Orvosi Hetilap, 1942. november (86. évfolyam, 45-48. szám)
1942-11-07 / 45. szám - Gorka Sándor: Pekár Mihály 1871-1942
86. évfolyam. 45. szám. Budapest, 1942. november 7. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. PEKÁR MIHÁLY 1871—1942 A pécsi egyetemi belklinika őszi virágoktól színes földszinti betegszobájában október 29-én d. u. fél 5 órakor kitárta karjait az enyészet s halálos ölelésében utolsót dobbant egy kiváló orvostudósnak és egy valóban jó embernek hetvenkét esztendőn át a tudomány, kulturális haladás és szeretet hármas ritmusára lüktető szíve. Az áldozat : Dr. Pekár Mihály, az élettan érdemes tanára a pécsi egyetem orvosi karán. Ravatalához halkan lépve közeledünk és szívünk csordultig megtelik metsző fájdalommal. Szinte lázadó lélekkel kutatjuk, miért kellett ennek így történnie? A jövőben miért kell nélkülöznünk sokoldalú tevékenységét, bámulatos szervező talentumát és ragyogó példaadását, amellyel a kötelességtudásnak, az emberszeretetnek és a honfiúi odaadásnak oly sokak által emlegetett, de kevesek által követett útját kijelölte. De ne zúgolódjunk ! Némítsuk el sajgó fájdalmunkat s legyünk erősek és kemények, mert roppant tartozást kell lerónunk, amellyel neki adósai vagyunk. Örök hálával tartozunk azért a nagy lelkesedésért és önzetlen munkáért, amellyel a magyar orvos-, természettudományi művelődés és a magyar felsőoktatás s elsősorban a sok balsors sújtotta pozsonyi-pécsi egyetem orvosi karának ügyét szolgálta. Mint Tóth Lajos munkatársa a kultuszminisztériumban hivatását abban látta, hogy nemzetünk orvostudományi előhaladásának ügyét előmozdítsa. Ezért ellenértékként semmit se kívánt, csak adott : lelkének és tudásának minden kincsével elhalmozta nemzetét s kultúránknak gazdag termést érlelő otthonokat , orvoskari intézeteket, laboratóriumokat teremtett. Mai tudós orvosnemzedékünkből sokan azokon a lépcsőfokokon emelkedtek a magasba, amelyeket Pekár Mihály rakott le. Élete a szakadatlan munka sorozata volt. Tudományos munkássága az artériás és vénás vér concentratiós viszonyainak, a rendellenes helyzetű szív működésének, a vagus-izgatás és újabban az insulin élettani hatásának megismerésére irányult. Nagyobb önálló műve »Az emberi test szerkezete és működése« címen jelent meg. Tudományos és egyetemi oktatói munkássága mellett nagyszabású munkát vállalt az Erzsébet tudományegyetem megszervezésében. Hét évig volt orvoskari dékán, két évig prodékán s ezen kilenc év alatt három ízben kellett az egyetem alapításával járó szervezési rtscunkálatokat végigcsinálnia : először Pozsonyban, utána átmenetileg Budapesten és végül Pécsett. Az egyetem hontalansága és hányattatása idején más feladatokat is vállalt : vezette a gazdasági hivatalt, irányította az egyetemi építkezéseket, megalapozta a diákjóléti intézményeket, igazgatója volt a Nagy Lajos- és Erzsébet-Kollégiumnak és az egyetemi menzának, alapítója és vezetője az orvoskari Tóth Lajos-könyvtárnak és sok egyéb intézménynek. Mint embert a lélek finomsága és nemessége, megnyerő, gavallérmodora, baráti hűsége és társadalmi életében is megnyilatkozó meleg szíve tették általánosan becsültté. Csoda-e, ha elhunyta az orvosi rend tagjain felül a jóbarátok és tisztelők hosszú sorát borítja mélységes gyászba? Hisz Pekár Mihályt mindenki szerette, tisztelte és nagyrabecsülte. Az ő elhunytával az az érzésünk, mintha orvostudományi életünk lelkéből szakadt volna ki valami, ami eddig oly szervesen és elválaszthatatlanul odatartozott. 72 év s ebből közel egy félszázad a mozgalmas orvos-, természettudományi közpályán, annak is mindig az első sorában : oly tiszteletreméltó és bámulatos teljesítmény, mely csak kevés kiválasztottnak jut osztályrészül. Ravatalánál mindannyian temetünk valamit: az idősebbek a letűnő nemzedék fátyolán áttűnő emléküket, a fiatalabbak egy remekbe szabott embernagyság személyes látványát, a magyarság pedig egyik legkimagaslóbb fiát, aki egész életen át nemzete javán fáradt. Gorka Sándor dr.