Orvosi Hetilap, 1944. április (88. évfolyam, 14-17. szám)
1944-04-01 / 14. szám - Dobay István: A kulcscsonttörés
160 ORVOSI HETILAP 1944. 14. szám. kiirtásra vonatkozik. Műtéti anyagom részletes feldolgozása folyamatban van, de mielőtt idevonatkozó dolgozatom megjelenne, a fent mondott okok miatt szükségesnek tartottam, hogy a műtéti halálozást saját műtéti anyagomon ismertessem. Előbb idézett dolgozatomban azt írtam, hogy a teljes gégekiirtás műtéti halálozása korántsem oly kedvezőtlen, mint a köztudatban általában elterjedt, és semmivel sem rosszabb, mint más nagy sebészeti beavatkozások mortalitása. Nagy haladást jelentett a gégerák sebészi gyógyítása terén Gluck műtéti módosítása, mivel ennek alkalmazása óta a műtét közvetlen halálozása alig haladja meg a 10%-ot. Vannak ugyanis statisztikák, amelyek ennél is kedvezőbb mortalitásrólszólnak, így Lénárt 65 laryngektomia, totálisa közül csak két beteget vesztett el, vagyis a műtéti mortalitás 3% volt- Tapiának 106 esetében 5 halálozása volt, azaz a mortalitás 4,7%-ot tett ki. Rátérve saját anyagom műtéti halálozásának ismertetésére, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a 40 esetben belsős és külső gégerákok egyaránt szerepelnek.. Volt olyan eset, amely az operabilitás határán mozgott és olyan is, melyet más szakorvos inoperabilisnak minősített. Sőt ,alkalmam volt egy olyan beteget is operálnom, aki a műtét előtt egy évvel rendszeres sugárkezelésben részesült minden eredmény nélkül. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy a sugárkezelésben részesült betegeken végzett műtéti eredmények a primer gyógyulás szempontjából egyáltalán nem kedvezőek és a halálos szövődmények nem tartoznak a kivételek közé. Ezzel is csak azt akarom hangsúlyozni, hogy operáltjaim nem tartoztak az úgynevezett kiválogatott esetek közé. A 40 teljes gégekiirtáson átesett beteg közül a legfiatalabb 26, a legidősebb 78 éves volt. Megemlíteni kívánom még, hogy a műtétet kizárólag csak szövettani vizsgálattal alátámasztott esetekben végeztem el. A műtétből kifolyólag történő elhalálozás a 40 eset közül egyszer sen volt, ezek a betegek mind gyógyultan hagyták el a kórházat. Eredményeimmel korántsem akarom azt bizonyítani, hogy a gégekiirtás halálozása egyenlő a nullával. Bizonyára lesznek nekem is halálos kimenetelű műtéteiül, hiszen minél többet operál valaki, annál inkább megvan erre a lehetőség. Azonban a helyzet mégis az, hogy a műtéti technika kellő elsajátítása és az ebben való jártasság, bőséges egyéni tapasztalat az utókezelésben, a műtéti indicatio gondos mérlegelése, stb., mind olyan tényezők, amelyek, a mortalitásnak a minimumra való csökkenését eredményezik. Arra is rá kell mutatnom, hogy a primer műtéti mortalitás tekintetében elért eredményeimet oly körülmények között értem el, amelyek a beteg elhelyezése szempontjából egyáltalán nem mondhatók a legkedvezőbbnek, tekintettel arra, hogy helyszűke miatt a gégeexstirpatión átesett betegeket nem tudom elkülöníteni a más bajban szenvedőktől. Pedig az ideális állapot az lenne, ha ezen betegek nemcsak elkülöníthetők lennének, hanem külön ápolószemélyzet is állana rendelkezésünkre. Hogy eredményeim a műtéti mortalitás tekintetében mégis ilyen jók, azt annak kell tulajdonítanom, hogy sikerült a műtéti methodikát minden, látszólag apró jelentéktelen részleteiben is oly tökélyre fejleszteni, amely lehetővé tette ezen eredmények elérését és ezenkívül még abban a minden részletében kiterjedő összműködésben látom, amely a beteg ápolásában az orvos és az ápolószemélyzet részéről kifejezésre jut. Mindezen tapasztalataim és eredményeim alapján jogosultnak érzem magam annak kijelentésére, hogy a gégeexstirpátióval járó magas műtéti mortalitás ma már semmiképpen sem helytálló és egyáltalán nem szerepelhet műtéti contraindicatio oka gyanánt. 40 primer műtéti halálozás nélkül gyógyult esetem is ezt igazolja. A budapesti I. sz. sebészeti klinika közleménye. (Igazgató: Matolay György ny. r. tanár.) A kulcscsonttörés. írta: Dobay István dr. Az orsócsonttörés után a kulcscsonttörés fordul elő leggyakrabban; az összes töréseknek kb. 15%-a. Talán egyik törés ellátására sem ajánlottak annyiféle módszert, mint erre.. Ez azt bizonyítja, hogy egyik sem felel meg teljesen. Tekintettel az igen eltérő véleményekre, — főleg ami az operatív, illetve conservativ orvoslást illeti — érdemesnek tartjuk klinikánk idevágó anyagának ismertetését. 67 betegről számolunk be. Ezek közül 47-nek további sorsát figyelemmel kísérhettük. A törés férfiakon 30-szer olyan gyakran fordult elől, mint nőkön, mert 67 betegünk közül 52 volt férfi s csak 15 nő. A kor szerinti megoszlás szempontjából érdekes, hogy az irodalom adataival szemben a gyermekkorban és az öregkorban, amikor pedig a törés általában leggyakoribb — aránylag kevés fordult elő. Csak 8 betegünk volt 50 évesnél idősebb és 9 16 évesnél fiatalabb. A legtöbb beteg életkora 20—40 év között volt. A törés létrejöhet közvetlen vagy közvetett hatásra. Az előbbi törésfajta jóval ritkább, eseteinknek csak 8%-ában fordult elő. Ilyenkor a csont rendszerint a beható erő támadáspontjában törik. Bonyolultabb a törés létrejötte közvetett hatásra támadt töréskor. A törés helyét ,a külsős erőn kívül a bonctani viszonyok szabják meg. A törés közismerten leggyakrabban a kulcscsont középső és külső harmadának határán következik be. A külső erő hatására ugyanis, mely a csontot hossztengelye irányában összenyomni igyekszik, a csont leggyen