Orvosi Hetilap, 1922. október (66. évfolyam, 40-44. szám)
1922-10-01 / 40. szám
66. évfolyam. 40. szám Budapest, 1922 október 1. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: * LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanÁr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyet. tanár szerkesztő. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti kir. magyar Pázmány Péter-tudományegyetem I számú női klinikájáról. (Igazgató: Bársony János dr., egyetemi tanár.) Intracardialis injectiók a pallid asphyxia therapiájában. Irta: Raisz Dezső dr., klinikai tanársegéd. 1871-ben jelent meg Schultze közleménye az algid asphyxiában született újszülöttek felélesztésére szolgáló mesterséges légzésről. Erről csakhamar igen kiterjedt irodalmi vita indult meg, amelynek folyamán elsősorban a methodus ártalmasságát, veszélyeit (clavicula-törés, traumás pneumothorax, haematomák) sorolják föl egyes casuistikai közlemények. Ezek a szerzőt is több ízben megszólalásra bírták, aki a fent említett ártalmakat részben az asphyxiának magának, de nagyobb részben a helytelen lóbálásnak tudja be. Majd különféle módosításokat, új módszereket ajánl Lazarevits, Rosenthal, Prochownik, Tolmatschew, Lahs, Ahlfeld, Dew, Budin, Laborde, Ogata, úgy, hogy e thémának csakhamar tekintélyes irodalma alakult. Végül azonban Torggler, Kupffer, Lahs, Schauta bebizonyította, hogy a Schultze-fle mesterséges légzés a legjobb, mert ezzel jut a legtöbb levegő a tüdőkbe, majd pedig Beuttner, Keilmann nemcsak veszélytelennek jelezte, hanem alkalmasnak találta akkor is, ha extractio közben a kulcscsont eltört. Eképpen Schultze methodusa mint legczélravezetőbb jutott diadalra s úgy alakult a helyzet, hogy a többi módszer csak mint kiegészítője, egyes esetekben helyettesítője, sorakozik mellé. „A legjobb methodus“, mint ahogy maga Schultze nevezi a módszerét, csak annyit mond, hogy a többi között a legjobb kérdés azonban, hogy valójában mit, mennyit tudunk a lóbálásokkal elérni. Toppel 15 8, Wieks 8 9, Pinard 12°0-ra teszi a fel nem éleszthető magzatok számát. Kerntler szerint (1905) klinikánk öt évi anyagának összeállításában 104 lóbálással kezelt pallid asphyxiás újszülött közül 31 nem volt feléleszthető, tehát 29 8%. Az utolsó három évben: 1919-ben 22-ből 10(45%), 1920-ban 21-ből 9 (42%/p), 1921-ben 18 algid asphyxiás közül 10 (55%) nem volt feléleszthető. E nagy különbségek oka abban rejlik, hogy az egyes intézetekben alkalmasint nem egyforma rigorozitással különböztetik meg egymástól a pallid és livid asphyxiát. Mi szigorúan csak azt, tekintjük algid asphyxiásnak, akin a szívműködésen kívül semmiféle más életjelenség nincs, minden reflex teljesen hiányzik. Másrészt a klinikán mint tanintézetben sokszor gyakorlatlan kezdőre hárul a felélesztés néha bizony nagyon súlyos feladata, ami természetesen szintén nagyban befolyásolja az eredményeket. Egyelőre mellőzve a halál közvetlen okát, feltűnően nagynak kell mondanunk a fel nem éleszthető magzatok számát. E körülmény nagyon is érthetővé teszi, hogy legutóbb is újabb élesztési módszerekkel igyekeztek a szomorú számadatokat csökkenteni. Így 1920-ban új ajánlással áll elő Thies. Az algid asphyxiás magzat köldökzsinórján át erős fejő mozgásokkal minél több vért igyekszik a szívhez juttatni. Ez eljárással az utóbbi tíz évben 35 asphyxiás újszülött közül csak egyet nem sikerült felélesztenie. De maga is elismerte, hogy gyakran kellett e mellett bőringereket, sőt lóbálást is igénybe vennie. A szerző úgy okoskodik, hogy a köldökzsinór fejése által a vér a tüdőerekbe jut. A tüdőerek teltsége következtében több vér jut a bal pitvarba s ezáltal a bal szívfélben a nyomás fokozódik, aminek