Orvosi Hetilap, 1977. augusztus (118. évfolyam, 32-35. szám)
1977-08-28 / 35. szám - Farádi László: Búcsú Bakács Tibortól (1912-1977)
1* Búcsú Bakács Tibortól (1912-1977) A forradalmár értelmiségiek életét élte Bakács Tibor, aki világszerte elismerést szerzett a magyar orvostudománynak. Nélkülözések közepette, óraadásból fenntartva magát szerzett orvosi diplomát a budapesti egyetemen 1936-ban. Már ebben az évben tagja az illegális kommunista pártnak, s két esztendővel később a spanyol polgárháborúban a nemzetközi brigád orvosfőhadnagya. A köztársaság bukása után francia internálótáborba kerül, majd a francia hadsereg katonaorvosaként harcol a német fasiszták ellen. A francia hadsereg öszeomlása után hazamenekül Budapestre, ahol ismét bekapcsolódott az illegális pártmunkába. E tevékenységét azonban csak 1942-ig folytathatta, mert ekkor büntető munkásszázaddal a keleti frontra viszik. Többszöri szökési kísérlet után 1944 decemberében sikerült megint Budapestre jutnia, ahol az illegális pártmunkás életét éli a felszabadulásig. A felszabadulás után fáradhatatlanul munkálkodott a közegészségügy fejlődéséért. Kezdetben kerületi tisztifőorvos Budapesten, majd járványügyi kormánybiztos Szegeden. Évekig Budapest tisztifőorvosa 1951-ig, 1951-től 1957-ig a János Kórház igazgató főorvosa, majd 1974-ig az Országos Közegészségügyi Intézet főigazgatója. Másfél évtizeden keresztül az Orvostovábbképző Intézet Közegészségtani és Járványtani Tanszékének vezető professzora és az maradt a szó való értelmében halála napjáig. A halálát megelőző napon is, súlyos állapotát eltitkolva, önfegyelemmel ülte végig az Orvostovábbképző Intézet tanácsülését. Ezekben a beosztásokban iskolát teremtő, szemléletet formáló módon szolgálta hazája közegészségügyét. A munka lázában égő személyét, pályáját és sorsának alakulását ismerve, természetes, hogy fel sem sorolhatók azok a feladatok, amelyeket társadalmi munkában, az oktatás, a hygiéniai kutatás területén vállalt és haláláig példamutatóan törekedett megoldani. A hazai közegészségügy és járványügy szinte minden orvosa Bakács Tiborban oktató mesterét tiszteli, aki nevelő-oktatóként életre szóló élményt nyújtott, amelynek szuggesztív hatása alól aligha akadt, aki kivonhatta magát. Miközben maradéktalanul végezte az orvosképzésből, a szakorvosképzésből és továbbképzésből reá háruló súlyos feladatokat és segítette az Orvostovábbképző Intézet vezetését, hallatlan akaraterejéből arra is futotta, hogy műszaki felsőoktatási intézményekben is oktasson. Vállalta, hogy a jövő technikájával dolgozó fiatal vegyészek, építészek, agronómusok, egészségügyi szemléletet kapjanak és sohase tévesszék szem elől, hogy a tudomány és a technika az emberért van, azt kell, hogy szolgálja. Évtizedekkel azelőtt, hogy a környezetvédelem világszerte és hazánkban is programmá vált, Bakács Tibor szólt, írt, vitatkozott és cselekedett, egy jeles kutatógárda vezetőjeként, azért, hogy gátat vessünk nagyvárosaink levegőszennyezésének, óvjuk vízvagyonunkat, csökkentsük a főváros és az üzemek zajszintjét, s egyre több munkahely és otthon biztosítson kényelmet az ott élőknek. Bakács Tibor, a kommunista tudós, életművével példázza az elmélet és gyakorlat egységét, vallva, hogy a szocialista emberhez méltó környezet kialakítása — a tudomány, a technika, az urbanizáció fejlődése közepette — csak a felelős gazdasági és műszaki szervek, szakemberek és az egészségügyi szolgálat, az orvosok együttműködésével lehetséges. Urbánus volt. Budapest szülötte, hű kommunista polgára és halottja. Az egyik új lakótelep hetedik emeleti lakásának ablakából örömmel nézett a fővárosra, „szülőfalujára”, amelynek egészségügyéért annyit fáradozott: Ő nincs többé. Életműve, tanításának és példájának hatása még sokáig lesz éltető eleme a magyar közegészségügynek. Farádi László dr.