Orvosi Hetilap, 1958. szeptember (99. évfolyam, 36-39. szám)
1958-09-21 / 38. szám - KLINIKAI TANULMÁNY - Schéda Vilmos: Adatok az elektromos sérülések idegrendszeri tüneteihez
KLINIKAI TANULMÁNY A Gyöngyösi Bugát Pál Kórház (igazgató: Fejes István dr.) Idegosztályának közleménye Adatok az elektromos sérülések idegrendszeri tüneteihez Irta: SCHEDA VILMOS dr. Az elektromosság hatását az élő szervezetre Jellinek, Panse, Jenny és Koeppen monográfiái részletesen ismertetik. Tudomásom szerint magyar szerzőtől idegrendszeri tünetekkel foglalkozó közlemény ezen tárgykörből nem jelent meg. Stief kísérleti anyagon neuropathologiai, Incze, Kiss és Oravecz—Iványi általános problémákkal foglalkozik. Néhány eset kapcsán szeretnék rámutatni olyan aránylag ritkán előforduló tünetekre, melyekkel a következmények megítélésében számolni kell. 1. Z. Gy. 48 éves. Felvétele napján (1956. VI. 4.) esőben a mezőn kapált. Villám sújtotta. A kalapja részben elégett, a j. fül felett a haj, a fan és a j. alsó végtag szőrzete megperzselődött. Eszméletét egy órára elvesztette. Idegrendszer: Achilles-reflexek nem válthatók ki. J. o. Babinski-tünet: J. o. végtagok ataxiásak, járás széles alapú. Tarkó között, Liquor masszívan véres. Fektetés, vérzéscsillapítók stb. adása mellett 1 hónap múlva panasz- és tünetmentes, csupán az alsó végtagok ataxiásak kissé (még 1 évvel a sérülés után is). 2. L. J. 31 éves. Felvétel: 1956. V. 31. Nedves földön csizmában állva m. k. kezével csupasz drótot fogott. A drótra véletlenül 110 V-os váltóáramot kapcsoltak, mely kb. 2 percig „rázta”. Eszméletét csak akkor vesztette el, mikor az áramot kikapcsolták. Csak órák múlva tért magához. Idegrendszer: m. k. kéz izomereje gyenge. Az alsó végtagokon ataxia, mélyérzészavar. Széles alapú járás. Retentio alvi et urinae. A retentio 1 hét alatt, a többi tünetek 3 hét alatt eltűntek. Erectiója a sérülés után még IV évvel sem volt. 3. J. K. 21 éves nő. Felvétel: 1956. V. 11. J. vállával a rosszul szigetelt darubiztosíték fémfedőjéhez ért (380 V váltóáram), miközben b. kezével a vaslépcső korlátját fogta. Egy óráig eszméletlen volt, a következő órára később emlékezett, a következő órára azonban nem, bár közben egyedül hazament. Idegrendszeri kórtünet ekkor nem volt. Egy hét múlva ismét vizsgálatra jelentkezett azzal, hogy az utolsó két nap alatt a leg felső végtagja fokozatosan megbénult. Ekkor: a bal kézfej livid, hűvös tapintatú. Csupán a b. könyökízületben tud némi mozgást végezni. A b. felső végtag reflexei kifejezetten renyhébbek, mint a j. oldaliak. Érzészavar: a b. arcfélen és b. o. Ci-től Th.-,-ig hypaesthesia és hypalgesia, a kézfejen teljes anaesthesia. B-vitamin, Strychnin és galvánkezelés mellett 1 hónap alatt a tünetek lassan visszafejlődtek és a későbbiekben is teljesen panaszmentes. 4. B. J.-né, 31 éves. Felvétel: 1956. VI. 9. Esőben a fejére köpenyt borítva az udvarukra szaladt, hol villámütés érte. A köpeny részben elégett. Eszméletét nem vesztette el. A villámcsapás pillanatában összeesett és mozdulni sem tudott. Körülbelül fél óra múlva fejét fel tudta emelni, majd a felső végtagjait kezdte mozgatni. Idegrendszeri vizsgálat (kb. fél óra múlva): m. k. vállon a bőr enyhe égési sérülése kifejezett villámfigurákkal. Igen élénk ínreflexek. M. k. o. néma talp. A felső végtagok izomereje igen gyenge, az alsók bénultak. Hypaesthesia és hypalgesia a bal vállon és felső végtagon, teljes érzéskiesés az alsó végtagokon térdtől diszal felé. Retentio urinae. Két nap után teljesen tünet- és panaszmentes. 5. E. J.-né, 24 éves. Felvétel: 1956. VI. 15. A házuk mellett álló fába és rádióantennába villám ütött. Az ablakkeret, hol a vezeték a szobába futott, meggyulladt. A beteg innen 2 m-nyire a szoba közepén állt. A villámcsapás pillanatában összeesett és az alsó végtagjai megbénultak. Vizsgálat kb. 1 óra múlva, külsérelmi nyom nincsen. Az alsó végtagok bénák, csupán a lábfejekkel tud minimális mozgást végezni. A b. patellareflex fokozott, k. o. Babinski- és Oppenheim-tünet. Hypaesthesia és hypalgesia m. k. o. ThC- től distal felé. Tünetei 2 nap alatt eltűntek és panaszmentesen távozott. Az áramfajtákat biológiai reactiójuk szerint feloszthatjuk: 1. Gyenge áram: 50 V-ig. 2. Erős áram: alacsony feszültség: 1000 V-ig, magas feszültség: 1000 V fölött. 3. Kozmikus áram: villám. 4. Magas frequentia: diathermia. Az áram feszültsége adott, az ellenállást a szervezet állítja az áram ellenében. Eszerint az áramerősség (feszültség/ellenállás) nemcsak a sértő áramtól függ, hanem az izolálástól is, így a magasfeszültség gyengébb hatású lehet, mint az alacsonyfeszültség megfelelő körülmények között. A test feltöltődése nem jár effectussal, csak ha a szervezetben áramkör jön létre. Az elektromos sérült eszméletét gyakran elveszti. Kaivamura szerint magasfeszültségnél 63%ban, alacsonyfeszültségnél 31%-ban keletkezik. Villám- és magasfeszültségi sérülésnél órákig-napokig tarthat, alacsonyfeszültségnél másodpercekig-percekig. Ritkán nem azonnal jön létre, így Sartorelli esetében (160 V váltóáram, b. kéz-j. kéz) a 3 percig tartó áramhatás alatt nem, csak annak kikapcsolása után. Erről számolt be második betegünk is. Critchley szerint az eszméletvesztéses esetekben gyakori a retrográd amnesia. Harmadik betegünk a sérülés körülményeire emlékezett, magához térte utáni egy órára is, azonban az ezt követő órára nem, bár ez idő alatt egyedül hazament és otthon lefeküdt aludni. Az intracranialis vérzések részben mechanikus behatás, részben az áramhatás okozta vérnyomásemelkedés következményei. A vérnyomásemelkedés inkább petecseket hoz létre, gyakran a Duret é• Berner-feloszlásban, nagyobb vérzések (agyzúzódás, subduralis, subarachnoidealis, kamrába tört vérzés) mechanikus eredetűek, jórészben másodlagos fejtrauma p. o. leesés következtében. Annak ellenére, hogy a szerves szövet az elektromos áramot ionvándorlás formájában továbbítja, mechanikus energia alakjában is hathat (Zeman). Különösen a villám képvisel nagy mechanikus energiát.