Orvosi Hetilap, 1940. szeptember (84. évfolyam, 36-39. szám)

1940-09-07 / 36. szám - Csépai Károly: A gyomorvérzésről

84. évfolyam 85. szám. Budapest, 1940 szeptember 7. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ. A gyomorvérzésről. — Klinikai előadás. — Irta: Csépai Károly dr., egyetemi magántanár. Gyomorvérzés az a tünet, amikor a gyomorból akár véres hányadék, akár melaena alakjában vér ürül. Ez a meghatározás nem jelenti szükségképen azt, hogy a vérzés eredete a gyomorban van. A gyomorban kelet­kező vérzésen kívül a gyomorral szomszédos tápláló­csatorna részekben is lehet a vérzés forrása, pl. a nyelő­csőben, a patkóbélben és az epeutakban, így a nyelő­cső alsó részén keletkező gyűjtőeres tágulatok meg­­repedése folytán a vér rendszerint a gyomorba kerül és innen hányadék, esetleg melaena alakjában kerül napvilágra. A duodenum és az epeutak vérzése ugyan az esetek többségében melaena alakjában nyilvánul meg, de a gyomor regurgitatiós működése bejuttathat­ja a vért a gyomorba és ilyen módon vérhányás kelet­kezhet. A vérhányás alakjában ürülő vér formája függ a vérzés mennyiségétől, továbbá attól, mennyi ideig tartózkodik a vér a gyomorban. Kismennyiségű vér el­keveredik a gyomortartalommal vagy gyomornedvvel és benne piros elszíneződést, véres csíkozatot okoz. Ha nagyobb mennyiségű a vérzés, a kihányt vér rend­szerint darabos, sötétbarna, esetleg fekete, de ha rövid ideig marad a vér a gyomorban, néha világosabb piros és folyékony is lehet. Rendszerint azonban az ilyen vér nem habos és nem köhögés, hanem hányás közben ürül. A melaena jellegzetes alakja a szurokszerű szék, de elő­fordul, hogy a tápláló csatorna felsőbb területéről szár­mazó és a székletéttel ürülő vér is vörösbarna, vagy vörös, tehát emlékeztet az alsó területekről származó vérzés megjelenési formájára. Ez akkor következik be, ha a vérzés nagyon rohamos és igen nagy tömegű. A vérzés mennyisége átalában kapcsolatos azzal, hogy per diapedesim, vagy per rhexim történt-e a vérzés. Az utóbbi módon keletkező vérzés általában tömegesebb. A gyomorvérzés oka helyi, vagy általános lehet. Ha a szervezetben olyan betegség játszódik le, mely kiterjedt vérzésekkel jár, természetesen gyomorvérzés alakjában is megnyilvánulhat. Ilyen betegségek első­sorban a vérképzőszervek betegségei, így a leukaemiás és a leukaemiás myelosis-féleségek, lymphogranulomato­sis, az agranulocytosis, panmyelophtisis, thrombopenia essentialis, haemophilia, melyek mind szerepelhetnek különböző vérzés, így gyomorvérzés előidézésében is. A bőrfelület kiterjedt égése esetén többször leírtak kisebb-nagyobb gyomorvérzést. Előfordul gyomorvérzés gyomorkicsis kapcsán. A hysteriás gyomorvérzés fel­ismerése nehéz próbára teheti az orvost. Ilyen esetek­ben legtöbbször a foghúsból, az orrból, vagy a szájüreg más területéről származó vér lenyeléséről és kihányásá­ról van szó. Az ú. n. inkariáló gyomorvérzést az utóbbi években avult és téves elgondolásnak fogják fel, ámbár az ovulatiós és menstruatiós folyamatnak endokrin tükrében nem tekinthető biológiai lehetetlenségnek. Azok között a helyi okok között, amelyekben a vérzés ere­dete nem a gyomorban van, elsősorban a cirrhosis he­patis, Banti-kór és egyéb lépbetegségek kíséretében né­ha mutatkozó vérhányást említem, melynek oka a bár­­zsing alsó területén található gyűjtőerek következmé­nyes tágulata és megrepedése, vagy az ezekből per dia­pedesim történő szivárgó vérzés. Analóg módon vérez­­hetnek a gyomor erei is pylothrombosis, továbbá me­senterica rögösödés esetében. Néha súlyos gyomor­vérzést okozhat a gyomor ereinek meszes elváltozása. Aneurysma áttörése a nyelőcsőbe halálos gyomorvérzés képét utánozhatja. A sárgasággal járó epekő és epe­hólyagrák egy esetére emlékezem, melyben halálos vér­hányás fordult elő. A vérzés helye az epehólyagban volt és a végzetes fordulathoz valószínűleg a hosszabb idő óta tartó sárgaság is hozzájárult. A gyomor helyi elváltozása következtében ki­fejlődő gyomorvérzés három leggyakoribb oka a gyulladás, fekély és daganat. Bármelyik előfordulhat a nyelőcsőben is, azonban ritkán vezet a gyomorvérzés kórképéhez, annyival is inkább, mert pl. peptikus fe­kély a nyelőcsőben alig fordul elő. A duodenumban elő­forduló ilyen kóros elváltozások okozhatnak ugyan vér­hányást, de mint már említettem inkább melaena alak­jában véreznek. A heveny és idült gastritis nem ritkán okoz gyo­morvérzést. Konietzny és munkatársai, továbbá külö­nösen Aschoff mutatott rá a gastritis nagy jelentősé­gére a gyomorfekély keletkezésében. Aschoff szerint a gyomorfekély úgy keletkezik, hogy a gastritises gyomor­fal a sósav pepsintartalmú gyomornedv hatására fel­­maródik és felületes fekélyek, eróziók képződnek. Ezek­ből az eróziókból fejlődik ki a részben ismeretlen okok következtében a kérges fekély. Általában ismeretes hogy az eróziós gastritis kisebb vérzéssel járhat, de kevésbbé TARTALOM. Csépai Károly: A gyomorvérzésről. (465—467. oldal.) Lugossy Gyula: Kétoldali teljes szaruelfajulás tavaszi hurut­ban. (467—468. oldal.) Irodalmi szemle. (468— 471. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (73—76. oldal.) Kertész Béla: A fertőző betegségek átalakulása, járványok önszabályozása. Darwinizmus a mikrobák világában. (471—474. oldal.) Sz.: Az „Orvosi Hírlap” actiója 500 szülőágy fenntartására. (474. oldal és a borítólap III. oldalán.) Lapszemle: (a borítólap III. oldalán.) Vegyes hírek: (a borítólap IV. oldalán.)

Next