Orvosi Hetilap, 1934. augusztus (78. évfolyam, 31-34. szám)
1934-08-04 / 31. szám
1934. 31. sz. ORVOSI HETILAP nagyszámú családjára van szükségünk,, hogy tisztán lássuk az otosklerosis öröklésének törvényeit. Mindennapos eset, hogy a nagyothalló beteg férfi vagy nő azzal a kéréssel fordul orvosához, várjon házasságra léphet-e? Eddigi vizsgálataink alapján erre a kérdésre teljes, bizonysággal nem felelhetünk. Azt is tudjuk, hogy a megbetegedés szorosan összefügg a nő genitális viszonyaival. Kifejlődése vagy ugrásszerű rosszabbodása sokszor esik a pubertás idejébe; rohamosan romlik a terhesség esetén és szülés után. Ezen a ponton összefügg a mesterséges abortus kérdésével is. A Királyi Magyar Orvosegyesület otológiai szakosztályában 1933. december 7-én foglalkoztunk vitéz Fialovszky előadása alapján ezzel a kérdéssel és szakosztályunk egyhangúan arra az álláspontra helyezkedett, hogy otosklerosis miatt művi abortusnak értelme és létjoga nincs. Végül még a gyógyításról néhány szót. Ha általában a csontotképződések esetén eredményt látunk a röntgensugaraktól, akkor miért ne használna itt is? Az angolok már 30 év előtt kezdték az otosklerosis röntgentharapiáját, de a kontinensen kevés követőjük van. Eseteim száma sokkal kisebb, semhogy ebből valamilyen következtetést levonhatnék,, mégis nagyon ajánlom a kezdeti szakban a röntgenkezelést. Évtizedek óta ajánlom betegeimnek a levegőmassage-t, amit a beteg a kis Delstanche készülékkel naponta maga végez. Merevedő ízületekről van szó, azért rationálisnak tartom ezek mozgatását, amiben eredményeim is megerősítenek. Azt az elméleti kifogást, hogy kezdeti szakban kóros vérpamgás van jelen a csontokban és azt mesterségesen fokoznunk nem szabad, alaptalannak tartom. Az otosklerosis említett összefüggései a női genitalis mirigyek működésével vezettek a hormon-therápiához. Csaknem két évtizede, hogy kísérletezünk egy-egy hormonnak vagy újabban hormoncsoportoknak az adagolásával (ovarium, testis, thymus, stb.), eredményt azonban mindeddig nem látunk. Újabban egyesek a hormonok működését regulázó sympathicus idegrendszert igyekeznek befolyásolni. Az otosklerosis legkínzóbb tünetének a fülzúgásnak gyógyítása is természetesen eredménytelen, bár a vegyi gyárak minden újabb készítményét kipróbálták. Igaz, kisebb-nagyobb eredményről minden gyógyító eljárás beszámolhat, de ezt általános értékű gyógyszernek vennünk még nem lehet. A teljesség kedvéért meg kell emlékeznem Wittmanck therápiás műtétjéről is. Ő ugyanis az általa feltételezett visszafelé irányuló áramlást megszüntetni vagy helyes irányba terelni műtét segélyével kísérelte meg. „Duralüftung über dem Tegmen Tympani“-nak nevezi eljárását, amelynek segítségével eddig 16 esetben sikerült neki a baj haladását megakadályoznia. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy az otosklerosis jellegéhez tartozik a baj rövidebbe hossszabb ideig tartó megállapodása, hogy W. sem céloz egyebet a folyamat megállításánál, semmi okunk sincsen valami nagy optimizmussal tekintenünk e műtéti eljárás, eredményei elé. Az otosklerosis okozta nagyothallás műszerrel történő javítása eddig azért nem sikerült, mert nem tudtuk eléggé felhasználni a meglévő jó csontvezetést. Az újabb amerikai készülékek a csontvezetést jobban kihasználván, sokkal jobban javítják a nagyothallást. Sajnos egy ilyen készülék ára ma még 560.A pengő. A németek olcsóbb modellja még nem ilyen tökéletes. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Pázmány Péter Tud.Egyetem gyermekklinikájának közleménye (igazgató: Halniss Elemér ny. r. tanár). Az újabban felismert típustulajdonságok jelentősége elmélet és gyakorlat számára.* Irta: Lenart György úr. tanársegéd. A classikus vércsoportok felfedezését az a szerencsés körülmény segítette elő, hogy a vérsejtekben levő A és B agglutinogénekkel szemben a vérsavó normál-agglutinineket tartalmaz. Különböző egyének vérét egymással összehozva, tehát megvolt és megvan a lehetősége hasmagglutinatio létrejöttének. Elképzelhető azonban az ember vérsejtjeiben (vagy más szöveti elemeiben) oly agglutinogének jelenléte is, melyekkel szemben az emberi vérsavó normál-agglutinineket éppen úgy nem tartalamz, mint ahogy pl. nem tartalmaz normal-agglutinineket a typhus abdominalis kórokozójával szemben sem. Ezek a haemagglutinogének tehát normális emberi vérsavóval éppoly kevéssé lesznek kimutathatók, mint ahogy a typhus-bacillusok sem agglutináltalak az egészséges, typhussal szemben sem természetes, sem mesterséges úton nem immunizált egyén savójával végzett Vidal-reactióban sem. Ez analógia alapján azonban lehetségesnek kell tartani azt, hogy amint actív immunizálás révén a typhusbacillussal szemben agglutinatióra vezetőimmun-agglutininek keletkeznek, éppen úgy keletkezhetnek immunisatio útján haemagglutininek a vörösvérsejtek ezen agglutinogénjeivel szemben is. Ez a meggondolás és az ezen meggondoláson alapuló kísérleti munka vezetett az M és N tulajdonságok felismerésére (Landsteiner és Levine, 1927.). Különböző egyének vérével házinyulakat oltva (az eljárás részletes leírását f. lejebb), a házinyúl serumában immunantitestek képződnek. Ezen serumokból absorptiós eljárással kivonjuk a minden savóban keletkező fajspecifikus (minden emberi vörösvérsejttel szemben érzékeny) immunantitesteket, továbbá az A, B vagy AB vérrel történt oltás útján nyert savakból az ezekkel szemben érzékeny csoportspecifikus immunantitesteket (a O vérrel oltott házinyúl seruma csoportantitesteket nem tartalmaz, minthogy a O vér sem tartalmaz csoportantigént). Kiderült, hogy az így előkezelt serumok még mindig tartalmaznak haemagglutinineket, mégpedig nem csupán azokkal a vörösvérsejtekkel szemben, melyekkel az immunizálást végezték. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért az 1. sz. táblázatban egy ilyen természetű haemagglutinatiós vizsgálat jegyzőkönyvét közöljük. A dióit nagy betűk 10 egyén vörösvérsejtjeit jelölik, a dúlt kis betűk az ezekkel történt oltássorozat útján nyert házinyúlimmunsavakat, de már a faji és csoportagglutinineknek fentebb jelzett absorptiós kivonása után. Az A vörösvérsejtekkel történt az a, B-vel a b C-vel a c házinyúl és így tovább immunizálása. A bemutatott táblázat a maga 10 esetével csak modellje egy ilyen természetű, de természetesen sokkal nagyobb anyagon végzett vizsgálatnak. *) E közlemény a vércsoporttan elemeinek ismeretét feltételezi. A vércsoportokra vonatkozó ismereteinket szerzőnek az 1932. évben az „Orvosképzés” külön füzetében megjelent „Isoagglutinatio és vércsoport” c. tanulmánya foglalja össze. 701