Orvosi Hetilap, 1941. december (85. évfolyam, 49-52. szám)

1941-12-06 / 49. szám - Kövesligethy Iván: Sugaraskezelésre tartósan gyógyult inoperabilis méhnyakrák esetei

628 ORVOSI HETILAP 1941. 49. szám. megrövidült. Ca. colli uteri diagnosissal excochleatiót és paquelinisatiót végzünk. A portrón lévő rákos rész­leteket éles kanállal lekaparjuk, az üreget kiégetjük. A folyamat a bal parametriumra ráterjedt, ujjnyi vastag, beszüremkedett köt­eget képez, az eset így a méh kötöttsége miatt inoperabilisnak bizonyul. Szö­vettani lelet: Ca. planocellulare. Két ízben rádium­kezelés, azután 15 ülésben röntgenbesugárzás. 1920 március 31-én vizsgálva, a portro helyén lévő kráter zsugorodott. Vérzés, folyás megszűnt, közérzet jó. Rendszeresen jár ellenőrző vizsgálatra, eleinte há­rom havonként, később félévenként. Utolsó ellenőrző vizsgálat 1941 június 10-én, eszerint objective, subjec­tive jól van. A 71 éves nőbeteg 20 éve tünetmentes. H. I.-né (322,1920. fisz.) 48 éves, béres neje 1920 áp­rilis 14-én felvéve. Hónapok óta rendetlenül vérzik és bűzös a folyása; időnként alhasi fájdalom. Hat ízben szült. Szülei fiatalon, előtte ismeretlen betegségben haltak meg. Felvételkor vizsgálat: vagina tág; a portro nagy része málékony, vérzékeny tumort alkot. Uterus más­félakkora, antefletált, kötött. A bal és hátsó para­metrium erősen infiltrált. Ca. colli uteri inop. diagnosissal excod­leatio. Szö­vettani lelet: Ca. solidum. Rádium- és röntgenkezelés után egy ideig rendesen jár ellenőrző vizsgálatra, objective, subjective jól van. Később csak levélbeli megkeresésre válaszol. 1941 má­jus 15-én levél­beli érdeklődésünkre értesít, hogy jól érzi magát. A jelenleg 69 éves nőbeteg 20 éve tünet­mentes. G. H.-né (127/1923. fisz.)­­40 éves, földmíves nejét 1923 február 9-én vesszük fel a klinikára. Rendetlen vérzés és alhasi fájdalomról panaszkodik. Tíz szülése volt, nem abortált. Atyja 82 éves korban, anyja 70 éves korban halt meg. Felvételi vizsgálat: a portio galambtojásnyi, kar­­fioltapintatú, vérzékeny tumorrá alakult át. Méh ren­des nagyságú, rögzített. A jobb parametrium kb. 1/2 cm széles darabja még szabad, a bal parametrium csontig beszűrődött. Ca. colli uteri inop. diagnosissal ex­codileatio, paquelinisatio. Szövettani lelet: Ca. plano­­cellulare. Rádium- és röntgenkezelés után rendesen jár el­lenőrzésre. 1923 március 27-én vizsgálati lelete: portio síma, méhszáj! simaszélű, vérzés nincs. 1941 május 23-án levélbeli érdeklődésünkre értesít, hogy jól érzi magát. Eszerint az 1923-ban sugarasan kezelt előrehala­dott méhnyakrákos beteg 18 éve tünetmentesen él. Ezen három ismertetett eseten kívül öt sugara­san kezelt előrehaladott méhnyakrákos betegünk több mint 15 éve áll megfigyelésünkben. Ezek a csaknem két évtizede megfigyelésünkben álló — tartósan gyógyult esetek az 5 éven túl gyógyultak nagyobb száma mellett — adatot szolgáltatnak an­nak bizonyítására, hogy az előrehaladott méhnyak­­rák sugaras kezeléssel véglegesen meggyógyítható. Ezen örvendetes tény mellett azonban meg kell állapítanunk, hogy végleges gyógyulás az előrehala­­dott méhnyal­rákos betegeknek csak kis százaléká­ban érhető el. A méhnyakráko­s betegek összességé­nek,­­ a kezdeti és előrehaladott eseteket beleértve — a nagy anyagot felölelő összefoglaló kimutatások egybevágó megállapítása szerint, alig egyharmada gyógyul műtét és sugaras kezeléssel. Ez az ered­mény napjainkban sem javul, dacára, hogy a mű­téti technika csúcspontjára érkezett és a sugaras­gyógyítás eljárásai is tökéletesedtek. Nem változtat a helyzeten az a körülmény sem, hogy az egész vi­lágon a legképzettebb orvosok állanak a rákgyógyí­tás szolgálatában, így kénytelenek vagyunk beis­merni, hogy a rákgyógyítás fejlődése napjainkban legalább is technikai értelemben — nyugvó­pontra jutott. Ennek