Ózdi Vasas, 1953 (5. évfolyam, 14-52. szám)

1953-04-04 / 14. szám

ÓZDI VASAS 1353 április­ 1. Országgyűlési választás május 17-én A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata Az Alkotmány 11. paragrafusa értelmé­ben az 1940-ben­ megválasztott országgyűlés megbízatása négy év elteltével, 1953 május hó 15. napjával lejár, az Alkotmány 18. paragrafusa értelmében az országgyű­lés megbízatásának lejárta után három hónapon belül új országgyűlést kell választani. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Miniszt­i­tanács javaslatára az országgyűlési választásokat 1953 május hó 17. napjára tűzte ki. (MTI) z 1949-ben megválasztott ve­­gyülés megbízatása, mely alkot­­­saink értelmében négy évre­­, néhány hét múlva, május 15- le jár. A Népköztársaság Elnökt­anácsa a Minisztertanács javasla­­ta május 17-re kitűzte az új or­­zággyűlési választásokat. Ez a választás a békeharc csata­­lesz. Komoly feladatok előtt vak most agitátoraink, népneve­ik. A választást megelőző har­­ra alaposan föl kell készülnünk, s agitációs munkánk során akár üzemeinkben, akár kint falvak­ban dolgozóink minden kérdésére helyesen feleljünk, s minden tekin­tetben kielégítő választ kapjanak. Bizonyára legtöbb helyen fölve­tődik majd a háború és a béke kérdése. Bizonyára számos kérdésre kell fe­lelnünk. Alaposan be kell bizonyí­tanunk, hogy az imperialisták és ügynökeik békénk ádáz ellenségei, akik újra pusztító háborúba akar­ják sodorni a népeket. Akiknek minden mesterkedése a béke ellen irányul , mert számu­kra a béke egyenlő a pusztulással. Jelen cikkünkben agitátoraink­nak, népnevelőinknek kívánunk se­gítséget nyújtani, hogy miként bi­zonyítsák az imperialisták háborús törekvéseit. Az amerikai imperialisták és csatlósaik már közvetlenül a má­sodik világháború befejezése után hozzáfogtak egy újabb világháború előkészítéséhez. Ebben a törekvésükben egyik fő ösztönzőjük, hogy számukra a békés termelés képtelen megtartani a termelés színvonalát Míg a­­ Szovjetunió ipari termelése 1929-től 1951-ig csaknem, meg­tizen­három­szorozódott, addig az USA termelése mindössze duplájára emelkedett A békés tíz év alatt 1929-től 1939-ig a Szovjet­unió ipari termelése 552 százalékra emelkedett, ha az 1929-es ered­ményt 100 százaléknak vesszük. Az USA-é 99 százalékra esett­­vissza. Némi emelkedést a második világháború hozott, azonban ez is csak ideig-óráig tartott s kénytele­nek voltak a második világháború után röviddel a koreai háborút ki­robbantani. Ezzel 1951-ben sikerült a haditermelést felduzzasztani az 1949-es színvonal kétszeresére. Ez a kiragadott példa bizonyítja, hogy az imperialisták ma már csak háború útján tudják biztosítani ideig-óráig létüket. A második világháború után újabb országok és népek szakadtak ki az imperializmus láncából. Ha­talmas vérvesszeséget­ jelentett ez az imperialistáknak. Hogy egy pél­dát mondjunk csak, hazánkból. A Standard Oil Company tulajdoná­ban lévő Maoriból az amerikai tő­ke másfél millió dollár befektetés után 1939-ben közel 4 millió, 1940- ben több mint 9 millió és 1941-ben 15 millió pengő tiszta hasznot zse­belt be. Alig volt hazánk ipará­nak olyan területe, ahová a kapzsi monopoltőke be ne nyújtotta volna csápjait. Világos, hogy a népi demokráciák megalakulása után ezer és ezer hasonló ilyen veszte­ség érte az imperialistákat, amely­nek kárpótlására