Orvosi Hetilap, 1941. december (85. évfolyam, 49-52. szám)
1941-12-06 / 49. szám - Kövesligethy Iván: Sugaraskezelésre tartósan gyógyult inoperabilis méhnyakrák esetei
628 ORVOSI HETILAP 1941. 49. szám. megrövidült. Ca. colli uteri diagnosissal excochleatiót és paquelinisatiót végzünk. A portrón lévő rákos részleteket éles kanállal lekaparjuk, az üreget kiégetjük. A folyamat a bal parametriumra ráterjedt, ujjnyi vastag, beszüremkedett köteget képez, az eset így a méh kötöttsége miatt inoperabilisnak bizonyul. Szövettani lelet: Ca. planocellulare. Két ízben rádiumkezelés, azután 15 ülésben röntgenbesugárzás. 1920 március 31-én vizsgálva, a portro helyén lévő kráter zsugorodott. Vérzés, folyás megszűnt, közérzet jó. Rendszeresen jár ellenőrző vizsgálatra, eleinte három havonként, később félévenként. Utolsó ellenőrző vizsgálat 1941 június 10-én, eszerint objective, subjective jól van. A 71 éves nőbeteg 20 éve tünetmentes. H. I.-né (322,1920. fisz.) 48 éves, béres neje 1920 április 14-én felvéve. Hónapok óta rendetlenül vérzik és bűzös a folyása; időnként alhasi fájdalom. Hat ízben szült. Szülei fiatalon, előtte ismeretlen betegségben haltak meg. Felvételkor vizsgálat: vagina tág; a portro nagy része málékony, vérzékeny tumort alkot. Uterus másfélakkora, antefletált, kötött. A bal és hátsó parametrium erősen infiltrált. Ca. colli uteri inop. diagnosissal excodleatio. Szövettani lelet: Ca. solidum. Rádium- és röntgenkezelés után egy ideig rendesen jár ellenőrző vizsgálatra, objective, subjective jól van. Később csak levélbeli megkeresésre válaszol. 1941 május 15-én levélbeli érdeklődésünkre értesít, hogy jól érzi magát. A jelenleg 69 éves nőbeteg 20 éve tünetmentes. G. H.-né (127/1923. fisz.)40 éves, földmíves nejét 1923 február 9-én vesszük fel a klinikára. Rendetlen vérzés és alhasi fájdalomról panaszkodik. Tíz szülése volt, nem abortált. Atyja 82 éves korban, anyja 70 éves korban halt meg. Felvételi vizsgálat: a portio galambtojásnyi, karfioltapintatú, vérzékeny tumorrá alakult át. Méh rendes nagyságú, rögzített. A jobb parametrium kb. 1/2 cm széles darabja még szabad, a bal parametrium csontig beszűrődött. Ca. colli uteri inop. diagnosissal excodileatio, paquelinisatio. Szövettani lelet: Ca. planocellulare. Rádium- és röntgenkezelés után rendesen jár ellenőrzésre. 1923 március 27-én vizsgálati lelete: portio síma, méhszáj! simaszélű, vérzés nincs. 1941 május 23-án levélbeli érdeklődésünkre értesít, hogy jól érzi magát. Eszerint az 1923-ban sugarasan kezelt előrehaladott méhnyakrákos beteg 18 éve tünetmentesen él. Ezen három ismertetett eseten kívül öt sugarasan kezelt előrehaladott méhnyakrákos betegünk több mint 15 éve áll megfigyelésünkben. Ezek a csaknem két évtizede megfigyelésünkben álló — tartósan gyógyult esetek az 5 éven túl gyógyultak nagyobb száma mellett — adatot szolgáltatnak annak bizonyítására, hogy az előrehaladott méhnyakrák sugaras kezeléssel véglegesen meggyógyítható. Ezen örvendetes tény mellett azonban meg kell állapítanunk, hogy végleges gyógyulás az előrehaladott méhnyalrákos betegeknek csak kis százalékában érhető el. A méhnyakrákos betegek összességének, a kezdeti és előrehaladott eseteket beleértve — a nagy anyagot felölelő összefoglaló kimutatások egybevágó megállapítása szerint, alig egyharmada gyógyul műtét és sugaras kezeléssel. Ez az eredmény napjainkban sem javul, dacára, hogy a műtéti technika csúcspontjára érkezett és a sugarasgyógyítás eljárásai is tökéletesedtek. Nem változtat a helyzeten az a körülmény sem, hogy az egész világon a legképzettebb orvosok állanak a rákgyógyítás szolgálatában, így kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a rákgyógyítás fejlődése napjainkban legalább is technikai értelemben — nyugvópontra