Orvosi Hetilap, 1924. április (68. évfolyam, 14-17. szám)
1924-04-06 / 14. szám
204 ORVOSI HETILAP 1924. 14. szá zadi emlék. Mellkasi szervek különben eltérést nem mutatnak. Méh fundusa a processus xyphoidicus alatt tapintható. A hasi szervek részéről egyéb eltérés nincsen. Degeneration stigmák nincsenek. Középtág, egyenlő fényre renyhén reagáló pupillák. Szemmozgások szabadok. Fejidegek részéről eltérések nincsenek. A patella- és Achilles-ínreflexek élénkek. Kóros reflex nincsen. A mozgási és érzési körben eltérés nincsen. Romberg-tünet nincsen. A vizeletvizsgálat eredménye negatív. Wassermann-reactio a vérsavóban negativ. Szemfenék ép. Koponya-alapi Röntgen-felvétel negativ. A beteg kórházi tartózkodása alatt észlelhettük az alvási állapotokat. Agya mellett ülve ,szemhéjai kezdtek lecsukódni, feje előre vagy oldalra dűlt s ülve aludt. Máskor azonban ágyba feküdt és úgy aludt. Többször olvasás közben, néhány alkalommal pedig evés közben aludt el. Az alvás 15—60 percig tartott, érintésre (a pupillák alvás közbeni vizsgálatának kísérleténél), költésre a beteg felébredt, tudja, hogy aludt, tájékozott és abbahagyott munkáját folytatja. Ezen alvási állapotok a nap folyamán 4—10-szer jelentkeztek. Éjjel a beteg mélyen, nyugodtan aludt. Bennléte alatt epilepsiás rohamai, vagy ezen rohamokat helyettesítő állapotai nem voltak. A betegnél terhesség alatt jelentkező narkolepsiát vettünk fel diagnosisnak. Állapotában hydrotherapiás eljárások és excitantiák (fekete kávé, coffein-por) javulást nem hoztak létre. 1921 március hó 24-én egészséges fiúgyermeket szült. Szülés után a bágyadtság, álmosság érzése, valamint az alvási állapotok elmúltak; csak tb-szerű rángások mutatkoztak a bal arcfélen és a halfelső végtagon. A beteg gyermekével április hó 12-én hazament, gyermekét maga táplálta. 1922 áprilisban ismét jelentkezett osztályunkon és elmondta, hogy otthon jól érezte magát, a házi munkát nagyobb fáradtság érzése nélkül tudta elvégezni. Két hónap óta terhes. Ezen idő óta ismét bágyadt, álmos és az első terhessége alatt jelentkezett alvási állapotok újból jelentkeznek. A nap folyamán 4—5-ször alszik el s az alvás 10—30 percig tart el. Különböző helyzetekben szokott most is elaludni (ülve, fekve), olyan körülmények között azonban, melyek a rendes alvást is elősegítik (csend, utazás) biztosan elalszik. A beteg a kórházban csak pár napig maradhatott. Ezen idő alatt alkalmunk volt ismét észlelni az alvási állapotokat, melyek az első kórházi tartózkodása alatt észlelt állapotokkal azonosak voltak, csak ritkábban jelentkeztek a nap folyamán (4—5-ször), és rövidebb ideig tartottak (10—30 perc). 1922 szeptemberben jelentkezett ismét a beteg, előadva, hogy az alvási állapotok augusztusig jelentkeztek, akkor ismeretlen ok folytán terhessége spontán abortus útján megszakadt; az abortus után az alvási állapotok elmaradtak s állapota általában megjavult. A beteg 1923 májusában jelent meg ixjra s arról panaszkodott, hogy két alkalommal otthon munka közben hirtelen nagy gyengeségérzés lepte meg, alig birt állva maradni, feje előre esett és alsó álla leesett. Ezen állapot pár percig tartott, eszméletét nem vesztette el s úgy az ő, mint hozzátartozói bemondása szerint nem rángatódzott. Esetünkben tehát az alvási állapotok első alkalommal a terhesség VII. hónapjában jelentkeztek és a szülés után szűntek meg; a második alkalommal pedig a terhesség II. hónapjától III. hónapig — az abortus bekövetkezéséig — tartottak. A betegség aetiológiáját illetőleg azt gondoljuk, hogy a terhesség alatt jelentkező narkolepsiás állapotoknál az endokrin mirigyek működési zavarának a felvétele a közelfekvő. Ezt bizonyítaná esetünkben az a tény, hogy egy különben egészséges nőn két alkalommal csak a terhesség alatt jelentkeztek az alvási állapotok s a terhesség megszűntével elmúltak. A narkolepsiánál — hasonlóan a posteucephalitises állapotokhoz — talán egy zavar áll fenn az alvási központ működésében, melyet az jellemez, hogy a központ elvesztette alkalmazkodó képességét az alváshoz tartozó, illetőleg azt megelőző és kiváltó sematikus és psychikus folyamatokhoz (Rütimeyer). Ezen zavart a postericephalitises