Orvosi Hetilap, 1961. április (102. évfolyam, 14-18. szám)
1961-04-02 / 14. szám - Darabos Pál: 1961. április 4.
ORVOSI HETILAP eredmény, de még mindig jelentős egyenetlenségek mutatója. Az egy év óta termelőszövetkezeti járássá lett hatvani járás (s ilyet nagy számmal sorolhatnánk) 3,5 százalékos csecsemőhalandósága, egész megyék, mint Vas megye, vagy a nagyalföldi Szolnok megye, a fővárosénál lényegesen jobb adatai azt mutatják, hogy a már elért eredményeket meghaladó célokat kell magunk elé tűznünk. A világviszonylatban kialakult jó átlagos eredmények elérésének a magyar egészségügy számára ma már megvannak a feltételei, mint ahogy reálisak a tbctörvényben kitűzött feladatok. Hogy az orvostudomány jelenlegi fejlettsége és a szocialista egészségügy keretei között merész célkitűzések is reálisak, azt mutatják a poliomyelitis elleni küzdelem, a lues és malária leküzdésében elért sikerek. Céljaink nem utolsósorban azért is reálisak, mert a Politikai Bizottság határozata nyomán az egészségügy jelentőségét mind jobban elismerik társadalmunkban és népgazdaságunkban. Ezt mutatja például a Magyar Népköztársaság 1961. évi költségvetése. Ez a költségvetés közvetlenül egészségügyi feladatokra, az egészségügyi ellátás és egészségvédelem fejlesztésére 4380 millió forintot biztosít. Nem összehasonlításul, de emlékeztetőül álljon itt két adat a Horthy-korszak költségvetéseiből: 1927—28- ban az egy főre jutó évi állami egészségügyi kiadás 4 pengő 20 fillér, 1934—35-ben 2 pengő 40 fillér volt, szemben a mai 438 forinttal. A költségvetés emellett 619 millió forintot fordít szociális kiadásokra és 8748 millió forintot társadalombiztosítási feladatokra és nyugellátásra. Végeredményben az ország költségvetésének 18 százaléka közvetlenül vagy közvetve az egészségügy szükségleteinek fedezésére szolgál. Ide kell soroljuk természetszerűleg még a tudományos kutatásokra, ezen belül az orvostudományi kutatásokra szolgáló, évről évre nagyobb és nagyobb összeget jelentő költségvetési tételeket is. Népünk egészségét szolgálják nem utolsósorban, a műveltség emelésére biztosított összegek, a mind nagyobb arányú lakásépítési programm, s az a tény, hogy Magyarország lakosságának 1 főre eső kalóriafogyasztása világviszonylatban az elsők között van, s komoly törekvés és lehetőség van arra, hogy ez a fogyasztás mindinkább a biológiailag értékesebb táplálékok irányába tolódjék el. Mindez megmutatkozik többek között abban, hogy a felszabadulás előtti értékekhez viszonyítva a gyermekek több korosztályában a testhossz 10—12 centiméterrel nőtt meg, s az átlagos testsúlyuk 4—6 kilogrammal haladja meg a felszabadulás előttit. A számvetés elvezet a jövő terveihez. Társadalmunk népgazdaságunk minden ágában távlati tervek kialakításán fáradozik. Az egészségügyi ellátás megtervezésében most is a szocialista egészségügy alapelvei szolgálnak vezérfonalul, ahogy az elmúlt időszakban is ez irányította egészségpolitikánkat. Joggal! A szocialista egészségügy alapelvei időállónak és helytállónak bizonyultak, s követésük a jövőben szilárd, magasszintű szocialista egészségügyet eredményez. A szovjet egészségügy megszervezése tapasztalatainak átvételét, s felhasználását a mi körülményeinkre adaptálva, olyan eredmények igazolják, melyek a szovjet egészségügynek kiemelkedő helyet biztosítottak. A Szovjetunió természetes szaporodása jóval megelőzi a tőkés államokét. Hét ezrelék körüli halálozási arányszáma jelenleg a legalacsonyabb az egész művelt világon. Gyógyintézeti ágyainak száma négyszeresére, az orvosok száma tizennyolcszorosára nőtt a szocialista építés éveiben. A távlati tervek kialakításához, a szocialista egészségügy alapelvei közül csupán egy alapelvhez kapcsolódva említek meg néhány gondolatot. A szocialista egészségügy egyik alapelve az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségének megteremtése, állandó fokozása. E téren döntő lépést teszünk meg most, amikor hazánkban a lakosság 95 százaléka válik biztosítottá. Az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségének alapvető tényezője a körzeti orvosi ellátás. Megszilárdítása érdekében be kell tölteni a ma még jelentős számban üresen álló körzeteket. Ahol arra szükség van, a körzethatárok olyan módosítását kell a jövőben elvégezni, amely reális munkafeltételeket biztosít a körzeti orvos számára. A körzeti orvos munkájának könnyítését szakképzett asszisztencia biztosításával, adminisztrációs terhei csökkentésével, illetve annak orvosírnokokra hárításával biztosíthatjuk. A körzeti orvosi munka javítását szolgálják még modern közlekedési eszközökkel való ellátásuk, a helyettesítések megoldása a szabadság és továbbképzés idejére, rendszeres magas színvonalú továbbképzésük, politikai és világnézeti nevelésük. A körzeti orvosi ellátás megszilárdítását szolgálják olyan intézkedések, amellyel tervszerűen gondoskodunk a körzeti orvosok utánpótlásáról. A falu számára céltudatos, általános orvosképzéssel, a fővárosban és városokban e feladatokra irányított belgyógyász orvosok képzésével. A körzeti ellátás megszilárdítását szolgálják azok a szervezeti intézkedések, amelyeknek kipróbálása most folyik a fővárosban (belgyógyászati sávrendszer), vagy amelyek (gyermekorvosi egységes ellátás) már az eddigi gyakorlatban is beváltak. Ezen szervezeti formák, azon túl, hogy a rendelkezésre álló erők és lehetőségek (orvosok, kórházi ágyak) leggazdaságosabb felhasználását biztosítják, más előnyökkel is járnak. A betegellátás integrálására tett intézkedések a jó értelemben vett háziorvosi ellátást biztosítják körzeti, szakrendelői, kórházi szinten. Biztosíthatja továbbá a gyógyítómegelőző tevékenység összekapcsolásának lehetőségeit. Azt a törekvést, amit épp az Orvosi Hetilap alapítója, Markusovszky Lajos sürgetett már jó száz évvel ezelőtt, ami a tőkés rendszerben megvalósíthatatlan volt. Ezzel együtt biztosíthatja azt