Orvosi Hetilap, 1977. november (118. évfolyam, 45-48. szám)
1977-11-06 / 45. szám - November 7.
1. NOVEMBER 7 A világ haladó erői a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját ünnepük és ünnepük Október szülöttét, a legfejlettebb társadalmi rendszert, a kommunizmust építő Szovjetuniót. Azt az országot és népet, amelynek léte meghatározóan befolyásolja korunkat, a haladás irányát, az emberiség jövőjét. Marx és Engels több mint 100 esztendővel ezelőtt úgy gondolták, hogy a munkásosztály egyszerre a jelentősebb, és pedig a legfejlettebb tőkés országokban fogja forradalmi úton megdönteni a burzsoázia uralmát. A valóságban a fejlődés másképpen alakult. A munkásosztály Európa gazdaságilag és kulturálisan egyik legelmaradottabb, politikailag legreakciósabb országában szerezte meg a hatalmat és kezdett hozzá a szocializmus építéséhez. Az évforduló méltatásakor újra és újra felmerül bennünk, mi tette képessé a Bolsevik Pártot, az orosz munkásosztályt, a népet arra, hogy a győzelmet kivívja és a hatalmat nagy megpróbáltatások közepette is megtartsa? A világraszóló történelmi teljesítmény forrása az a forradalmi helyzet volt, amelyben az elnyomott, megalázott emberek, elsősorban a munkások, osztályuk valóságos erejének tudatára ébredtek, hogy eszmélésüket, harcukat a földi valóság törvényszerűségeire épülő elmélet alapján álló egységes, céltudatos, szervezett erő, a párt irányította. A párt, amely legfontosabb célul a személyiség szabad kiteljesülését, a történelemben addig csak deklarált jogoknak megvalósulását tűzte maga elé. Ennek az emberi önmegvalósításnak szerves része a munkához való jog, és nélkülözhetetlen feltétele az egészség intézményes megóvása. Ezt ismerte fel Lenin, amikor a forradalom győzelmét követően, a polgárháború, 14 tőkés ország intervenciója, a blokád, éhínség, a járványok iszonyatos pusztítása közepette sürgette a fiatal munkás-paraszt hatalom egészségvédelmének gyors megszervezését. „Olyan országban, amelyet szétromboltak, az első feladat” — hirdette a szovjet állam megalkotója — „megmenteni a dolgozót. Az egész emberiség elsőrendű termelő ereje a munkás, a dolgozó. Ha ő életben marad, mindent megmentünk és helyreállítunk.” Lenin maga a legtevékenyebben, a legközvetlenebb módon vett részt a szovjet egészségügy megalapozásában, hiszen jóval a győztes forradalom előtt, a múlt század kilencvenes éveiben foglalkoztatták a tömegeket szolgáló egészségvédelem feltételei. Később mintegy száz határozatot írt alá e feltételek megteremtése céljából. Az emberiség történetében először emelkedett törvényerőre és valósult meg az egész lakosságra kiterjedő egészségvédelem, amelynek ismert fő jellemzői: az állami jelleg, az ingyenesség, a gyógyellátás magas színvonala, a megelőző-gondozó irányzat, az orvostudomány és a gyakorlat egysége, a tervszerűség és szervezettség a beteg ember ellátásában. A szovjet állam egyben elősegítette a tudományos kutató- és gyógyító intézmények hálózatának gyors ütemű fejlődését, virágzó egészségügyi ipart hozott létre és kiépítette az egészségügyben dolgozók képzésének és továbbképzésének széles körű társadalmi rendszerét. Ez utóbbi különösen figyelemreméltó vívmány, ha tekintetbe vesszük, hogy a földrésznyi hatalmas országnak a forradalom után alig volt több mint 20 000 orvosa. Hat évtized alatt orvosellátottság tekintetében a Szovjetunió világviszonylatban is az élre került, ma 832 000 orvosa van, 10 000 lakosra 32,6 orvos jut. A középfokú képzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozók száma ugyancsak nagymértékben, 10 000 lakost számítva, 99,1-re emelkedett. A jelentékenyen megnövekedett, 3 milliót meghaladó kórházi ágylétszám eredményeként pedig ezer lakosra átlagosan 12 ágy jut. Az állami tervezéssel párhuzamos fejlesztés, a földrajzi viszonyokból adódó sajátos igények körültekintő felmérése biztosította a nemzetiségi határvidékek elmaradottságának viszonylag gyors felszámolását. Mindezek eredményeként jelentősen csökkent az általános morbiditás, a mortalitás, a fertőző betegségek előfordulása és ugyanakkor a születéskor várható élettartam több mint kétszeresére nőtt. Az egészségpolitika vívmányain túl, a szorosan vett szovjet orvostudományi kutatás is jelentős eredményeket mondhat magáénak. A teljesség igénye nélkül emelnénk ki a vér konzerválásának módszerét és ezáltal a transzfúzió tömegméretű alkalmazásának megvalósítását. A konzerv vér egyik legjelentősebb tényezője annak, hogy a korszerű sebészet kialakulhatott. Enélkül sem extracorporális keringést, sem haemodialízist nem alkalmazhatnánk. Felbecsülhetetlen értékű továbbá az a tudományos és szervezői tevékenység, amelyet a szovjet szakemberek Szmorogyincev, Csumakov irányításával folytattak , és amellyel Sabin nagy felfedezésének, az attenuált polio-vakcinának hatékonyságát és megbízhatóságát tömegméretekben bizonyították. A transzplantáció korában 2691