Orvosi Hetilap, 1967. november (108. évfolyam, 45-48. szám)
1967-11-05 / 45. szám - A Nagy Október 50. évfordulójára
ORVOSI HETILAP egy állomása: elsőbbség az atomenergia békés felhasználásában, az első mesterséges bolygó felbocsátása, az első ember űrutazása, a Hold eddig láthatatlan felének lefényképezése s most legutóbb a Venus-4 példátlan bravúrja. Ez utóbbi vállalkozás szinte összegezése a szovjet tudomány által megnyitott űrkorszak valamennyi rakétatechnikai és kozmikus távközlési, távirányítási eredményének. Az űrkutatásban elért szovjet sikerek egyben azokon az eredményeken alapulnak, amelyeket szovjet kutatók különféle tudományterületeken, de elsősorban a matematikában, fizikában, vegytanban, elektronikában és az irányítástechnikában mutattak fel. Elég itt M. A. Lavrentyev, N. N. Szemjonov, L. D. Landau, P. A. Cserenkov, I. E. Tamm és P. L. Kapica vagy a laserkutatásban kitűnt N. G. Bászov nevét kiemelni, s az új szovjet tudományos központok mint Novoszibirszk és Dubna nevét megemlíteni, amelyek a tudományos kutatómunka színvonaláról, a szovjet tudósképzés nagyszerűségéről tanúskodnak. Akademgorodokot, a Novoszibirszk közelében épített hipermodern kutatóvárost De Gaulle francia elnök is nagy elismeréssel szemlélte meg szovjetunióbeli útja során s az új települést, ahol 50 kiváló tudós él és alkot, egy nyugati újságíró „az agyvelők legnagyobb méretű népvándorlásának” nevezte a történelemben. Valóban, a szovjet tudósképzés arányai kolosszálisak. 700 000 tudományos dolgozó tevékenykedik az országban s háromszor annyi mérnököt képeznek ki, mint az Egyesült Államokban. S nem luxus ez, hiszen a Szovjetunióban a vezető politikai és adminisztratív állásokat olyan emberekkel töltik be, akik tudományos vagy műszaki képzésben részesültek. A szovjethatalom első rendeletei, amelyeket még Lenin írt alá, azokat a gazdasági és politikai feltételeket voltak hivatva megteremteni, amelyek elősegítik a népegészségügy jobb alakulását, az erőket a legfontosabb teendőkre, a járványok, tömegbetegségek leküzdésére összpontosítják, hogy azután megalapozzák a társadalombiztosítási, az egészségügyi és orvosi ellátás mindenki számára elérhető rendszerét. Az egészségvédelem állami feladattá és ingyenessé vált, az egész lakosságra kiterjedt és elszakíthatatlan összeforrottságban fejlődött a szocialista orvostudománnyal. A szocialista egészségügy elvi és gyakorlati alapjainak tisztázásával több kiváló orvos, köztük elsősorban Z. P. Szalovjev és N. A. Szemaskó örökítette meg nevét. Az egészségügyi kormányzat előbb népbiztosság, majd minisztérium formájában egyesített minden egészségügyi intézményt és megvalósította az ellátásban a gyógyító, megelőző, gondozói munka szoros egységét. A szocialista egészségügy az embert nem elszigetelten, hanem komplex mivoltában szemléli. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alkotmányában lerögzíti, hogy „az egészség a teljes fizikai, szellemi és társadalmi jólét állapota, nem csupán a betegség, vagy a munkaképtelenség hiánya”. A szovjet egészségvédelem már a legkorábbi időkben erre törekedett az egészségügyi ellátás megszervezésében, teendőiben, az emberről való gondoskodás elveinek és normáinak érvényesítésében. Ez ma már a legmagasabb színvonalú orvosi ellátásban és a betegekről való sokoldalú gondoskodásban nyilvánul meg. A szűrővizsgálatok, a védőoltások rendszere, a közegészség- és járványügyi hálózat széles körű kiépítése, az orvos-higiénikusi munka magas nívója, a kiterjedt üzemorvosi gondozás a megelőzés leghatékonyabb formáiul szolgálnak. Az állam nemcsak a gyanútlan betegek felkutatásának és klinikai gyógykezelésének felelősségét vállalja magára, hanem annak gondját is, hogy a gyógyult beteget rehabilitálják, vagyis oly módon biztosítsanak számára megfelelő munkát, hogy betegsége miatt anyagi hátrány ne érje és ismét a társadalom hasznos tagjának érezze magát. Jelentős vívmányokkal dicsekedhet a szovjet orvostudomány is, hiszen a forradalmi intézkedések már az első időkben bőkezű támogatást biztosítottak az elméleti és gyakorlati tudományos munka fedezésére. A tudományos kutatás fellendülése a Pavlov számára létesített intézetben, Bikov kutatásai, a transzfúziós munka elméleti és szervezeti alapjainak megteremtése, a vér konzerválásának szovjet módszere már a kezdetén világszerte nagy tekintélyt szerzett a szovjet orvostudománynak. A későbbiek során még nagyobb lendülettel folytatódott és a medicina különböző területeire terjedt ki a haladás. A teljesség igénye nélkül csak néhány nevet emelnénk ki: Sz. I. Szpaszokukockij, A. A. Bogomolec, N. I. Latisev, J. N. Pavlovszkij, A. A. Szmorogyincev, M. P. Csumakov, V. P. Filatov, G. L. Lang, Sz. Sz. Jugyin, N. N. Burgyenko, A. A. Visnyevszkij és В. V. Petrovszkij nevét a világ orvostudománya jól ismeri. В. V. Petrovszkij professzor — a Szovjetunió egészségügyi minisztere — a felszabadulást követően néhány évig egyik sebészeti klinikánk élén működött és sokoldalú segítséget nyújtott orvosi ellátásunk, szocialista egészségügyünk gyors fejlesztéséhez. Az egészségügy állami jellegéből, funkcióinak egységéből következik, hogy mód nyílik az orvosi ellátás tervszerű fejlesztésére. E fejlődés ütemében a Szovjetunió minden országot megelőzött. Bár az utóbbi évtized adatai is kiemelkedőek, a nagy évforduló alkalmából és annak érzékeltetésére, hogy milyen mélyről indult el az egészségügy, érdemes összevetni a mai helyzetet a fél évszázad előttivel. 1913-ban mintegy 28 000 orvos működött a cári Oroszországban, ma több mint félmillió. Orvosellátottság terén a Szovjetunió a világon az első helyen áll, mert 10 ezer lakosra mintegy 25 orvos jut. öszszesen 4 millió egészségügyi dolgozó őrködik a szovjet állampolgárok egészségén. A kórházi ágyak száma ugyanezen idő alatt 200 ezerről 2,3 millió fölé emelkedett. Kiemelkedően jó az arány a nemzetiségi köztársaságokban és a határterületeken is, amelyeknek elmaradottsága a cári korszakban rendkívüli nagy volt. A szovjet hatalom évei alatt a születéskor várható élettartam több mint kétszeresére nőtt és eléri a 70 évet. A csecsemőhalandóság mintegy tizedére, az általános mortalitás is közel 10 ére csökkent. Gyakorlatilag felszámolták a poliomyelitist, ami a szovjet egészségügyi szerve