jutott. Ennek a további fejlődés nehézségének okát nem is annyira a kezelés módjában, mint inkább a kezelés időpontjában találjuk. A rákgyógyítás sokszor eredménytelen voltának oka legtöbbször a rák korai felismerésének nehézsége. Ezt talán legszemléltetőbben éppen a méhnyakrák igazolja. A méhnyakrák tünetei: vérzés és folyás más könnyebb női megbetegedésnek is kísérő jelensége, így annak a legtöbb nő nem tulajdonít nagyobb jelentőséget A méhnyakrák korai tüneteinek a beteg részéről történő semmibevétele oka elsősorban az aránytalan sok előrehaladott esetnek. A másik okot a méhnyakrák korai felismerésének diagnostikai nehézségében találjuk. Azon eljárások, amelyek e téren kétségkívül haladást jelentenek (kolposkopia, kémiamódszerek), csupán a változás korabeli nők intézményesen megszervezett időnkénti rendszeres vizsgálata mellett vezetnének az eredmények lényeges javulásához. Az előrehaladott méhnyakrák sugaras kezelésével kapcsolatosan gyakran tapasztaljuk, hogy az ugyanolyan elhelyezkedésű és kiterjedésű daganat esetében az egyik beteg tartósan meggyógyul, míg a másik a sugaraskezelésre alig vagy csak átmenetileg javul meg. Akinek nagyobbszámú rákbeteg sugaraskezelésével volt alkalma foglalkoznia, annak az összehasonlításra alkalmas esetek egész sora van emlékezetében és sok töprengés mellett igyekezett a gyakran felmerülő kérdésre feleletet találni. Az I. sz. női klinika nagy rákanyagából a sok közül alanti két esetünk a gyakran felmerülő kérdéssel kapcsolatos. S. Gy.-né (511/1931. fisz.) 66 éves, bíró neje, rendetlen vérzeses panaszokkal 1931 augusztus 18-án kerül felvételre. Egyszer szült, vetélése nem volt. Felvételi vizsgálat: vulva halvány, vagina középtág. A portio helyén mély beterjedő, bőven ujjnyi vérzékenyfalú kráter. Uterus rendesnél nagyobb, kötött. Mindkét oldalt, főképpen balra mélyen beszűrődött parametrium. Ca. colli uteri inop. diagnosissal előzetes szövettani vizsgálat — Ca. solidum — után rádium-, röntgenkezelés. 1931 október 12-én végzett vizsgálat szerint a hüvely tölcsérszerűen szűkült. Vérzés, folyás nincs, jó közérzet. Rendszeresen jár ellenőrző vizsgálatra. 1933 március 3-án. A jobboldali parametrium tömegesebb. Mellkasi fájdalomról panaszkodik, a röntgenfelvétel áttételt nem mutat. A röntgenkezelést megismételjük. Állapota fokozatosan rosszabbodik. 1933 október 7-én vizsgálva: hüvely erősen beszűkült, fala köröskörül beszűrődött. A jobb parametriumból kiindulva, a medencefallal összekapaszkodott ökölnyi, elmosódott határú tumor. Véres folyás. Csakhamar cachexia fejlődik ki, 1934 februárban meghal. I. Zs.-né (620/1931. fisz.) 56 éves, tisztviselő neje. Vérzéses panaszokkal keresi fel 1931 szeptember 28-án a klinikát. Háromszor szült, nem vetélt. Felvételi vizsgálat: vagina középtág. A portro alsó ajjka elroncsolva, a folyamat a hátsó hüvelyfalra is átterjed. Az uterus kontúrjai nem tapinthatók jól. A hátsó parametrium, különösen balra a medencefalig beszűrődött. A kimetszett szövetdarab vizsgálati lelete: Ca. solidum. Ca. colli uteri inop. diagnosissal rádium-, röntgenkezelés. 1931 november 18-án vizsgálati lelet: hüvely középtág, portio nagy részben kialakult. A boltozatban baloldalt kissé vérzékeny fillérnyi terület. Uterus között, a bal parametrium beszűrődött. A röntgenkezelés megismétlése után 1932 január 12-én vizsgálati hüvely tölcsérszerűen szűkült, ép szövettel fedett. A nagy részben kialakult portio sima. A hátsó és a bal parametrium tömeges. Panaszai megszűntek, vérzés, folyás nincs, jó közérzet. Rendszeresen jár ellenőrző vizsgálatra. Utoljára 1941 májusban látjuk. A 66 éves — kötében 15 kilóval gyarapodott — nő tíz éve tünetmentes. Mindkét esetben az ugyanolyan elhelyezkedésű és kiterjedésű, nagyjában azonos szövettani képet