Orvosi Hetilap, 1923. március (67. évfolyam, 8-11. szám)
1923-03-04 / 8. szám
86 ORVOSI HETILAP hogy bizonyos kóros állapotoknál bekövetkező szerkezeti eltolódásokról a vérben tájékozódást szerezzünk. A reactio azon az elven alapszik, hogy különböző kicsapó activitású sóoldatok a Hofmeister anion sorrendben melyik tagig elég erősek még arra, hogy a fehérjék differens hydrophiliéját legyőzve, pelyhes csapadékot provokáljanak. A dehydratizáló sóhatást Darányi elvei szerint hőhatással támogatja. Technika: 1 cm3 5%-os natrium citricumhoz 4 cm3 vért bocsátunk a könyökviszérből. Elkeverés után a vért lecentrifugáljuk , esetleg megvárjuk, míg 2—3 órai állás után a vörösvérsejtek leülepednek; a tiszta plasmát leszívjuk. Ezután hat kémcsőbe lemérünk egyenként 0'3 cm3 plasmát és a Hofmeister anion sorrendű physiologies NaCl-oldattal az isotoniás sóoldatok egyikéből ugyancsak 0'3 cm3-t. A használt oldatok: K2SO4 (2'53%), KCI (l'07°/o), KBr (173°/0) KN03 (147%), KJ (2'410/0), KSCN (l'41°/o). összerázás után 50°-os vízfürdőre helyezzük és a hőfokot 1—2 percenként l°-kal emeljük. Pelyhes csapadék jelentkezésekor a reactio positiv. Opaleskálás, nyálkaszerű fonalak figyelembe nem veendők. Ha 60°ig emelkedőleg pelyheket nem kapunk, a reactio negativ. Tekintve, hogy Gerlóczy reactiójában nem szükséges a pelyhek tömegének, nagyságának felbecsülése — amennyiben csak az döntendő el, hogy van-e egyáltalán csapadék, vagy sem, s ha van, mely activitású sóoldat hozta azt létre, a leolvasások sokkal objectívebben történhetnek. Miután hat sóoldatot használunk, hatféle combinatio lehetősége adódik, míg hetedik gyanánt az ép ember plasmáját jellemző, teljesen csapadékmentesen maradó sorozatot tekinthetjük. A vizsgált 10 ép szervezetű egyén plasmái közül nyolc esetben a sor valamennyi tagjával csapadékmentes maradt a reactio, két esetben a sor két első tagjával (SO4, Cl) positív. E két eset oly egyénekre vonatkozott, akik erős sporttréningben állottak. A vizsgált 62 eset zömét (23 eset) tüdőgümőkóros beteganyag képezte. A reactióval ez esetek lefolyását is ellenőriztük avégből, hogy meggyőződhessünk, váljon a folyamat súlyosbodása vagy javuló hajlama mennyiben tükröződik vissza a plasma phisico-chemiai szerkezetében. Ennek jellemzéséül szolgáljon az alábbi eset: Sz. P. 28 éves nőbeteg. 1921 június óta beteg, lázas, köhög, öt kg-ot fogyott. Éjjel erősen izzad, háta-melle fáj. Kog- te habos-nyákos. Koch negatív. Felvétetik a klinikára 1921 október 3. Felvételkor a b. kulcscsont feletti és alatti árokban a lapoc feletti területen 111. b.-ig tompult k. h. B. csúcson érdes légzés, hangos kilégzés, kilégzés végén néhány ropogás. Röntgen: a b. csúcs erősen árnyékolt, a j. alig homályos. Hőmérsék : 37'5°—38 0°. 1922 1. 30; a b. kulcscsont feletti és alatti árokban IV. b.-ig, j. kulcs feletti és alatti árokban II. b.-ig Tompult k. h. Mindkét csúcs felett érdes légzés, belégzés végén kis-, középhólyagú — részben csengő — szörcsölés. Koch positiv. Hőmérsék : 37‘5° —38'9°. 1922 II. 13. A folyamat terjedése állapítható meg. Röntgen: b. oldalt a lapok 1922 1/10 1/30 11/12 11/25 111/10 csúcsának megfelelően diónyi—be jelzi a positív ragsort. kaverna. 1ébra. Jelen esetben a folyamat súlyosbodását a plasma phisico-chemiai szerkezetében lefolyó eltolódás jól demonstrálja. A következő eset szolgáljon jellemzésül a folyamat javulását illetőleg: N. M- 17 éves nőbeteg. 1922 májusától éjjeli izzadás, gyengeség, hátszúrások, köhécselés, két kg testsúlycsökkenés és 1922 V. 20-án kisfokú vérköpés panaszával keresi fel a klinikát. 1922 VI. 1. Tüdők felett biztos kopogtatási eltérés nincs; 1. csúcson érdes légzés, hangos kilégzéssel. Köpet, hőemelkedés nincs. Röntgen: 1. csúcs áttűnősége csökkent. 1922 VI. 10. Hátszúrásai nincsenek. Jó közérzet, egy kg-ot hízott. Éjjel nem izzad , nem köhög. Jobb csúcson kissé érdes légzés. 