Orvosi Hetilap, 1940. szeptember (84. évfolyam, 36-39. szám)
1940-09-07 / 36. szám - Csépai Károly: A gyomorvérzésről
84. évfolyam 85. szám. Budapest, 1940 szeptember 7. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ. A gyomorvérzésről. — Klinikai előadás. — Irta: Csépai Károly dr., egyetemi magántanár. Gyomorvérzés az a tünet, amikor a gyomorból akár véres hányadék, akár melaena alakjában vér ürül. Ez a meghatározás nem jelenti szükségképen azt, hogy a vérzés eredete a gyomorban van. A gyomorban keletkező vérzésen kívül a gyomorral szomszédos táplálócsatorna részekben is lehet a vérzés forrása, pl. a nyelőcsőben, a patkóbélben és az epeutakban, így a nyelőcső alsó részén keletkező gyűjtőeres tágulatok megrepedése folytán a vér rendszerint a gyomorba kerül és innen hányadék, esetleg melaena alakjában kerül napvilágra. A duodenum és az epeutak vérzése ugyan az esetek többségében melaena alakjában nyilvánul meg, de a gyomor regurgitatiós működése bejuttathatja a vért a gyomorba és ilyen módon vérhányás keletkezhet. A vérhányás alakjában ürülő vér formája függ a vérzés mennyiségétől, továbbá attól, mennyi ideig tartózkodik a vér a gyomorban. Kismennyiségű vér elkeveredik a gyomortartalommal vagy gyomornedvvel és benne piros elszíneződést, véres csíkozatot okoz. Ha nagyobb mennyiségű a vérzés, a kihányt vér rendszerint darabos, sötétbarna, esetleg fekete, de ha rövid ideig marad a vér a gyomorban, néha világosabb piros és folyékony is lehet. Rendszerint azonban az ilyen vér nem habos és nem köhögés, hanem hányás közben ürül. A melaena jellegzetes alakja a szurokszerű szék, de előfordul, hogy a tápláló csatorna felsőbb területéről származó és a székletéttel ürülő vér is vörösbarna, vagy vörös, tehát emlékeztet az alsó területekről származó vérzés megjelenési formájára. Ez akkor következik be, ha a vérzés nagyon rohamos és igen nagy tömegű. A vérzés mennyisége átalában kapcsolatos azzal, hogy per diapedesim, vagy per rhexim történt-e a vérzés. Az utóbbi módon keletkező vérzés általában tömegesebb. A gyomorvérzés oka helyi, vagy általános lehet. Ha a szervezetben olyan betegség játszódik le, mely kiterjedt vérzésekkel jár, természetesen gyomorvérzés alakjában is megnyilvánulhat. Ilyen betegségek elsősorban a vérképzőszervek betegségei, így a leukaemiás és a leukaemiás myelosis-féleségek, lymphogranulomatosis, az agranulocytosis, panmyelophtisis, thrombopenia essentialis, haemophilia, melyek mind szerepelhetnek különböző vérzés, így gyomorvérzés előidézésében is. A bőrfelület kiterjedt égése esetén többször leírtak kisebb-nagyobb gyomorvérzést. Előfordul gyomorvérzés gyomorkicsis kapcsán. A hysteriás gyomorvérzés felismerése nehéz próbára teheti az orvost. Ilyen esetekben legtöbbször a foghúsból, az orrból, vagy a szájüreg más területéről származó vér lenyeléséről és kihányásáról van szó. Az ú. n. inkariáló gyomorvérzést az utóbbi években avult és téves elgondolásnak fogják fel, ámbár az ovulatiós és menstruatiós folyamatnak endokrin tükrében nem tekinthető biológiai lehetetlenségnek. Azok között a helyi okok között, amelyekben a vérzés eredete nem a gyomorban van, elsősorban a cirrhosis hepatis, Banti-kór és egyéb lépbetegségek kíséretében néha mutatkozó vérhányást említem, melynek oka a bárzsing alsó területén található gyűjtőerek következményes tágulata és megrepedése, vagy az ezekből per diapedesim történő szivárgó vérzés. Analóg módon vérezhetnek a gyomor erei is pylothrombosis, továbbá mesenterica rögösödés esetében. Néha súlyos gyomorvérzést okozhat a gyomor ereinek meszes elváltozása. Aneurysma áttörése a nyelőcsőbe halálos gyomorvérzés képét utánozhatja. A sárgasággal járó epekő és epehólyagrák egy esetére emlékezem, melyben halálos vérhányás fordult elő. A vérzés helye az epehólyagban volt és a végzetes fordulathoz valószínűleg a hosszabb idő óta tartó sárgaság is hozzájárult. A gyomor helyi elváltozása következtében kifejlődő gyomorvérzés három leggyakoribb oka a gyulladás, fekély és daganat. Bármelyik előfordulhat a nyelőcsőben is, azonban ritkán vezet a gyomorvérzés kórképéhez, annyival is inkább, mert pl. peptikus fekély a nyelőcsőben alig fordul elő. A duodenumban előforduló ilyen kóros elváltozások okozhatnak ugyan vérhányást, de mint már említettem inkább melaena alakjában véreznek. A heveny és idült gastritis nem ritkán okoz gyomorvérzést. Konietzny és munkatársai, továbbá különösen Aschoff mutatott rá a gastritis nagy jelentőségére a gyomorfekély keletkezésében. Aschoff szerint a gyomorfekély úgy keletkezik, hogy a gastritises gyomorfal a sósav pepsintartalmú gyomornedv hatására felmaródik és felületes fekélyek, eróziók képződnek. Ezekből az eróziókból fejlődik ki a részben ismeretlen okok következtében a kérges fekély. Általában ismeretes hogy az eróziós gastritis kisebb vérzéssel járhat, de kevésbbé TARTALOM. Csépai Károly: A gyomorvérzésről. (465—467. oldal.) Lugossy Gyula: Kétoldali teljes szaruelfajulás tavaszi hurutban. (467—468. oldal.) Irodalmi szemle. (468— 471. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (73—76. oldal.) Kertész Béla: A fertőző betegségek átalakulása, járványok önszabályozása. Darwinizmus a mikrobák világában. (471—474. oldal.) Sz.: Az „Orvosi Hírlap” actiója 500 szülőágy fenntartására. (474. oldal és a borítólap III. oldalán.) Lapszemle: (a borítólap III. oldalán.) Vegyes hírek: (a borítólap IV. oldalán.)