Orvosi Hetilap, 1965. szeptember (106. évfolyam, 36-39. szám)
1965-09-26 / 39. szám - THERÁPIÁS KÖZLEMÉNYEK - Tauszk Éva - Sármány Judit: A szemfenéki thrombo-emboliák kezeléséről
Budapesti Orvostudományi Egyetem, II. Szemklinika (igazgató: Nónay Tibor dr.) A szemfenéki thrombo-embóliák kezeléséről Tausik Éva dr. és Sármány Judit dr. Az utóbbi néhány évtizedben megnövekedett a v. cent. rét. thrombosisának, illetve az a. cent. rét. embóliájának a száma. Gyógyításuk a szemorvos leghálátlanabb feladatai közé tartozik, mivel nehezen befolyásolható betegség, és későbbi következményei gyakran a látás elvesztésével járnak. Többek között Schreder és mtsa (9) számos thrombosis utáni secundaer glaucomáról számol be, amely eseteikben csak 50 éven felül jelentkezett. Mióta J. Michel (5) először leírta a v. cent. réf. thrombosisának tüneteit, sokszor felmerült, meg lehet-e az embolia vagy thrombosis következtében létrejött elváltozásokat gyógyítani. Lényeges haladást hozott az anticoagulans szerek szemészeti alkalmazása. Anderson és mtsa (1) igen jó eredményeket közöl, 30—60 napig folytatott anticoagulans kezelés eseteiben. Wallner és Radnót (11) beteganyagában a kezelt csoportban a javulás több mint kétszeres volt, a kezeletlenekkel szemben. Különösen friss esetekben számolnak be kiváló eredményekről. Velük ellentétben Glees (4) nem talált különbséget az alvadásgátló szerekkel kezelt és kezeletlen esetek között a látásélességet illetően. Orbán (7) szerint az anticoagulans therápia nem forradalmasította a thrombosis kezelését. Sokkal jobb eredményeket látott PH203 és ACTH kombinált kezeléstől. Magyar szerzők közül még Czukrász (2), Galla (3), Miklós (6), Váry (10), Weinstein és mtsa (13) és Pálich—Szántó (8) foglalkozott a thrombo-emboliák kérdésével, illetve kezelésével. Anyag és módszer: 1959. január 1-től 1962. január 1-ig 56 beteget kezeltünk thrombosis v. cent. retinae és 40-et embolia a. cent. retinae miatt. 28 férfi és ugyanannyi nő volt a thrombosisos és 25 férfi, valamint 15 nő az emboliás betegek között. Átlagos ápolási idejük 12,6 nap volt. Betegeink nem és kor szerinti megoszlását az irodalmi adatokkal megegyezőnek találtuk. A megbetegedés mindkét nemben 50—60 év (28 eset), illetve 60—70 év (26) eset között volt a leggyakoribb. Hypertonia összesen 57 esetben, tehát mintegy 55%-ban szerepelt a betegek anamnesisében. [Hypertoniásnak azt tekintettük, akinek a systoles nyomása a 160 Hgmm-t, a diastoles pedig a 100 Hgmm-t meghaladta.] Betegeink megoszlását hypertonia szempontjából az I. táblázatban foglaljuk össze: Az irodalmi adatok szerint a gyógyulást illetően nem közömbös, hogy ág- vagy törzs-thrombosisról, illetve embóliáról van szó. Witmer (14) is hangsúlyozza, hogy az ágthrombosisok jóval nagyobb javulási arányt mutatnak, mint a törzselzáródások. Mi is hasonló eredményekre jutottunk. II. Táblázatunk tünteti fel a thrombus vagy embolus localisatióját. Anyagunkban a látás megromlásától, illetve elvesztésétől eltelt idő rendkívül változó volt. Általában 1—2 óra és 3 hét között ingadozott thrombosis esetében és V2—1 órától 1 hétig váltakozott az emboliások között. Ennél hosszabb anamnesisű betegeket anyagunkban nem dolgoztunk fel. Therápiánk nem volt egységes. A III. táblázatban ismertetjük, hogy milyen gyógyszert hány esetben és milyen eredménnyel alkalmaztunk. A thrombosis v. centretinae-ben szenvedő betegek közül 40-en részesültek anticoagulans kezelésben, az emboliások között pedig 5-en. Ez utóbbi csoportba tartozók valamennyien retrobulbaris Tolazolin és Atropin injectiót is kaptak az alvadásgátló szerek mellett. Az anticoagulans szerekkel kezeltek közül javulást thrombosisban 33 esetben, embóliában 4 betegen észleltünk. Alvadásgátló kezelésben nev ii részesült 16 thrombosisos és 36 emboliás beteg. Az előbbiek közül 7-nek, az utóbbi csoportban 14-nek javult az állapota. Külön kell kiemelnünk azt az emboliás betegcsoportot, akiken az alvadásgátlók és értágítók adása mellett a ganglion stellatum novocaii infiltratióját is elvégeztük. Itt volt a legjobb a gyógyulási arány: 6 beteg közül 5-nek javult kifejezetten a látásélessége. Az anticoagulans kezelésben részesültek között a legjobb eredményeket ott értük el, ahol a beteg 1 héten belül, illetve embolia esetén 1 órán belül került felvételre. Heparinnal kezdtük, majd Pelentannal vagy Sincumarral folytattuk a kezelést legalább 4—5 héten keresztül. Legszebben gyógyult betegünkről, akit hoszszú ideig tartottunk anticoagulans kezeléssel ellenőrzés alatt, alábbiakban röviden beszámolunk. H. F.-né, 66 éves nőbeteg. Anamnesisében dysbasia arteriosclerotica szerepel. RR: 165/100 Hgmm. Fizika- Trombosis Embólia Férfi Nő Férfi MN 160—1808 6 2 , 180—2008 8 3 1200 felett0 5 4 1 Trombosis Embolia jav. nem jav. jav. nem jav. Törzs-elzáródás 12 23 12 10 Ág-elzáródás 174 8 10 Trombosis Embolia jav. nem jav. jav.nem jav,. Heparin5 1 0 0 Pelentan 142 0 0 Heparin és Pelentan6 1 0 0 Retrobulb. inj. és anticoagulans6 0 4 1 PH,„a és anticoagulans7 3 0 » Retrobulb., Atropin és0 0 •10 Tolazolin PB,na5 7 1 1 Retrobulb. inj. és PHm0 0 1,2 Értágító2 2 0 2 Ganglion stellatum inf.0 0 5 1