1922 VI. 15. újabb 0,5 kg-ot hízott. Palmostatus idem. 1922 VI. 20. Teljesen jól érzi magát, 0,60 kg-ot hízott. Rendkívül jellegzetes volt egy sero-pneumothorax lefolyása. Ily irányú vizsgálataink folyamatban vannak. K. A. 29 éves férfibeteg. 1921 okt. közepén betegedett meg borzongással, magas lázzal, oldalszúrásokkal. Mellhártyaizzadmány miatt két hónap leforgása alatt öt ízben csapolták. Az első csapolás óta (1921 XI. 8) mellkasában mozgásnál lötyögést érez. 1922 I. 23-ikán járóbeteg-rendelésünkön jelentkezett. 1. oldali seropneumothorax diagnosissal punctiót végeztünk, a nyert folyadék exsudatumnak bizonyult. Klinikára való felvétele csak 1922 ápr. 24-én történt meg. Felvételkor tüdőlelet : b. o. elől, oldalt, hátul V. bordánál egyenes felszínű tompulat, mi oldalfordulásnál feltisztul. III. IV. bordáknak megfelelően dobos színezetű köp. hang (légzés nem hallható), hypokratesi loccsanás. Jobb mellkasfél tágabb, légzéskor visszamarad. Röntgen : A t. o. rekeszt két bordaköz vastagon hullámzó folyadék borítja; e fölött II. bordáig érő pneumothorax; a tüdő összenyomva, a szív minimálisan balra helyezett. Láztalan köpete nincsen. Klinikai megfigyelése alatt két ízben punctióval összesen 1000 cm3 exsudatumot bocsátottunk le. 1922 VI/1 VI. 10 VI/15 VI/20-tól végig negatív sor (6 taggal.) a—he jelzi a positiv tagsort. 2. ábra. 1922 V. 1. 500 cm3 exsudatumot punctióval lebocsátottunk. „ „ 10. „ „ „ 13-án elhagyja a klinikát: pulmostatus, hátul i. o. IX. k.-ból tompulát, egyebütt t. é. n. d. Hypokratesi loccsanás nincs. Láztalan, nem köhög. Kísérleteket végeztünk Gráfé nyomán annak megállapítására, vájjon latens gümőkór alapos gyanúja esetén adott minimális tuberculin-injectiót követi-e a plasmafehérjék arányának eltolódása? Bár a Gerlóczy-reactio érzékenysége ilyen eltolódás felismerésére alkalmas lett volna, öt esetben O'Ol 2005 mgraltuberculin inficiálása után is változatlan maradt a reactio. Ezen esetekből korántsem érezzük magunkat jogosultaknak arra, hogy a Graefe ajánlotta eljárás klinikai jelentőségét kétségbevonjuk, mert hiszen kérdéses, vájjon a fenti hat esetben gümőkóros folyamat fennállott-e ? Mint az irodalmi adatokból ismeretes, különösen labilis vérszerkezettel járnak a malignus tumorok esetei, mégpedig bizonnyal annál kifejezettebben, minél nagyobb kiterjedésű, minél inkább szétesésre hajlamos a daganat. Solid tumornál a fehérje-quotiens egyensúlyzavara többnyire alig kifejezett; ily értelemben véve akár tüdőtuberculosisban, úgy tumorok eseteiben is a labilitásra való hajlam a plasmalabilitési reactióban nyerhet kifejezést, ami talán az operabilités szempontjából is értékesíthető volna. Az exstirpált daganat után helyreálló plasmaszerkezet viszont a gyógyulás, a kifejezett reactio pedig az áttételek szempontjából volna értékesíthető. Nyolc vizsgált esetünk közül közöljük az alábbit: M. K. 56 éves férfibeteg. 1919 IX. 25-én urcus ventriculi diagnosisa mellett gastroentroanastomosis történt. A műtét után két éven át teljesen jól érezte magát, 1921 nyarán újból jelentkeztek gyomorpanaszai, s állapota gyorsan romlott. Klinikára való felvételekor 1922 I. 10. testsúly : 54 kg, Hmgb : 88%, v. v. s. = 4,250.000; f. v. s. = 8700, HCl = c. ac. 24; tejsav = +• Ép mellkasi szervek. A bal hypochondriumban kis ökölnyi, sima, a légzést alig követő fixálható tumor. Röntgen: a gyomor legmélyebb pontjáról jól működő széles anastomosis nyílik. Gyorsan ürül. A pylorust kirekesztették. Az antrum csonkja szakadozott, kirágott szélű, itt resistentia (kis ökölnyi) és fájdalmasság. Öt óra múlva a gyomor üres (cc pylori). 1922 I. 14. műtét. 1922 II. 10—III. 10-ig kontrollvizsgálat. Közérzete jó, négy kg-ot hízott, étvágya, táplálkozása jó. a-^-b s* jelzi a positiv tagsort. 3. ábra. 1923. 8. sz.