Orvosi Hetilap, 1963. május (104. évfolyam, 18-21. szám)
1963-05-05 / 18. szám - Bagdy Dániel: A véralvadás néhány elméleti és gyakorlati kérdése
818 ORVOSI HETILAP A fibrin lebontása A fibrin különböző kísérleti feltételek között végzett, lebontása során megállapítottuk az esszenciális aminosavak felszabadulási sorrendjét (14). Baker (15) észlelésével egyidőben kimutattuk, hogy biológiailag teljesértékű aminosavkeverék előállítása egy lépésben megoldható kénes savasakénsavas hidrolízissel (16). A fibrinogén átalakulása fibrinné A fibrinogén-fibrin átalakulás kémiai természetére vonatkozó vizsgálatainkban kimutattuk, hogy a fibrinogén akkor is átalakul fibrinné, ha előzőleg olyan erős oxidálószerekkel kezeljük, amelyek biztosan eloxidálják az SH-csoportokat. Sőt fibringél képződik akkor is, ha a fibrinogén feltételezett SH-csoportjait előzetesen klór- vagy brómacetofenonnal, paraklórmerkarbenzoáttal lekötjük (17). Ebből következik, hogy Baumberger és Lyons elmélete, amely szerint a fibrinogén-fibrin átalakulás SHSS reakcióval volna jellemezhető, kutatásaink alapján megcáfoltnak tekinthető. A fibrinogén és a megfelelő fibrin poliszacharida tartalma közti mennyiségi különbség okát vizsgálva kimutatták, hogy thrombin hatására a fibrinogén poliszakharidjának egy része — a thrombin koncentráció függvényeként — lehasad (18). A lehasadás a hexóztartalomban mustakozik, már a gélképződés előtt megindul s maximumát még a polimerizáció befejeződése előtt eléri. A poliszacharida töredék lehasadása a thrombin elsődleges, enzimjellegű proteolitikus hatásának következménye s akkor is bekövetkezik, ha a fibringél kialakulását (a látható polimerizációt) meggátoljuk. A poliszacharida töredék lehasadása kémiailag éppen úgy jellemző a fibrinogénfibrin átalakulásra, mint a Lóránd-féle fibrinpeptid leválása (19). Bár a fibrinpeptid és a poliszacharida töredék lehasadása a fibrinogénről időben egyszerre történik, a peptid tisztítása poliszacharidmentes terméket ad s ez arra enged következtetni, hogy a lehasadt poliszacharida töredék és a peptid között nincs szoros kapcsolat. Ha a fibrinogént egyszerűbb, kis molekulasúlyú vegyülettel, pl. ninhidrinnel alakítjuk át fibrinné, a thrombinos alvadékhoz hasonló, de lazább szerkezetű fibringélt kapunk. A szénhidrát-tartalomban ilyenkor nem következik be változás: a fibrin hexóztartalma megegyezik a kiindulási fibrinogénével. Ez alátámasztja a thrombin specifikus hatását. Emlősfibrinogének rokonsága Az emlősfibrinogének rokonságára vonatkozó korábbi ellentmondó megállapítások arra vezethetők vissza elsősorban, hogy a vizsgált fibrinogének különböző mértékben voltak szennyezve más plazmafehérjékkel. Saját kutatásainkban kémiailag homogén fehérje-antigénekkel az immunizálás, anafilaxia és a kimerítés módszerével vizsgáltuk meg újra ezt a kérdést. Megállapítottuk, hogy a) az emlősfibrinogén nyúlimmunszérumok nemcsak a homológ fibrinogént precipitálják, hanem a heterológ emlősfibrinogéneket is, de nem reagálnak a szárnyas fibrinogénnel; a szárnyas fibrinogén antiszérum is negatív reakciót ad az emlősfibrinogénekkel (20). b) Valamely emlősfibrinogénnel szenzibilizált galambon bármely más emlősfibrinogénnel anafilaxiás reakció váltható ki (21, 22). c) A kimerítési kísérletek azt mutatták, hogy a homológ fibrinogénnel kimerített fibrinogén-nyúlimmunszérum a heterológ fibrinogéneket sem precipitálja, továbbá, hogy valamely emlősfibrinogén antiszérum bármely más emlősfibrinogénnel kimeríthető a vizsgáltak közül. Az így kimerített antiszérum csak a homológ fibrinogént precipitálja alacsonyabb titerben (szárnyas fibrinogénnel és homológ szérummal az antiszérumok nem voltak kimeríthetők). Mindezekből következik, hogy a fibrinogénnek kifejezett emlős és funkcióspecifitása és csekély species specifitása van. A fibrinek antigéntulajdonságaira vonatkozó immunizálási, implantációs és anaphilaxia vizsgálatainkban megállapítottuk, hogy a hőkezeletlen fibrinek hatására antitestek keletkeznek, amelyek nemcsak a homológ, hanem a heterológ emlősfibrineket és emlősfibrinogéneket is precipitálják, nem adnak azonban reakciót a szárnyas fibrinogénnel. A fibrinogén antiszérumok csak a homológ hőkezeletlen fibrineket precipitálják. Hőkezeléssel a fibrin antigénjellege megszüntethető: a hőkezelt fibrinpreparátumok nem váltanak ki antitestképződést (23, 24). Mind az emlősfibrinogének általunk széleskörűen bizonyított rokonsága, mind a fibrintermékek antigénjellegének megszüntethetősége elméleti jelentőségükön túl a gyakorlat szempontjából is fontosnak bizonyultak, mert alátámasztották az állati fibrinogénből előállított különféle fibrintermékek gyógyászati alkalmazhatóságának jogosultságát. Fibrintermékek előállítása marhafibrinogénből Műanyagokat és fémeket az orvosi gyakorlat több területén alkalmaznak sikerrel. Ezek az anyagok azonban — sok előnyös tulajdonságuk ellenére is — általában csak szükségmegoldásokat jelentenek, mert közös hátrányuk az, hogy nem szívódnak fel, a szervezetben idegen anyagként maradnak vissza. Az orvosi gyakorlatnak pedig — a helyreállító sebészet és a fogászat speciális igényeit leszámítva — a szervezetből meghatározott időn belül felszívódó műanyagokra, enyhe, átmeneti szöveti reakcióval járó segédanyagokra van szüksége. Bár a II. világháború alatt több ilyen anyag vált ismertté, az emberi vérplazma frakcionálása útján előállított fibrintermékek (25, 26) széleskörű felhasználása elsősorban az emberi vér igen költséges volta miatt nem valósulhatott meg. A fibrinogén fibrinné való átalakulása a thrombin és a fibrinogén koncentrációján kívül függ a közeg vegyhatásától, ionerősségétől (a sókoncentrációtól) és a hőmérséklettől is. Különféle fibrintermékek előállításának lehetősége abból adódik, hogy a fibrinogén fibrinnél történő polimerizációjának feltételeit, a polimerizáció folyamatát meghatározó anyagok koncentrációját, a képződő polimér (fibringél) fizikai-kémiai sajátságait a reakció külső körülményeinek irányításával előremegszabhatjuk (27, 28).