Orvosi Hetilap, 1964. február (105. évfolyam, 5-8. szám)

1964-02-02 / 5. szám - Herczeg Tibor - Berentey Ernő: Epeutak heveny megbetegedéseinek aktuális kérdései

ORVOSI HETILAP anyagában 14% kőnélküli esetet ismertet, a szabad hasűri epeperforatiók között pedig 20% kő nélküli eset szerepel (lásd 3. sz. táblázat). Akár kő idézi elő a folyamatot, akár infectio, az epeutak szövetkárosodásában az erek összenyo­­matása következtében létrejövő keringés romlásá­nak jelentős szerepet kell tulajdonítanunk. A me­chanikus­ok és a secundaer infectio mellett éppen az epeutak csökkent vérellátása idézi elő a legsú­lyosabb kórképet, a gangraenát és perforatiót. Az acut cholecystitishez társuló choledochus elzáródás, illetve sárgaság pathogenesisében szerepe lehet az epekőnek, szerepe lehet a lobos epehólyagról in­continuitatem az epeutakra ráterjedő gyulladásos folyamatnak, de nagyon gyakran észlelhető, hogy az epehólyag nyakába, vagy a ductus cysticusba ékelődött kő körül kialakult gyulladásos duzzanat, vagy a cysticus mirigy lobos megnövekedése fejt ki kívülről kompressziót a choledochusra. Ilyenkor észlelhetjük, hogy a normális tágasságú chole­dochus a cysticus beszájadzásától centrálisan, a porta hepatis irányában kitágult. Hasonló gyakori észlelésről számol be Shackelford (17) is, akinek összeállításában a cholecystitisek 15%-hoz csatla­kozott az icterus, és az icterusos esetek kb. 6%-ban talált csak követ a közös epevezetékben. A mi acut cholecystitises beteganyagunkban 32%-ban szerepel icterus, de ezek túlnyomó többsége múló jellegű volt, 2—3 nap alatt elmúlt. Icterussal szövődött cholecystitises eseteink 5%-ában volt súlyos és maradandó jellegű a sárga­ság és ezeknél kb. 50—50%-ban kő, illetve a Mol­nár és Shackelford által leírt pathomechanizmus adta meg az epekiürülés akadályának magyaráza­tát. Az epehólyag és epeutak acut megbetegedései­nek kórismézését illetően, tapasztalataink és isme­reteink nagy vonalakban már tisztázottak. Részle­tesebb analízisük nem jelent különös érdekességet, sokkal inkább képezi vita tárgyát a therapia meg­választásának kérdéskomplexuma. Az 1950 óta megjelent közlemények terjedelmének legnagyobb részét annak tárgyalása foglalja el, hogy konzer­válván, vagy műtéti úton kell-e kezelni az acut cholecystitist. A konzervatív kezelésnek is, a műtéti kezelésnek is voltak hívei és ellenzői, de egyik tá­bor sem köthette le magát teljesen az elvi kezelés mellett, és még ma, 50 év élénk vitája után sem dőlt el teljességgel, hogy mikor áll fenn a műtét helyes időpontja. A kérdés ma is időszerű, ezt kí­vánjuk bizonyítani a 2. sz. táblázatban, ahol vál­tozó számban szerepel a konzervatív és műtéti kezelés, sok beteget kezelnek konzervatívan a mű­tét hívei és sok beteget operálnak a konzervatív kezelés hívei. A ma kialakult álláspontot úgy lehet­ne talán összefoglalni, hogy a három—négy év­tizeddel ezelőtti konzervatív kezelésre való hajlan­dósággal szemben a műtéti kezelés elve került túl­súlyba. Magyar vonatkozásban Borszéky (1) 1926- ban tartott referátuma óta — melyben azt hangoz­tatta, hogy nincs olyan epeműtét, melyet „nem szabad”, csak olyan van, melyet „nem lehet” elvé­gezni, és hogy a biztosan kórismézett eseteket ope­rálni kell — a magyar sebészek, sőt a belgyógyászok is magukévá tették a korai műtét gondolatát. Vi­tatható azonban, hogy helyes-e a sebészek érvelése, amikor az acut cholecystitis korai műtéti kezelése érdekében az appendicitisre, mint történelmi ana­lógiára hivatkoznak, mert az appendix nem chole­­cysta, az appendicitis nem cholecystitis és az appendektomia nem cholecystektomia [Molnár (8)]. Míg az appendicitis veszélye nagy és az append­ektomia veszélye minimális, addig a cholecystitis veszélye kisebb, a cholecystektomia kockázata pedig nagyobb és amellett az epeműtét utáni teljes gyógyulás nem is mindig biztosítható. Az érvelés helytelenségét igazolja az appendicitist és chole­cystitist előidéző kórokozók pathogenitásának vizs­gálata is. Míg az appendicitisnél szerepet játszó kórokozók rendkívül pathogének, addig az acut cholecystitisek nagy számánál, még nagyon súlyos 2. táblázat Az acut cholecystitis konzervatív és műtéti kezelésének néhány adata a közelmúlt irodalmában Szerző, megjelenés éve Időtartam Összes eset Konzervatív kezelés Műtéti kezelés Eset Exit Ebből eset exit szám% Cholecystek­tomia­­ Cholecyst. + 1 Choledochot. Cholecysto­stomia Jung G............................. 1948 30 év 517 517 44 8,5 38 Glenn F............................ 1948 1937­ 47 586— — 5867 2,9 483 45 43 Stojanov I. és mtsai ... 1959 1954—58 118 311 871 1,1 65 211 Szentgáli F. és mtsai .... 1959 1950-57 1545 — 1495 3,4— — — Grassberger A.................. 1960 1947—59 1389 809— 580 31 5,3 402 53 40 Sam­is A. N...................... 1961 1954-60 754 502— 252 18 7,0— — 36 Tagibekov K. G.............. 1961 1950-59 201 322 1699 5,3 110 262 Korolev B. A. és mtsai... 1961 1952-5 1227 8184 409 28 6,8 321 72 16 Maslov P. N. és mtsai .. 1961 1950—59 264 1453 1196 5,0— — — Ivanov Y. A. és mtsai .. 1961 1957-60 441 281— 160 20 12,5 146 14— Topcsiasvili Z. A...................... 1961 1949—59 536— — 536 48 9,2 514— 22 Sethi R. S...................................... 1961 1947—58 274 81— 1939 4,7 134 27 32 Dinstl K.......................................... 1961 1945—54 185 1858 — — — — — Mahorner H. és mtsai... . 1961 1944-59 522 387— 1351 0,7 97 335 OTKI sebészet....................... 1961 1950 1 59 397 2381 159 22 13,8 1108 28

Next