Orvosi Hetilap, 1936. május (80. évfolyam, 18-22. szám)

1936-05-02 / 18. szám

1936. 18. sz. ORVOSI HETILAP kb. 15 nap múlva következett be és a gyógyulási szak első napjaira esett, ami nagyjából megfelel Joliffe be­osztásának. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy nem minden esetbeli szabályszerűségről van szó, csak az esetek zöme mutatja ezt a képet. A heveny hepatocellularis betegségekben a szervezet vízretentióját bizonyítottnak vehetjük. Valószínű, hogy a visszatartott folyadékot a szervezet csak az acut szak le­zajlása után üríti ki, mely Joliffe felosztásában a gyógyu­ló szaknak felel meg. Az acut hepatocellularis betegsé­gek első szakában a szervezetnek tehát vizenyőkészsége van, mely a parenchyma gyógyulásával párhuzamosan szűnik meg. A már ismertetett diuresis-kísérleteken kívül más, közvetet módszer is áll rendelkezésünkre ennek a bizonyítására. Az intracutan befecskendezett physikalia konyhasóoldat felszívódási idejének a mérése (Mac Clure és Aldrich)­­megbízható felvilágosítást nyújt a bőr és köz­vetve a szervezet vízaviditásáról. Kísérlettel létrehozott parenchymabántalomban tényleg a resorptiós idő gyor­sulását észlelték többen. Ikterus catarrhalisban Baar és Benedict látta gyermekeken néhányszor e jelenséget. Mi magunk 12 hepatocellularis sárgaságos betegünkön fi­gyeltük a konyhasódudor (quaddel, az ábrán­­) felszí­vódási idejét. Szabályosnak az irodalmi adatokkal egybe­hangzóan a 45—60 perces felszívódási időt tekintettük. Mint adatainkból kitűnik, betegeink nagy része gyor­selszívódási idővel rendelkezik, ami a fent említett fokozott vízaviditást­­bizonyítja. Néhány esetben, a beteg­ség különböző szakában végzett próbából az a benyomá­sunk, hogy a felszívódási idő hosszabbodása, rendeshez közeledése, a betegség klinikai javulásával párhuzamos, úgy, hogy a betegség szakára következtetésünkben bizo­nyos fenntartással segédeszközül szolgálhat. Használha­tóságát bizonyítja pl. egy esetünk, melyben a felszívódá­si idő rendes tartama egy nappal előre jelezte a forduló­pont bekövetkeztét, azaz az urobilin vizeletbeli megjele­nését, az addig acholiás szék normochálissá válását és a bőrfestékesség kezdődő halványodását. A szervezet vizenyőkészsége, a bőr fokozott vízavidi­­tása bizonyítottnak tekinthető. A szervek víztartalmának tehát fokozottnak kell lenniök. Ezt a bőrre nézve kísérle­ti májlaesióban Paul és Adlersberg ki is mutatta. Magá­nak a májnak vizenyőjére Roesslenek és Eppingernek a vizsgálatai vetnek­ fényt. A már régebben ismert „toxikus oedemát” Roessle a májcirrhosisok létrejöttében döntő fontosságúnak tartotta. Valószínű, hogy „hepatitis sero­sa” előzi meg a cirrhosis kifejlődését. A savós kiizzadás folytán a capillaris fal és a májsejtgerenda között az ú. n. Disse-féle tér képződik, a májsejtek duzzadtak és a sejteken kívül sokszor a saves exsudatiót szövetileg is ki lehet mutatni. Bár ezen álláspont még vita tárgya, Ep­­pinger a hepatocellularis sárgaságok létrejöttében nagy jelentőséget tulajdonít neki. Nagy részüket táplálkozási ártalom előzi meg, melynek lényege szerinte az, hogy a fehérje bomlástermékeiből szabaddá váló aminok (hista­­min, allylformiat) savós kiizzadásra vezetnek, többek kö­zött a májban, annál is inkább, minthogy a capillarisok falának áteresztőképességét erősen fokozzák, mintegy nyitják maguk előtt az utat. A májsejtek savós átivódá­­sa után jön létre az ú. n. ikterus catarrhalis. Hepatocellularis sárgaságban kétségtelen tehát, hogy maga a máj is nagyon vizenyős. Ezen állapotát az egész szervezet oedemakészségétől elütőnek tartjuk, mert míg a távolabbi szervek vízvisszatartása a májparenchyma rossz működésének következménye, addig a máj vizenyő­­je azért jött létre, mert a betegség székhelye és mert ide történik a savós kiizzadás. Egészen más megítélés alá I. sz. táblázat. Betegség Konyhasó dudor Sz. napja felsziv.­­ideje Kórisme 1 (quaddh­.) 1. 14 30 perc Ikt. parench. 2. 11 30 „ Ikt. parench. 3. 16 60 „ Ikt. par. grav. 3/a. 35 60 „ Atroph, hep. fl. subacuta. 3/b. 110 35 „ 4.8 30 „ Ikt. parench. 5. 10 55 „ Ikt. parench. 6.5 30 „ Ikt. parench. 7. 15 40 „ Ikt. parench. 8.9 65 „ Ikt. parench. 9. 11 45 „ Ikt. parench. 10. 40 ' 40 „ Ikt. parench. 11. 10 35 „ Ikt. parench. 11/a. 26 60 „ Ikt. parench. 12. 12 40 „ Ikt. parench. 12/a. 26 50 „ Ikt. parench. 409

Next