Orvosi Hetilap, 1927. november (71. évfolyam, 45-48. szám)
1927-11-06 / 45. szám
1927. 45. sz. ORVOSI HETILAP tumba. Beteg- nap-nap után lázas. Időnként hidegrázás, 39 C° körül járós. Folyton romlik, teljesen lesoványodik. Közel három hónapot tölt el így fekve. Állapot nem javul. Hüvelyi műtétre határozzuk el magunkat. Körkörös hüvelyboltozati metszés, hasislekötés, tsolyanfeltolás, hashártya meg nem nyitható. Mindenütt összenövés. Felezés. A méh meg nem mozdul s a felezés előrehaladtával gonygócok nyílnak meg. Rájutunk az adnextumorokra, amelyeket kihámozni nem, csak kitépni tudjuk darabokban anélkül, hogy a magasan rögzített, le nem húzható méh fundusára jutottunk volna; lehetetlen feljebb hatolnunk s ezért benthagyva a méh tetejét s a genyes zsákok falazatának egy részét anélkül, hogy a peritonealis űr megnyílt volna, a vérzés csillapítása után kitömjük az egész szennyes, cafatos űrt sodolgazóval. A beteg lassan láztalanná lesz, az üreg lassanként tisztul, majd kitelik. 34 nap múlva, mialatt a beteg néhány kilót hízott, láztalanul, jó közérzettel távozott s teljesen jól érezte magát három éven át, amikor arról értesültünk, hogy a vidéki beteget ikeus tünetei között szállították fel, egyik jeles sebészünk megoperálta, de megmenteni nem tudta. Valószínű, ha nem is bizonyos, hogy az összenövések szerepet játszottak az ileus keletkezésében. Mi összesen 99 esetben végeztünk adnextumor miatt méhkiirtást a hüvelyen át, de az előbbi csoportokban jeleztem azt is, hogy a carcinoma és myoma mellett is többször találkoztunk adnextumorral, nem egyszer genyessek A 99 eset közül 44 esetben kétoldali genyes adnextumor volt, igen sok esetben exsudatumba ágyazva s 14 esetben egyik oldali genygóc mellett a másik oldalon lobos adnexumot találtunk. Ez 58 esetet külön-külön érdemes volna leírni, hogy megismerhessék mások is azon nehézségeket, amivel szemben állottunk. 41 esetben kétoldali nemgenyes adnexiumor miatt végeztük a műtétet, de ezek közül is 9 esetben találkoztunk súlyos összenövésekkel, exsudatummal, 12 esetben myomával. A legtöbb beteg a műtét előtt éveken át beteg volt, heteken, hónapokon át lázaskodott, sőt nem egyszer lázas állapotban kellett operálnunk. A beteget előbb már kolpotomia útján iparkodtak meggyógyítani s a fennálló fistula mellett voltunk kénytelenek operálni. Volt olyan is, akinek rectovaginalis fistulája volt. A műtétet illetőleg a Schuchardt-metszést mindössze csak 4 esetben találtuk szükségesnek s tartózkodtunk is a bemetszésektől, éppen mivel a legtöbbször szennyes volt a műtét. Egyszerű vaginalis totalexstirpatio mindössze 11 volt. A többi teljesen atypiás. 66-szor a méh felezésével, közte 7-szer ennek darabolásával jutottunk az adnexumokhoz. Egy esetben az adnexummal összenőtt appendixet is kiirtottuk. Érszorítót 11-szer hagytunk fenn és pedig a legtöbbször az a. spermaticán, amelynek lekötése ilyen nehéz viszonyok között magasan alig volt kivihető. Két esetben fordult elő bélsérülés és pedig igen súlyos bélsérülés, a rectum felső szakaszának, illetőleg a flexura S. csaknem teljes átszakításával. Kórtörténetüket leírom: 1918/193. G. P.-né, 41 éves. N. P., egy abortus. Tizenegy évvel azelőtt hasmetszéssel genyes daganatát távolították el. Rendetlen vérzés, fájdalom. Ökölnél nagyobb méhben több fibromagóc, jobb oldalon ökölnyi adnextumor. Terv: totalexstirpatio per vaginum. Körkörös hüvelyboltozati metszés, hólyagfeltolás, részben ollóval, felezés, elülső peritoneális redő megnyílik, hátul rendkívüli megkötöttség. A méhből két tojásnagyságú, részben szétesett myomát enucleálunk. Rendkívül nehézség között ássuk ki a jobboldali, ökölnyi, nem genyes adnextumort s a cystikusan degenerált petefészket. Eközben hurkaszerű képlet nyílik meg, amely később a jobbra áthúzódott flexura sigmoideának bizonyul, ezért a méh teljes kiirtása és a vérzés csillapítása után laparotomiára térünk át s az összenövések miatt nagy nehézséggel jutunk a flexura alsó részéhez, amely kétharmad részben szaggatott szélekkel van átszakítva. Resectio után kivételesen nagy nehézség között egyesítjük selyemmel, s a kismedencét a hüvely felé gazepamatokkal drainezzük. Teljesen láztalan lefolyás a 19. napig, akkor két-három napon át .subfebrilis. Gyógyulva távozik. Epikrisis: Az első műtét folyamán létrejött heges összenövések rögzítették jobb oldalra a flexurát s okozták a kiválasztásnál annak átszakadását. A műtét leírója „lelkileg-testileg kimerítő“ műtétnek jelzi a műtétet. 