Orvosi Hetilap, 1967. március (108. évfolyam, 10-13. szám)
1967-03-05 / 10. szám - Ungár Imre - Bárász Zoltán - Scherer Éva - Szarvas Ilona: Tüdőgümőkór miatt végzett resectiók késői eredményei
434 ORVOSI HETILAP ből származó alábbi anyagunk kiegészítésére és összehasonlítására. A gümőkór miatt végzett resectiók késői eredményeinek vizsgálatakor két kérdésre kerestün választ: 1. Milyen 5—8 év távlatából akkori sebes munkánk eredménye; 2. A késői eredmények ismeretében kell-e változtatnunk mai indikációs felfogásunkon. Amikor az 1955—1957-es évek beteganyagát választottuk vizsgálat tárgyául, tisztában voltunk azzal, hogy az anyagnak bizonyos értelemben történelmi jelentősége van, hiszen azóta a gümőkór kezelése alapvetően megváltozott. Az MH következetes alkalmazása és a hosszan tartó continuális gyógyszeres kezelés a sebészi indikációk beszűküléséhez vezetett, ugyanakkor a betegek stabilizáltabb, jobban elhatárolt folyamattal kerülnek műtétre. A sebészi indikációk is kiforrottabbak és a műtéti technika is sokat fejlődött. A betegek ma, folyamatuk súlyossága és előrehaladottabb koruk ellenére is kedvezőbb körülmények között kerülnek műtétre, mint 8—10 évvel ezelőtt. Mégis úgy éreztük, hogy vállalnunk kell ezeket az alapvető különbségeket annak érdekében, hogy valóban késői eredményeket tudjunk vizsgálni. Az akkori gyógyszeres kezelés és műtéti technika fogyatékosságai legfeljebb még határozottabban hozzák ki azokat a buktatókat, melyeket ma már el tudunk és el kell kerülnünk, amilyenek a túl rövid műtét előtti gyógykezelés, az elégtelen resectió és így tovább. A fő kérdésre, a cavernás gümőkór komplex, sebészi kezelésének sok éves eredményére a vizsgált betegcsoport, az említett fenntartással, mégis felvilágosítást ad és ezért tartjuk anyagunkat bemutatásra érdemesnek. Beteganyag Az Országos Korányi Tbc Intézet sebészeti osztályán 1955—1957 között operált budapesti betegeket hívtak be válogatás nélkül, a műtéti napló sorrendjében. A budapestieket választottuk azért, hogy minden beteget személyesen is meg tudjunk nézni. Minden betegről pontos anamnesist vettünk fel, ríg-----esetleg réteg-------felvételt készítettünk és bakteriológiai vizsgálatot végeztettünk mindazoknál, akiknél az utolsó 3 hónapban nem történt vizsgálat. A gondozóintézetek és intézetünk 1. táblázat 1955—57. években tbc miatt resecáltak ellenőrző vizsgálata (Csak budapesti betegek) Statisztikai-Módszertani osztálya messzemenően segítségünkre voltak mind a betegek felkutatásában, mind a kért adatok szolgáltatásában. Ezért ezúton is hálás köszönetet mondunk. A betegek felkutatása rendkívül nehéz volt és nem egy teljes évig tartott. Végül eredményesbizonyult, mert a behívott 305 beteg közül 268, az esetek 88%-a megjelent, ill. az elhaltakról (24 eset) pontos értesítést kaptunk. Ez a felkutatási arány az eredmények értékelését reálissá tette. 2. táblázat Betegek kora a műtét idején A beteganyag korösszetétele (2. táblázat) azt az ismert tényt mutatja, hogy 8—10 évvel ezelőtt még a 20—40 éves korcsoportból kaptuk betegeink csaknem 80%-át. Ez az arány azóta a 40—60. évekre tevődött át. Eredmények A vizsgálat eredményeit a 3. táblázat mutatja. Morphológiai szempontból a cavernás betegek folyamata az, amit abszolút indikációknak kell tekintenünk. Ezeket a betegeket ma is megoperáljuk, elsősorban az ismételt gyógyszeres kezelésben részesülteket. Biztos, hogy mai gyógyszeres kezelésünkkel az akkor operáltak közül jó néhány cavernát műtét nélkül is zárni lehetett volna. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a betegek a műtét időpontjában cavernásak voltak. Bizonyos fenntartással kontroll csoportként lehet elfogadni Ságodi (11) adatait, aki intézetünkből 1958— 1959-ben cavernával elbocsátott betegek késői gyógyeredményét vizsgálta és azt találta, hogy a tenyésztéssel is pozitív betegek (83 eset) közül 5—7 év múlva 25,3% meghalt, és aktív cavernás gondozott volt 36,1%. A direktben is pozitív cavernások között 5—7 év távlatában 55,6% halt meg és 28,9% volt aktív cavernás gondozott. A két csoportból mindössze 47 beteg (26,1%) gyógyult a megfigyelési idő alatt, ebből 29 gyógyszerrel és 18 műtéttel. Mint láthatjuk, az először kezeltek gyógyeredménye jobb, mint azoké, akik csak ismételt intézeti kezelés után kerültek műtétre, mert előbbiek 91%-a meggyógyult a műtét segítségével, míg az ismételt kezelés után operáltaknak csak 82%-a. Ez azért érdekes, mert a két csoport közötti különbség ma is ugyanez, annak ellenére, hogy az eltelt időben a gyógyszeres kezelés sokat változott. A nem cavernás betegek között a műtéti eredmény csaknem 100%-os. Mindössze egy esetünk van, akinek az ellenoldalán aktív folyamatot találtunk. Az összbeteganyagra vonatkoztatva az eredmény 87%. Ez a szám a recidiva nélkül gyógyult 80% (235 beteg) és az ismételt gyógyszeres kezelés, ill. újabb sebészi beavatkozással gyógyult további 18 (7%) eset összege. Megoldatlan 15 (5%) és meghalt 24 (8%). A műtét ideje Operáltak száma Utóvizsgálaton (1964-ben) megjelent, ill. az elhaltakról pontos értesítést kaptunk Ismeretlen 1955 114 1077 1956 87 834 1957 104 1022 összesen 305 (100%) 292 (96%) 13 (4%) Év 20 21-30 31-40 41-50 51-60 115 126 90 574