Orvosi Hetilap, 1933. június (77. évfolyam, 22-25. szám)
1933-06-03 / 22. szám
m ORVOSI HETILAP 1033. 22 sz. narkosisnak épen a gyermeksebészet a legszebb és leghálásabb területe. Ebben az impressiómban azután a saját tapasztalataim is megerősítettek. Általánosan ismert dolog, hogy az avertinnarkosisnak egyik legnagyobb előnye a psychére gyakorolt kímélő hatásában, a narkosissal járó psychikus trauma kikapcsolásában áll. Ez a jó tulajdonsága az avertinnarkosisnak a felnőttsebészetben is igen értékes, de valósággal megbecsülhetetlen a gyermeksebészetben. A kis gyermekeknek az altatástól borzasztó rettegése, kétségbeesett védekezésük és sokszor paroxysmusig fokozódó izgatottságuk olyan lelki insultust jelent, melynek a jövőre is kiható ártalmas következményei lehetnek. Ezért minden nagyobb gyakorlatú gyermeksebész régóta hiányát érezte olyan érzéstelenítő eljárásnak, mely a szokásos inhalatiós narkosisoknak ezzel a nagy tehertételével nem bír. Az avertinnarkosis ebből a szempontból valóban ideálisnak nevezhető. Osztályomon a legtöbb gyermeknek sejtelme sincs arról, hogy operálni fogjuk, mert műtét előtt Viktórával még a kórteremben megkapja az avertincsőrét, melyet olybá vesz, mintha rendes beöntés volna, utána néhány perc múlva elálmosodik, majd rövidesen mély álomba merül. Ilyenformán a műtét előkészületei legteljesebb nyugalommal, minden emotio nélkül végezhetők el, s a fogékony gyermeki lélek nem őriz meg olyan benyomásokat, melyek egy későbbi neurosis alapjául szolgálhatnak. Teljesen igaza van Drachternek s ez a mi tapasztalatunk is, hogy az avertin bevezetése óta a sebészeti osztály kis betegei között nyugodtabb, örömteljesebb hangulat uralkodik, mint azelőtt. Az avertinnarkosis egy másik nagy előnye a narkosis kellemetlen mellék és utóhatásainak úgyszólván teljes hiánya. Sikerük avertinnarkosis esetén a gyermek műtét alatt teljesen nyugodtan viselkedik, hiányzik az esetleges öklöndözés, hányás, csuklás, nyálazás és köhögés, ami az aethernarkosist sokszor oly kellemetlenné teszi. Postoperatív hányás is a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hörghurut és egyéb tüdőcomplicatiók alig fordulnak elő. A gyermekek a hosszú narkosisból frissen jó közérzettel ébrednek, émelygés, felböfögés és egyéb gyomortünetek teljesen hiányoznak. Saját eseteim közül hányás csakis az aethernarkosissal combinált esetekben jelentkezett, mindössze 5 esetben, enyhe lefolyású bronchitis 2 volt, ugyancsak a vertinaetihernarkosis után könynyű pneumonia pedig egy esetben lépett fel. Ezzel szemben aránylag gyakran (kb. 25%-ban) észleltünk az ébredés kezdetén kisebb nagyobb fokú nyugtalanságot, mely néha 1—2 óráig is eltartott és néha erős jactatlóval járt, úgyhogy a gyermekek fokozottabb felügyeletére volt szükség. Az avertinnarkosis további kitűnő tulajdonsága az eljárás technikájának nagy egyszerűsége. Mi az avertincsőrét egyszerű 100 ccm-es record fecskendő és jól beolajozott vastagabb Neláton katheter segítségével adjuk be, tehát semmiféle speciális készüléket nem használunk, de ilyenre nincs is szükség. Külön narkozisáló orvosunk nincs. A műtét alatt esetleg szükséges állkapocsluxálást, valamint aetherpetnarkosist az erre begyakorolt segédműtősnőnk végzi. Az avertinnarkosis különös előnye még a gyermeksebészet szempontjából, hogy az itt oly gyakori nyulak és farkastorokműtétek végrehajtását rendkívül megkönnyíti. A műtő sokkal kényelmesebben dolgozik, mert nincs útban a narcotiseur az ő szerszámaival és nem kell a műtétet az itt sohasem egészen tökéletes inhalatiós narkosis zökkenés miatt minduntalan félbeszakítani. A jól sikerült avertinnarkosisban nagy öröme telik a műtőnek és munkatársainak, a