Orvosi Hetilap, 1979. december (120. évfolyam, 48-52. szám)
1979-12-02 / 48. szám - Lapis Károly: Baló József dr. (1895-1979)
Dr. Baló József (1895-1979) Mély megrendüléssel, tisztelettel és kegyelettel búcsúzunk Baló József dr. akadémikustól, Kossuthdíjas nyugalmazott egyetemi tanártól, a Szocialista Munkáért Emlékérem, a Munka Érdemrend arany fokozata tulajdonosától, a magyar pathológia iskolateremtő nagy alakjától, orvosgenerációk tanítómesterétől, a nemzetközi hírű tudóstól, a melegszívű, puritán, mindig szerény embertől. Baló Józsefet, az Erdélyből származó család sarját, a magyar orvosképzés és orvostudomány javára hosszú alkotó élettel, páratlan munkabírással, életen át tartó lankadatlan szorgalommal és kitartással ajándékozta meg a sors. Több mint 50 éves egyetemi tanári múlt áll mögötte. Élete, szakmai pályafutása, a csapásokkal terhes magyar történelem talán legnehezebb korszakára esik. Budapesten megkezdett tanulmányait az I. világháború szakítja ketté. Már 1917-től, tehát végzése előtt is, a Budapesti Egyetem I. Kórbonctani Intézetében, Buday Kálmán professzor vezetése mellett és az István Kórház prosecturáján dolgozott. Orvosi tanulmányait 1919-ben fejezi be. Végzése után még nagyobb energiával veti magát tanulmányaiba. Sorra jelennek meg közleményei a periarteritis nodosa, a vészes vérszegénységben észlelhető idegrendszeri elváltozásokról, az encephalitis epidemica kapcsán a szervezet egészében észlelhető elváltozásokról és herpes encephalitisről. Az idegrendszerre vonatkozó tanulmányai mellett már fiatal korában megmutatkozik érdeklődésének másik iránya: a daganatok pathológiája és a kísérletes daganatkutatás iránti érdeklődése. Már igen fiatalon, 27 éves korában, tehetségével és szorgalmával kiérdemelt hosszabb külföldi tanulmányútra nyílott lehetősége. Rockefeller-ösztöndíjjal 2 éven át, 1922—24-ig, Baltimore-ban, a nagyhírű Johns Hopkins Egyetemen, valamint Bostonban, a hygiéniai intézetben dolgozott, ahol főleg bakteriológiai, immunológiai, parazitológiai tanulmányokat folytatott, a filtrálható vírusokkal foglalkozott. Az István Kórházban boncolt eset kapcsán, fiatalon észlelte és írta le az agy korábban nem ismert betegségét, a leukoencephalitis concentrikát, az agy concentrikus sclerosisát, melyet azóta 2902 Orvosi Hetilap 1979. 120. évfolyam, 48. szám Baló-féle betegség néven tart számon a szakirodalom. Eredményes tudományos tevékenysége elismeréseként 1926-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán magántanárrá habilitálták. Még ez évben az István Kórházban főorvos lesz, mígnem 1928-ban, 34 éves korában, a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Kórbonctani Tanszékére nyer kinevezést, melynek igazgatását 1945 őszéig látta el, mikor is a Budapesti Egyetem Törvényszéki Orvostani, valamint Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetének vezetésére hívták meg. A Törvényszéki Intézetet csak egy évig, a Kórbonctani Intézetet viszont több mint 20 éven át, 1967-ben bekövetkezett nyugdíjaztatásáig vezette. A szegedi években az idegrendszerre vonatkozó stúdiumok folytatása mellett a hasnyálmirigy kóros állapotainak szervezetre gyakorolt hatásának tanulmányozásával foglalkozott, majd a zsíranyagcsere zavarainak tanulmányozásában mélyedt el. E periódusból származó közleményei világosan tükrözik szemléletét, melynek alapvető vonása, hogy bármely szerv kóros elváltozását is tette tanulmány tárgyává, mindig kereste más szervekre, a szervezet egészére gyakorolt hatásának jeleit. Tette HLtf