a további fejlődés nehézségének okát nem is annyira a kezelés módjában, mint inkább a kezelés időpontjában találjuk. A rákgyógyítás sok­szor eredménytelen voltának oka legtöbbször a rák korai felismerésének nehézsége. Ezt talán legszem­lél­tetőbben éppen a méhnyakrák igazolja. A méh­nyakrák tünetei: vérzés és folyás más könnyebb női megbetegedésnek is kísérő jelensége, így annak a legtöbb nő nem tulajdonít nagyobb jelentőséget A méhnyakrák korai tüneteinek a beteg részéről történő semmibevétele oka elsősorban az aránytala­­n­ sok előrehaladott esetnek. A másik okot a méhnyakrák korai felismerésé­nek diagnostikai nehézségében találjuk. Azon eljá­rások, amelyek e téren kétségkívül haladást jelente­nek (kolposkopia, kémiamódszerek), csupán a vál­tozás korabeli nők intézményesen megszervezett időnkénti rendszeres vizsgálata mellett vezetnének az eredmények lényeges javulásához. Az előrehaladott méhnyakrák sugaras kezelésé­vel kapcsolatosan gyakran tapasztaljuk, hogy az ugyanolyan elhelyezkedésű és kiterjedésű daganat esetében az egyik beteg tartósan meggyógyul, míg a másik a sugaraskezelésre alig vagy csak átmeneti­leg javul meg. Akinek nagyobbszámú rákbeteg su­garaskezelésével volt alkalma foglalkoznia, annak az összehasonlításra alkalmas esetek egész sora van emlékezetében és sok töprengés mellett igyekezett a gyakran felmerülő kérdésre feleletet találni. Az I. sz. női klinika nagy rákanyagából a sok közül alanti két esetünk a gyakran felmerülő kér­déssel kapcsolatos. S. Gy.-né (511/1931. fisz.) 66 éves, bíró neje, rendet­len vérzeses panaszokkal 1931 augusztus 18-án kerül felvételre. Egyszer szült, vetélése nem volt. Felvételi vizsgálat: vulva halvány, vagina középtág. A portio helyén mély beterjedő, bőven ujjnyi vérzékenyfalú krá­ter. Uterus rendesnél nagyobb, kötött. Mindkét oldalt, főképpen balra mélyen beszűrődött parametrium. Ca. colli uteri inop. diagnosissal előzetes szövettani vizs­gálat — Ca. solidum — után rádium-, röntgenkezelés. 1931 október 12-én végzett vizsgálat szerint a hü­vely tölcsérszerűen szűkült. Vérzés, folyás nincs, jó közérzet. Rendszeresen jár ellenőrző vizsgálatra. 1933 március 3-án. A jobboldali parametrium töme­gesebb. Mellkasi fájdalomról panaszkodik, a röntgen­felvétel áttételt nem mutat. A röntgenkezelést megis­mételjük. Állapota fokozatosan rosszabbodik. 1933 október 7-én vizsgálva: hüvely erősen beszű­kült, fala köröskörül beszűrődött. A jobb para­­metriumból kiindulva, a medencefallal összekapaszko­dott ökölnyi, elmosódott határú tumor. Véres folyás. Csakhamar cachexia fejlődik ki, 1934 februárban meghal. I. Zs.-né (620/1931. fisz.) 56 éves, tisztviselő neje. Vérzéses panaszokkal keresi fel 1931 szeptember 28-án a klinikát. Háromszor szült, nem vetélt. Felvételi vizsgálat: vagina középtág. A portro alsó ajjka elroncsolva, a folyamat a hátsó hüvelyfalra­ is átterjed. Az uterus kontúrjai nem tapinthatók jól. A hátsó parametrium, különösen balra a medencefalig beszűrődött. A kimetszett szövetdarab vizsgálati lelete: Ca. solidum. Ca. colli uteri inop. diagnosissal rádium-, röntgenkezelé­s. 1931 november 18-án vizsgálati lelet: hüvely középtág, portio nagy részben kialakult. A bol­tozatban baloldalt kissé vérzékeny fillérnyi terület. Uterus között, a bal parametrium beszűrődött. A rönt­genkezelés megismétlése után 1932 január 12-én vizsgá­­lati hüvely tölcsérszerűen szűkült, ép szövettel fedett. A nagy részben kialakult portio sima. A hátsó és a bal parametrium tömeges. Panaszai megszűntek, vér­zés, folyás nincs, jó közérzet. Rendszeresen jár ellen­őrző vizsgálatra. Utoljára 1941 májusban látjuk. A­ 66 éves — k­ötében 15 kilóval gyarapodott — nő tíz éve tünetmentes. Mindkét esetben az ugyanolyan elhelyezkedésű és kiterjedésű, nagyjában azonos szövettani képet

Next