1926/1020. V. I.-né, 40 éves, D P., öt abortus. 12 év óta beteg, ismétlődő hashártyagyulladással, lázakkal, egy évvel ezelőtt genyfolyás a hüvelyből. Leromlott nőbeteg, igényérzékeny has, vaskos portro, nagyobb exsudatumba ágyazott méh. A méhszájból bőven ürül genyes váladék. Beteg hőmérséklete állandóan 39— 40 ü° körül jár. Gyakori hidegrázás, hányinger. Miután a cervix felhasításával a méhűrbe helyezett drain, dacára hogy bőven vezet, nem változtat a beteg állapotán, a genygócok felkeresésére határozzuk magunkat. Narkosisbeli vizsgálat alapján az a véleményünk alakul ki, hogy csak a méh előzetes kiirtásával juthatunk a genyes adnexdaganatokhoz. Körkörös hüvelyboltozati metszés, hasislekötés, hólyagfeltolás, felezés s mikor ezzel a méhtest alsó harmadán túl jutottunk, nagymennyiségű, rendkívül bűzös geny ürül. Közben megnyílik az elülső peritonealis redő is. Rájutunk a jobboldali tuboovarialis abscessusra, amit sikerül a belek közül kihámoznunk, s az ereket lekötnünk. Majd áttérünk a baloldalra. Itt is genyes zsák van, amely rendkívül szívósan nőtt össze a belekkel s mikor ezt kihámozzuk, megnyílik a hurkaszerű képlet, amelyből néhány centiméter hosszú bélést húzunk ki, amint később kitűnt, a sigmabélnek mucosája volt. A sérülés alulról el nem látható s ezért — miután a bal méhjelet is kivettük — a vérzést csillapítottuk, váltott személyzettel hasmetszésre térünk át. A symphysis felett ejtett hasmetszés az elülső Douglasban helyet foglaló tályogűrbe jut, amelyből másfél deciliter bűzös geny ürül. E tályogűrt felülről összenőtt belek határolják s csak nehezen tudunk a kismedencébe jutni, miközben újabb tályogűrt is nyitottunk meg. Végre a hüvelyen át kezdett műtéti térbe jutunk, megtaláljuk a selyemfonallal jelzett képletet, a flexurát, amit a roncsolás miatt mintegy 7—8 centiméternyi terjedelemben resekálunk, majd a két bélyéget (end to end) körkörös selyemvarrattal egyesítjük. Tekintve azt, hogy a tályogűrrel határos bélfal pedemás, nem bízunk a per prímáin való gyógyulásban, lefele alaposan drainezzük a kismedence műtéti területét, majd a hasfal alatti tályogok szennyes üregét felülről vezetett gazecsíkokkal drainezzük. Hosszabb lázaskodás, miközben úgy a hüvely felé, mint a hasfal felé híg bélsár ürül, de emellett az anuson keresztül rendesen székel. Alapos drainezés. Közel három hónap múlva hagyja el a beteg a klinikát megerősödve, a hüvelyi nyílás záródott, de a hasfal felől kis fistulán át időnkint híg bélsár ürül. Két hónap múlva ez is záródott, azonban ismét áttört. Azóta megkíséreltük a hasfalban futó fistula kimetszését és egyesítését, eredménytelenül. A jövőben vagy záródik e sipoly, avagy kellőleg megválasztott időben bélműtéttel kell zárnunk a nyílást. Amint látható, az első esetben az évekkel azelőtt végzett genyes adnex kiirtása után olyan összenövések keletkeztek, amelyeknek szétválasztása közepette léptem át a rectum felső részét. A második esetben az adnextumorral összenőtt sigma előzetesen már perforálva volt. Falazata erősen pedemás, úgyhogy exsudatumnak vélve s az áttörési helyén belefutva, a nyálkahártyáját húztam ki egy darabon, amikor észrevettem, hogy béllel állok szemközt. Az összes 846 méhkiirtás között e két eset volt a legsúlyosabb melléksértés. Szerencsére az első a bél varrása után per prímum gyógyult meg, a második — akinél igazán életmentő eljárás volt a nagy genyes daganatok kivétele —, ha sok szenvedés árán is, de meggyógyult s ma még csak kis hasfali szondányi bélsipolya maradt nyitva. Természetesen mindkét esetben a méh és a daganatok kiirtása után hasmetszésre tértünk át s így varrtuk a belet. Még egy harmadik esetünk volt, ahol abbahagyva a hüvelyi utat, laparotomiára nyergeltünk át. Kórtörténete: K. J. 1920 január hó 27. Grünwald-sanatorium, 30 éves, D P. 1918 augusztus 8-án látom először. Baloldali nagyobb, jobboldali kisebb adnextumorral, palliatív therapia, azóta többször heteken át feküdt lázasan. 1285