Orvosi Hetilap, 1966. július (107. évfolyam, 27-31. szám)
1966-07-03 / 27. szám - Hirschler Imre: Az oralis anticoncepció
ORVOSI HETILAP lírg aZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR • DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL DR. • HIRSCHLER IMRE DR. LENÁRT GYÖRGY DR * SÓS JÓZSEF DR. ♦ SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR.*FORRAI JENŐ DR. 107. ÉVFOLYAM 27. SZÁM, 1966. JÚLIUS 3. Központi Állami Kórház Az oralis anticonceptio* Hirschler Imre dr. A szülészetnek legégetőbb és legnagyobb horderejű problémái a szülések rendkívül alacsony és a művi vetélések rendkívül magas száma. Sokan igyekeztek ezeket egy kérdéssé egyszerűsíteni és a művi vetélések engedélyezését, továbbá a védekezési propagandát okolni a születésszám csökkenéséért. A valóság azonban az, hogy hazánkban a szülések korlátozása a századfordulón megkezdődött, a korábbi 45%p-ről 40%o-re csökkent, ettől kezdve a harmincas években már fokozatosan a felére, 1936—1940 között 20%C-re szállt le. Pedig ezidőben mind a művi vetélést — az orvosilag indikáltaktól eltekintve —, mind fogamzásgátló szerek forgalombahozatalát szigorú törvények tiltották. A józanul gondolkozók számára ma már világos, hogy a művi vetélés és fogamzásgátlás nem oka, hanem eszköze a születésszabályozásnak. A születésszabályozás okait, a benne szereplő társadalmi, gazdasági, psychológiai tényezők jelentőségét világszerte széles körű demographiai kutatás igyekezett feltárni (1., 2.); hazai demographusaink különös figyelemmel keresték a magyarországi születések alakulásának magyarázatát (3., 4., 5., 6.) A felszabadulást követő politikai változás utat nyitott egy viszonylag nagyon gyors ütemű gazdasági-társadalmi fejlődésnek. A növekvő iparosodás magával hozta az urbanisatiót: a falusi lakosság nagy tömegei telepedtek városokba, súlyosbítva az amúgy is nehéz lakáshelyzetet. Ledőltek a nők tanulását, fejlődését, elhelyezkedését gátló akadályok: a nők magasabb műveltséget, szakképzettséget szerezhettek, szabadon választhatták meg foglalkozásukat, egyre nagyobb számban vállaltak munkát. Javult országos viszonylatban az életszínvonal, emelkedett az általános műveltség. Mindezek a társadalom haladásának, fejlődésének jellemzői, ellenük küzdeni nem is lehet, nem is indokolt. Ugyanakkor valamennyi tényező közismerten csökkenti a születéseket (7). Tetejébe az alacsony családi pótlék miatt igen nagy az életszínvonal különbség a gyermekes és gyermektelen családok között. Örvendetesnek kell tartani, hogy az alacsony születési szám és ennek előrelátható következményei országos érdeklődést keltettek és még irodalmi lapjainkban is széles körű viták indultak. Megszűnt az a naiv szemlélet, amely a szülészorvosoktól és az abortusbizottságok lebeszélő képességétől várt változást. Világossá vált, hogy jól megfontolt, kellően előkészített népesedéspolitikai intézkedésekre van szükség. Nagy jelentősége van a terhesgondozásnak, a szülési segélynek, a szülési szabadság meghosszabbításának, a bölcsődei-óvodai hálózat bővítésének, de ezeket újabb, még hatásosabb intézkedéseknek kell követnie. Lakáskiutalást elsősorban gyermekes és gyermeket váró házaspárok kapjanak. Családi pótlék indokolt már az első gyermeknél, mert az életszínvonal esése ilyenkor a legjelentősebb. Törekedni kell a családi pótlék megfelelő felemelésével a gyermektelen és gyermekes családok közötti életszínvonal különbség kiegyenlítésére. Minthogy a gyermekszülés és nevelés társadalmunk egészének érdekét szolgáló hasznos tevékenység, talán meg lehetne oldani a nők munkaidejének gyermekei számával arányban álló csökkentését. Világos, hogy mindezek megvalósításának előfeltétele, hogy a nemzeti jövedelem emelkedjék, ehhez pedig az egész társadalom szorgos, lelkiismeretes munkájára és az anyagi javak megbecsülésére van szükség. Nem elsősorban a szülészeken múlik tehát a születésszám emelkedése, de azért magatartásuk. * A szerkesztőség felkérésére írt tanulmány.