létrejött haemolysises és haemagglutinálóanyagoktól származtak és több halálesetet okoztak. Physiologusok (Landois, Worm-Müller, Panum) idevonatkozó vizsgálatai óta a szerzők csupán embervért, többnyire rokonok, testvérek vérét használták átömlesztésre, legújabb időkben pedig a beteg elvesztett és kellőleg gyűjtött saját vérét is visszaömlesztik (reinfusio). Újabb észleletek (Grawitz, Litten, Nägele, Seidenstriger) azonban kimutatták, hogy emberen embervér átömlesztése után is észlelhetők káros kísérő tünetek, így hidegrázás, láz, haematuria, haemoglobinuria, kiterjedt thrombosisok, dyspnoé, stb., sőt némelyek embervérátömlesztés kapcsán beállott halálesetekről is beszámolnak. így Kuczynszki, Rogge közölt egy-egy halálesetet, melyekben a tüdők hajszálereinek spodogen thrombosisa állapíttatott meg. McCluire is látott egy halált Előadatott a Közkórházi Orvostársulat 1920 február 29.-én tartott ülésén, esetet, melyet haemolysisre vezet vissza. Idevonatkozik E. Opitz legújabban megjelent közleménye is, melyben vérátömlesztés utáni egy haláleset, további 2 esetben pedig icterus, haemoglobinuria és collapsus kapcsán óva int a transfusiók alkalmazásától. P. Esci két esetben intravenosus vérátömlesztés után súlyos transfusiós jelenségeket észlelt (hidegrázás, magas láz), miért csak a legsürgősebb szükség esetén ajánlja a vérátömlesztést. Serológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az emberi vérsavó is tartalmazhat emberi vörösvérsejtek ellen irányuló immunanyagokat , isohaemolysíneket és isohaemagglutinineket, amelyek még vérrokonok vérében is előfordulhatnak, sőt Hotz egy esetben még testvérről testvérre történt vérátömlesztés után is észlelt isohaemolysinek okozta vérvizelést. Éppen ezért a legtöbb szerző (Schleffer, Schultz, Ottenberg, Kuczynszki, Esch és mások) szükségesnek tartják minden vérátömlesztés előtt a Wassermann-reactión kívül a haemolysinekre és haemagglutininekre irányuló vizsgálatot is. Ezen vizsgálatok előzetes elvégzésével a leírt káros mellékhatások nagy része elkerülhetőnek látszik. A világháború sebészi tapasztalatai (Fieber, Ranft, Kräuter, Eimendorff stb.) a vértransfusióknak újabb érdeket kölcsönöztek, különösen azon megfigyelések után, melyek az igen nagy vérveszteségek esetén általánosan alkalmazott physiologiás konyhasó-infusiók elégtelen hatására vonatkoztak (Nürnberger, Rössle). Ez esetekben a légcsere lebonyolítására minimálisan szükséges vörösvérsejtmennyiség a sóoldattól még jobban felhígul, miáltal a vérnek az oxygenátvitelre alkalmas légzőfelülete még inkább megkisebbedik. Ezenfelül a sóinfusio hatása sem tartós, mert a sóoldat a vérsavó fontos fehérjeanyagait sem tartalmazza. Nagy jelentőségű az elvesztett vérnek vérátömlesztés útján való pótlása a szülészetben és nőgyógyászatban, ahol a nagy vérveszteségek oly gyakoriak. A hadisebészektől átvett eljárást a gynaekológusok Lichtenstein nyomán többször alkalmazták, főleg tubarepedésből származó acutanaemia eseteiben, igen jó eredménynyel. A Frigyesi magántanár vezetése alatt álló Bakáts-téri szülészeti és nőgyógyászati osztály anyagán 38 esetben próbáltuk ki a vérátömlesztésnek alkalmazási lehetőségeit különböző javalatokból és különböző adagolásban. Kísérleteinkben a vérátömlesztés közvetett módját alkalmaztuk. Az átömlesztéshez szükséges vért legtöbbször terhes nőktől vettük érmetszés útján, máskor pedig a műtétek vagy szülések alkalmával gyűjtött vért használtuk fel. A vér defibrinálása általában steril üveggyöngyökkel való rázás útján történt; egyes esetekben a Lewissohn és Wederhake ajánlotta 0-2%-os nátriumcitratoldatot is használták a vér alvadásának megakadályozására. Idegen vér átömlesztésekor a vért adó egyén vérét minden esetben megvizsgáltuk a Wassermann-reactio szempont TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Vágó Árpád: Közlemény Budapest székesfőváros Bakáts-téri szülészeti és nőgyógyászati osztályáról. (Vezető főorvos: Frigyesi József dr., egyetemi magántanár.) Vérátömlesztések a szülészetben és nőgyógyászatban. 465. lap. Fischer Ernő: Az alsó végtag statikai megbetegedései. 467. lap. Liebermann Tódor: Az adenotomiáról. (Megjegyzések Wein Z. dr. czikkéhez.) 468. lap. Magyary-Kossa Gyula: Orvosi gyakorlat a régi Magyarországon. 469. lap. Budapesti kir. Orvosegyesület. (1920 október hó 30-án tartott II. rendes ülés.) 472. lap Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvosion. Heinz: Oleum menthae piperitae mint Cholagogum. — Sebészet. Bockenheimer: Körülírt genyedő folyamatok. — H. Neuberger: Murphy-gomb okozta intermittáló lues 132 évvel a műtét után. — Szemészet. Igersheimer: Lues és glaukoma. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 473—474. lap. Vegyes hírek. 474. lap.