Orvosi Hetilap, 1987. november (128. évfolyam, 45-48. szám)
1987-11-15 / 46. szám - HORUS - Mercz László: Abbázia a magyar orvostörténelemben
fiamhoz. 1889 júniusában a szokásosnál nagyobb adagot vett be és enyhébb mérgezést szenvedett el, erős akarata és a Korányi által alkalmazott gyomormosás azonban segített. Ekkoriban derült fény lappangó szervi bántalmára, a bal szívfél túltengésére és az ezt okozó érelmeszesedésre. 1890-ben fejfájások mellett kimaradó érlökések jelentkeztek, a következő év tavaszán pedig egy hegyvidéki megerőltető kirándulást követően, heveny szívelégtelenség lépett fel, gyötrő fejfájás, gyengeség, mellkasi szorításérzés és rendetlen, kihagyó pulzus kíséretében. Másnap Korányi „heveny szívtágulás”-t, 30—40 közötti bradycardiát és „pangásos lábvizenyőt” állapított meg. Hányinger is kínozta a fejfájás mellett, úgyhogy orvosai agybántalomtól tartottak, ami szerencsére nem következett be. A javulás heteket vett igénybe, utána hivatali teendői újra lekötötték. 1882-ben látása romlani kezd. Barátai leplezni próbálják előtte a valódi helyzetet, de mint Korányi rámutat: „ő maga sokkal kiműveltebb orvosi betekintéssel bírt, semhogy ártériosclerosisa, makacs fejfájásai és látásának előhaladó gyöngülése közt az összefüggést fel ne ismerte volna”. Az 1892—1893-i telet rossz egészségi állapotban vészeli át, így esik a választás, az abbáziai útra. Az első napok kedvező fordulatot hoznak. Kedélye, erőbeni állapota rohamosan javul, nagy sétákat tesz és ezek talán túlságosan nagy erőfeszítésre késztették, mert április 8—9-dike táján, szívműködése ismét hanyatlani kezdett, ereje gyöngült, érlökése nagy mértékben leszállt. Ekkor J. Glax és F. Tripold (az Orvosi Hetilap, nekrológjában Dripoldnak írta) éjjel—nappal, felváltva őrködtek mellette. Aggódó felesége április 14-i táviratára Korányi Frigyes már másnap megérkezik. Súlyos állapotban a Cheyne-Stokessyndroma tüneteivel küszködve, hanyatló szívműködéssel, eszméletvesztésekkel találja. Az orvosi kezelésre (coffein, nitroglycerin) mint Korányi nyomán Hőgyestől tudjuk, állapota valamelyest javult, nyugodtan aludt, mígnem április 19-én émelygés lépett fel, „az automatikus functiók hanyatlottak”, másnap „agybénulás tüneteivel érlökése 130-ra szökött és fonálszerűvé lett, ezután következett be a végleges eszméletlenség s 1893. április 21-én reggel 3 órakor megszűnt élni” (9, 10, 12). Mai tudásunk alapján biztonságosabban ítélhetjük meg a helyi gyógyhatásokat. Az opatijai klíma kompenzált, esetleg enyhén dekompenzált szívbetegeknek — a nyári meleg időszak kivételével — javasolt. A súlyos dekompenzált Markusovszky esetében azonban a sós tengeri levegő kellemes stimuláló hatása is kedvezőtlenre fordult, amennyiben kedélye javultával hoszszú sétákra vállalkozott, ezzel túlerőltette magát, ami a továbbiakban végzetesnek bizonyult. Úgy tűnik, abbáziai tartózkodása, melyhez ő is, környezete is oly sok reményt fűzött, valójában halálát siettette. A kiváló magyar orvos halála mély részvétet keltett. Még Abbáziában, az apátsági kápolnában rögtönzött gyászszertartást rendeztek, melyen több helybeli személyiség és itt tartózkodó magyar — köztük Görgey Artúr, akinek harctéri sérülését 1849-ben Markusovszky gyógyította — vett részt, majd Markusovszky holttestét kívánságának megfelelően, hitvese szülőfalujába Keményegerszegre (ma: Vasegerszeg) szállították és 1893. április 25-én, fényes külsőségek között, a fővárosból érkezett notabilitások előtt helyezték a Kiss család sírboltjában örök nyugalomra. Az