következtében a foramen ovale zárul. A tüdőerek erősebb teltsége s a bal szívfélben beállott erősebb nyomás ingerként hat a vagus-végződésekre s ezzel egyúttal a légzőcentrumra is. Habár ab ovo kétségbe vontuk, hogy légzőmozgás nélkül juthat vér nagyobb mennyiségben a tüdőkbe és elméletben is helytelennek ítéltük, egy pár esetben mégis megpróbálkoztunk ezzel az eljárással, de a legkisebb eredményt sem láttuk tőle, csakhamar sürgetően szükségessé vált a köldökzsinór átvágása, hogy hozzákezdhessünk a nélkülözhetetlennek mutatkozó lóbáláshoz. Ama sikeres eredmények után, amelyeket intracardialis injectiókkal felnőtteken elértek, több reménynyel fogtunk hozzá Vogt ajánlatára a pallid asphyxiásoknak direct szívinjectiókkal való kezeléséhez. Ezideig az irodalomban 19 sikeres, maradandó hatású eredmény van leírva (Oberrheinische Gesellschaft f. G. u. G. 1921 októberi ülése). Ezek azonban mind felnőttekre vonatkoznak. Újszülötteken tudtommal csak Vogt próbálkozott meg ilyenekkel, sajnos, sikertelenül. Részletesebb leírást Vogt nem adott. Ez indított arra, hogy az intracardialis injectiók ily irányú használhatóságáról, értékéről eseteink alapján véleményünket közzétegyük. Sikerrel végződött mindjárt az első esetünk: 1186/1087, 1921. L. I. III.P. Beszállítása előtt hozzátartozóinak állítása szerint 4 eclampsiás rohama volt. Felvételkor a fej a bemenet felett, a méhszáj kétujjnyi, a burok ép. Therapia: 40 gr. vérlebocsájtás, S roganoff, amely alatt a későbbi műtétig 001 morphint és 4 gr. chloralhydratot kapott, közben a belső vizsgálat, venaepunctio alatt chloriformot. Miután ennek ellenére a szülőszobán újabb 4 rohamot észleltünk 50, 65, 60 és 70 mp. tartalmai, a szülést befejezzük. Méhszáj-tágítás Bonner szerint, méhszáj-bemetszés, labrafordítás, extractio. A magzat (3430 gr., 52 cm.) algid asphyxiában születik. Nyálkakiszívás, Schultze-lóbálás. A harmadik turnus után a szívműködés erősen romlik, felületessé válik. Tonogen intracardialisan p/* cm( Locke-oldat -1-8 csepp tonogen). A szívműködés alig pár másodpercz múlva tetemesen erősbödik s még egy turnus Schultze után a gyermek hangosan felsír. A XI. napon egészségesen elbocsájtjuk. A többi esettel nem voltunk ily szerencsések. Ezeket a további tárgyalások szempontjából két csoportba osztom. Az első csoportba sorozom azokat, amelyekben az injectióknak igen jó hatását láttuk ugyan a szívre, de ez múló volt, anélkül, hogy a légzés megindult volna. A második csoportba TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Raisz Dezső: Közlemény a budapesti kir. magyar Pázmány Péter-tudományegyetem I. számú női klinikájáról. (igazgató Bársony János dr., egyetemi tanár.) Intracardialis injectiók a pallid asphyxia therapiájában. 385. oldal. Pfeiffer Miklós: Közlemény a székesfővárosi Szt Margit-kórház belbeteg-osztályáról. (Főorvos: Marsovszky Pál dr.) Az izületi betegségek kénkezeléséről. 387. oldal. Baál Károly: Közlemény a Szt. Gellért-kórház dysenteria-osztályáról. (Osztályos főorvos: Torday Árpád dr., egyetemi magántanár.) Az idei dysenteria lefolyásáról. 389. oldal. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Torday: Mamák könyve. — Lapszemle. Sebészet. Guleke: A csigolya-sarkomák prognosisáról. — Guleke: Aorta aneurysmának tehermentesítő medhaszinotomiával operált esete. — Ideg- és elmekórtan. Scharncke: A nystagmus neurológiai jelentőségéről. — Gyermekorvostan. Stoeltzner: Mészanyagcserevizsgálatok és rachitis. — Baar: A liquor cerebrospinalis globulintartalmának diagnostikai értékéről. — Venereás betegségek. G. Stumpke: Alues congenitalisról. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 391—391. oldal. Vegyes hírek. 391. oldal.