nyugodtan, rózsás arccal mintegy egészséges álomban szendergő gyermek szinte aesthetikailag szép látvány. Ha tehát az avertinnarkosis mindig ilyen ideálisan sikerülne és ha minden esetben tiszta avertinnel lehetne teljes és mély bódulatot előidézni, akkor — legalább is a gyermeksebészetre vonatkozólag — a tökéletes narkosis problémája egyszer és mindenkorra meg volna oldva. Sajnálattal kell megvallalnunk, hogy ettől az ideáltól még igen messze vagyunk. Az avertinnarkosisnak mint minden más érzéstelenítő módszernek, nemcsak előnyei, de hátrányai és veszélyei is vannak, bár már itt leszögezhetjük, hogy ezek a hátrányok és veszélyek a gyermekek narkosisában távolról sem oly nagyok, mint a felnőttekében. Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy tapasztalataim szerint az avertin a gyermeksebészetben is elsősorban basisnarkoticum, mert a teljes narkosis az esetek jó részében csak aether pótlással érhető el. Eseteinkben ez 521/2.%-ban volt szükséges, ahol azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy kezdetben a kellő tapasztalat hiánya, technikai hibák és túl alacsony adagolás miatt olyan estekben is kellett aethert adnunk, melyekben talán elkerülhető lett volna. Ki kell továbbá emelnünk, hogy a legtöbb esetben igen kis mennyiségű aether fogyott el, az esetek túlnyomó részében, 80%-ban még 1 órás és annál hosszabb műtétekben is kijöttünk 3—20 g aetherrel, ennél nagyobb adagokra csak kivételesen volt szükség. A maximális aetherfogyasztás volt 1—1 esetben 100 g illetve 120 g, ezek azonban avertinre teljesen refractaer gyermekek voltak. Ilyen minimális adagok mellett az inhalatiós narkosis ismert kellemetlenségei: az excitatiós stadium, a műtét alatti nyálazás, csuklás, öklöndözés, hányás stb. nem jutnak érvényre és postoperative is csak 5—6 esetben észleltünk az aethernarkosisra visszavezethető jelentéktelen és rövid ideig tartó gastrikus tüneteket. Mi épen ezért, mert a kis netheradagok hozzáadásának semmi számbavehető hátrányát nem tapasztaltuk, nem is törekszünk mindenáron teljes avertin narkosisra, hanem minden olyan esetben, ahol már a műtét megkezdése előtt erősebb ingerekre, így pl. a bőrnek aetherrel lemosására nyugtalanság jelentkezik, még a bőrmetszés előtt megkezdjük az aether csepegtetését. Ilyenkor több ízben azon kellemes meglepetésben vol részünk, hogy mindössze a bőrmetszéshez volt 25—30 csepp aetherre szüség, míg a műtét további részét tiszta avertinnarkosisban végeztük el. Az elmondottakból tehát az következik, hogy mi az avertint facultativ basisnarkoticumnak tekintjük. Nem megyünk tehát annyira, mint Butzengeiger és mások, akik az avertint elvileg és kötelezőleg csakis mint basis narkoticumot acceptálják és ennek megfelelő alacsonyabb adagban alkalmazzák, hanem mi józan határok között, mérsékelt, még nem veszélyes adagolással törekszünk a teljes narkosisra, de rögtön áttérünk az aetherre akkor, ha a gyermek nyugalanságából látjuk, hogy ideális narkosisra már nem számíthatunk. Az avertinnarkosisnak aetherrel combinatióját fiaskónak nem tekinthetjük, mert az avertinnek még így is elég olyan előnye marad, melyek alkalmazását indokolttá teszik. Ezen felfogásunkkal teljes ellentétben áll Sievers álláspontja, ki a lipcsei gyermeksebészeti klinikán 2800 gyermeket operált avertinnarkosisban és meggyőződéses híve az aetherpótlásnélküli tiszta avertinnarkosisnak. Szerinte minden olyan avertinnarkosis, mely inhalatiós bódítással kiegészítésre szorul, ab ovo meghiúsultnak tekinthető- Eseteinek 95%-bantényleg aetherpóttlás nélkül is teljes avertinnarkosist tudott elérni, amióta az általa inaugurált u. n. intervallumnarkosisra tért át. Ezen narkosisnak az a lényege, hogy ha az első