egykori tudósításokból az is kitűnik, hogy a két jeles kezelőorvos, az özvegy által felajánlott tiszteletdíjat közcélokra, a többi között a helyi sétautak fenntartására kívánta fordítani. És ez így is történt (8). Az utolsó évtizedekben, mióta Markusovszky Lajos elfoglalta méltó helyét a magyar orvostörténelemben és életműve kellő értékelést kapott — nevét érem, tudományos díj őrzi, szobra a „Markusovszky-tér”-en, az egykori kari, központi (ma rektori) épülettel szemben emelkedik — érthető tehát, hogy megnőtt az érdeklődés életműve dokumentumai iránt. Trencséni Tibor professzor 1962-ben Szlovákiában felkutatta és megszerezte születési bejegyzését (16, 17). Hídvégi 1970-ben megtalálta Opatijában a halálozási anyakönyvi bejegyzést, és a helyet ahol meghalt (Villa Bellevue ma: Hotel Bellevue) (8). Az egykorú beszámolók alapján feltételezett tengerparti emlékpadot és emléktáblát azonban akkor nem sikerült megtalálni (3, 7). Később Hajós Mária főorvos hívta fel a figyelmet arra, hogy a Markusovszky-emlék egy kis magaslati babérligetben áll. Azóta több orvos látogatott el az emlékpadhoz, köztük Trencséni Tibor. A Magyar Nemzetben 1979-ben Székely Pál dr. beszámol róla, hogy találkozott egy idős hölggyel, aki hallott Markusovszkyról. Elmondta, hogy az Opatija szálló az első világháború előtt, a múlt század végén, a magyar művészek, írók, orvosok találkozóhelye volt és sétái során Markusovszky is gyakran betért az akkor bizonyára más nevet viselő, szerényebb külsejű épületbe (15). Erről pontos értesülésünk nincs, annyi azonban bizonyos, hogy a hajdani Ferenc József liget, a mai Ivó Lola Riber-park észak-keleti sarkában található az emléktábla és az alatta pad. A Magyar Nemzet egy cikke szerint is igen elhanyagolt állapotban (8). 1986-os opatijai utazásomat én is arra használtam fel, hogy ellátogassak Markusovszky utolsó sétáinak színhelyére, amely valóban közel van a mai modern Opatija Szállóhoz, a Veprinác felé magasodó, virágos-ligetes hegyoldalon. A figyelmesen kereső sem talál rá egykönnyen, a szeszélyesen kígyózó sétautak útvesztőjében, ezért kissé részletezem megközelítését (1. az ábrát). A főtérről, ahol a busz állomás van a Zagreb Szálló előtt elhaladva az Opatija Szállóhoz vezető kanyargós autófeljárón kell felmennünk, majd a szállót jobbról megkerülve jutunk az emlékhely közelébe. A tengerparti főútnak (pl. Marsala Tita) a főtérrel szomszédos szakaszáról vagy a Kamelija étterem melletti sétaúton — esetleg a Hotel Esplanade utáni mellékutcán az úl. Omladinskán — és a belőle hátranyíló kis zsákutcán is vezet felfele út. Mindkét utóbbi esetben elhaladunk a poliklinika (Dom Zdravlja Opatija) mellett. Az emlékpadhoz legközelebbi épület a Pionirski Prolaz feliratot viselő vaskerítéssel körülvett földszintes házacska, kerítése a liget szélét jelzi, innen néhány méterre a kerítéssel párhuzamosan húzódik a keresett sétaút, túlsó oldalán az emlékpaddal. A parknak talán legsötétebb zúga ez, a szorosan összeboruló babérlombok a déli nap sugárzó fényéből is alig engednek át valamit, mindig alkonyi félhomály van errefelé. A pad támlájának egyik vége a földre roskadt. A sötétszürke sziklatömbbe illesztett, lecsiszolt kőlapon, a betűmélyedéseket kitöltő por és növényi hulladék miatt már alig vehető ki a „Marku ” Hídvégi a veprináci halotti anyakönyvben talált a bejegyzésre, miután a Villa Bellevue, Veprinác halászfalujában Vasanskában állt és közigazgatásilag is a hegyi községhez tartozott. Vasanska — a mai Slatina fürdő és környéke — volt Abbázia bölcsője.