állapotban,] a központiban lefolyt encaphilitises folyamat, a terhességi narkolepsiás állapotban pedig a feltételezett endokrin mirigy működési zavara okozná. A soproni Erzsébet-kórház bör- és nemi osztályának közleménye (igazgatót Király Jenő dr. egészségügyi főtanácsos). Spirochaeta-festékemről. írta : Szilvási Gyula dr., a soproni Erzsébet-kórház bőr- és nemiosztályénak főorvosa. Schaudin és Hoffmann felfedezése óta még mindig kutatás tárgya a spirochaeták egyszerű festésének, illetve kimutatásának kérdése. A gyakorlatban súlyos csalódás éri a vizsgálót, ha spirochaeták kimutatására vállalkozik, mert az eddig ismert festési (Giemsa), kicsapódási (Fontana, Löffler stb.) és negatív (tus, collargol, cianoelin) eljárások a gyakorlat céljaira nem alkalmasak. Maradna a sötét látótérben való vizsgálati eljárás. Vidéken azonban sok helyen nincs villany, nincs olyan világító szerkezet, amivel a sötét látótérben való vizsgálat végrehajtható volna. Munkámban egyszerű, olcsó eljárást kerestem, amellyel a spirodhaeta pallida könnyen kimutatható legyen. Sikerült is egy triphenylmethanfestéket összeállítanom, melyet már a müncheni dermatológiai kongreszszuson, a szegedi Ferenc József-egyetem szakülésén, a debreceni Tisza István-egyetem orvosi szakülésén stb. is ismertettem. Ezen festék „Spirsil“ név alatt a wieni Waldheim Chemisches Laboratorium útján most kerül forgalomba. A festék savanyú vegyhatású, sötét borvörös színű és azon tulajdonsággal bír, hogy a lúgos fehérjét pácolja. Ezen festéket csak én próbáltam ki, én használtam, én ismerem azt legjobban. Megbocsájtható nekem az a szokatlan eljárás, hogy megelőzve mások véleményét, magam számolok be festékem használhatóságáról. A syphilis spirochaetát Schaudin és Hoffmann nagyon finom, halványan festődő, 8—10—20 egyenletes spirális csavarulattal bíró fonálnak írják le. Giemsával festett spirochaeták tényleg így festődnek. A kicsapódási eljárásnál (Fontana, Löffler stb.), hol a vegyi anyagok rárakódnak a spirochaeták felületére, a spirochaeták vastagabbak lesznek. Tus, collargo készítményekben, hol negatív képet kapunk, nem jellegzetes a spirochaeták vékonysága. Negatív képek éppen azért nem alkalmasak diagnostikai célokra, mert a spirochaeta pallida és a mellette gyakran található spirochaeta refringens közötti különbség megítélése némelykor nehézségekbe ütközik. Schaudin és Hoffmann meghatározása a spirochaeták valódi alakjára vonatkozóan helytálló; az, hogy a spirodhaeta pallidák egyes esetekben vékonyak, máskor vastagabbak és erősebben festődöttek, az a festő folyadék töménységére és chemiai összetételére vezethető vissza. Festékem (Spirsil) töménységét úgy állítottam össze, hogy a Schaudin és Hoffmanni meghatározásának megfelelő ispirochaeta-alakokat kapjak. Ha töményebben használom a festékemet, úgy a spirochaeták igen erősen festődnek és vastagabbak lesznek. A festési eljárás igen egyszerű. Frissen vett, jól szétterített praeparatumot 2—3 percig concentrált alkohollal fixálunk, azután leöblítés céljából bemártjuk a praeparatumot vezetéki vízbe. Anélkül, hogy megszárítanak, ráöntjük a festéket, melyet 4—5 percig rajta hagyunk a praeparatumon. Ezután vízvezetéki vízbe mártva, lemossuk a festéket, utána pedig levegőn megszárítjuk. Régen vett (2—3 napos) praeparátumok fixálása concentrált alkohollal egészen fölösleges, elég ha a festéket ráönt Irodalom : Loewenfeld: M. m. W. 1902, 25. sz. — fíonhocffer: B. kl. W. 1911, 27. sz. — Henneberg: Neur. Zentral blatt 1916, 282. oldal. — Mendel: Neur. Zentralblatt 1916, 359. oldal. — Redlich: Monatschr. f. Psych. 37; Jalrrb. f. Psych. 37., 68. old.; W. m. W. 1919, 13. sz. — Jolly: D. Zeitschr. f. Nervenheilk. 55., 236. old. — Oppenheim: Lehrbuch d. Nervenkrankheiten. 1913. — Stöcker: Zschr. f. d. ges. Neurol. 18, 217. old. — Singer: Zeitschr. f. d. ges. Neurol. 36, 278. oldal. — Sommer: W. kl. W. 1921, 12. sz. — Kohler: Zentralbl. f. ges. Neurol, u. Psych. 27. kötet, 7. füzet. — Rütimeyer: (Ref.) Zentralbl. f. d. ges. Neurol, u. Psych. 25. kötet, 6. füzet. — Kollewijn: (Ref.) Zentralbl. f. d. ges. Neur. u. Psych. 31. kötet, 7—8. füzet. — Nevermann: D. m. W. 1921, 39. sz.