Orvosi Hetilap, 1963. július (104. évfolyam, 27-30. szám)
1963-07-07 / 27. szám - Petri Gábor - Kovács Gábor: A műtéti trauma hatása az operált beteg anyagcseréjére
szó. Tehát a glucocorticoidoknak nincs oki szerepük az anyagcsereváltozások kialakulásában, hanem jelenlétük csupán lehetővé teszi, megengedi a változások létrejöttét, vagyis pusztán permissiv hatásról van szó. Tovább növelték a zavart Abbott és másainak (1, 53) vizsgálatai, akik kimutatták, hogy a műtét utáni fokozott nitrogénveszteség adaequat kalória- és fehérjebevitellel kivédhető. A moore-i hypothézis kritikájában egyesek egészen távolra jutottak, így Hayes (20) már az aldosteron szerepét is kétségbe vonja a postoperatív sóretentióban. Szerinte az aldosteron fokozott mobilizációja másodlagos, csak azért jön létre, mert a műtét után kevés nátriumot viszünk be a szervezetbe, így az extracelluláris tér beszűkül, s a sóretentió részben a csökkent veseműködés, részben pedig a beszűkült extracelluláris tér következtében kialakult secundaer aldosteron mobilizációnak a következménye. A postoperatív anyagcsereváltozások kiterjedt irodalmát áttekintve megállapítható, hogy a szerzők legnagyobb része megállapításait a 24 órás mérlegvizsgálat segítségével tette. Bár ez a technika kontrollált körülmények között kiválóan alkalmas az anyagcsereegyensúly megváltozásának analizálására nagyobb távon, de éppen mivel csak napi változásokat regisztrál, inkább statikusan adja vissza a műtét utáni napokban kialakuló változások eredőjét, s aránylag keveset mond a változások kialakulásának dinamikájáról, az egyes változások időbeli lefolyásáról és egymással való összefüggéseiről. A 24 órás mérlegvizsgálatok másik hiányossága a műtét napján létrejövő változások megítélésében, hogy általában nem tudják a mérleg „bevitel” oldalát állandó szinten tartani, s így a műtét napjának változásait nemcsak maga a sebészi trauma határozza meg, hanem ebbe belejátszanak más, erre rárakódó tényezők is, mint pl. éhezés, szomjazás, ágynyugalom, fájdalom, izgalom stb. (34). Hogy a „post hoc ergo propter hoc” következtetés helytelen gyakorlatát elkerülhessük, a kérdést olyan methodikával kell megközelítenünk, melynek segítségével elkülöníthető ezeknek a nem specifikusan „sebészi” stressoroknak a hatása attól a bruttó változástól, melyet a sebészi trauma után regisztrálunk. Vizsgálatainkat ezenkívül úgy terveztük meg, hogy a műtét után rövid időközönként regisztráljuk az egyes anyagcsere-paraméterek változását a vérben és a vizeletben. Egyúttal igyekeztünk egy-egy vizsgálat során a paraméterek minél szélesebb spektrumát regisztrálni, hogy a változások egymással való összefüggéseire és az őket létrehozó mechanizmusokra is némi fény derülhessen. Beteganyag és módszer. Beteganyag. Vizsgálatainkat 26 sebészi betegen végeztük. A betegek különböző mértékű traumát jelentő műtéten estek át (hermorrhaphia, laparotomia, thoracotomia, gyomorresectio stb.); a műtéteket részben helyi érzéstelenítésben, részben éter, illetve barbiturát narkózisban végeztük. A műtétre kerülő betegek műtét előtt jó általános állapotban voltak; leromlott vagy anyagcserebetegségben szenvedő betegek nem szerepelnek a sorozatban. Ezenkívül négy önként jelentkező egészséges orvostanhallgatót is alávetettünk az alább részletezett kísérleti vizsgálatoknak, azzal a különbséggel, hogy műtétet és narkózist nem végeztünk rajtuk. Kísérleti terv. A vizsgálatra kerülő betegek a műtét előtt 36 óráig normális étrenden, voltak. Ettőlidőtől kezdve fehérjét nem fogyasztottak, majd a műtét előtti 20 órában táplálékot sem vettek magukhoz; az utolsó 12 órában beszüntettük a folyadékfelvételt, is. A műtéteket a délelőtti órákban végeztük. A műtét előtt 4—12 órával állandó katétert kötöttünk a betegekbe s óránként kétóránként gyűjtöttük vizeletüket. A vizeletgyűjtést levegőöblítéssel végeztük. Különböző időközönként vért vettünk a vena cubitalisból pangatás nélkül kémiai analysisre. A vizsgálat időszaka alatt táplálékot és folyadékot nem vettek magukhoz a vizsgált egyének. Hasonlóképpen nem kaptak sem infúziót, sem transfusiót a műtét előtt vagy után (egy-egy kivételtől eltekintve, akiken éppen az infúzió hatását szándékoztunk tanulmányozni). Azokat a betegeket, akiken az említett kritériumokat nem tudtuk betartani, kizártuk a továbi vizsgálatból, s így ezek nem is szerepelnek ebben a sorozatban. Analytikai módszerek. A szérum és vizelet nárium, illetve kálium koncentrációját Zeiss-gyártmány láng-fotométerrel határozták meg. A chloridmeghatározás mercurimetriás módszerrel történt (28). A phos- Creatinine excl. II excretion N JC+ VI 1. ábra. 4 egészséges orvostanhallgató vizeletürítésében megnyilvánuló napi rhytmus. A kísérleti egyének a vizsgálat tartama alatt sem folyadékot, sem táplálékot nem vettek magukhoz. Az ábrán az egyén értékeinek átlagát tüntettük fel