újabb háborúra készülnek, vagy azok vissza­szerzé­sével, vagy a gyarmatokon élő né­pek még fokozottabb kizsákmányo­lásával. Az amerikai imperialisták hábo­rús készülődéseit bizonyítja az is, hogy felrúgták az 1943 december 1- én kötött teheráni, jaltai háromha­talmi egyezményeket, sőt az 1945- ben létrejött Egyesült Nemzetek szervezetét agresszív politikájuk fokozására használják fel. Vagy másik bizonyíték: már 1946 március 5-én Churchill az amerikai Fulton­­ban keresztes háborút hirdetett a Szovjetúnió ellen. Világos képet kapunk az imperia­listák háborús készülődéseiről, ami­kor költségvetésük összetételét vizs­gáljuk. Míg az USA régebben költségvetésének 31 százalékát for­dította hadi kiadásokra addig ez 1952. évben egész állami költség­vetésének 80 százalékát teszi ki. Igen jellemző az amerikai imperia­listák háborús készülődésére az, hogy 1946-tól 1950-ig, tehát négy év alatt, az USA monopolistái közel annyi összeget fordítottak háborús célokra, mint, az 1900-tól 1941-ig terjedő időszakban összesen. De ugyanez a helyzet a többi kapita­lista országokban is. Vegyünk újabb példát. Vizsgáljuk meg az USA új kormányának összetételét. A külügyminiszter John Foster Dulles, a Rockefeller fináncoli­­garcha dinasztia közvetlen képvise­lője, az IG Farben Industrie német tröszt főképviselője, a hitleri Né­metország felfegyverzésének főszó­szólója, a koreai rablóháború fő­szervezője, az Operation X nevű tervnek értelmi szerzője. Az új hadügyminiszter, Charles Erwin Wilson, a General Motors hadi­­anyagszállító vállalat elnöke. Csu­pán ez az egyetlen vállalat a koreai háború kirobbantása óta 5,5 milliárd dollár értékű hadianya­got adott el az államnak. Ez a két név azt bizonyítja, hogy a monopol­tőke beült az államirányító helyek­re és a legnagyobb ütemben készül az új háború kirobbantására. Még egy­ példát a Vatikán üdelméiből. A klerikális reakció világközpontja tőkés érdekeltség. S így szoros szá­lak fűzik a világtőke központjához, az amerikai monopol-kapitalisták­hoz. Legteljesebb mértékben támo­gatja maximális profitra való tö­rekvésüket. Hiszen ez a saját ér­deke is. Csupán földbirtokainak és bankbetéteinek, részvényeinek együttes értéke 30 milliárd dollár. Bizony a „szentatya“ nem átallott együttműködni százezrek gyilkosai­val az elmúlt háborúban és most is kész hasonló cselekedetekre, íme néhány példa annak bizonyíté­, sara, hogy az imperialisták és ügy­nökeik békénk legádázabb ellensé­gei, akiknek a béke egyenlő a halál­lal, a pusztulással, s ezért mindent elkövetnek ügynökeik útján egy újabb világháború kirobbantására. Dolgozó népünk, pártunk veze­tésével hazánkban szétzúzta a tő­kés és más kizsákmányoló ele­mek maradványait. Az események azonban évről-évre bizonyítják, hogy az ellenség meg van ugyan verve, de még teljesen megsemmisítve nincs. Hogy az impe­rialisták ügynökei kihasználják­, ne­hézségeinket, zavart, pánikot igye­keznek kelteni, felvásárlási lázt idéznek elő, szabotálják a mezőgaz­dasági munkát, a beadást, gátolják az állampolgári kötelességek teljesí­tését. Ezekkel szemben, bárhol bukkan­nak is fel, a legkérlelhetetlenebbül kell elbánnunk s minden megmoz­dulásukat csirájában kell elfojta­nunk. Bizonyára a választás előké­születeikor újból felütik a fejüket, csökkenteni akarják választásunk si­kerét, alkotó munkánkat, békéshar­­cunkat, béketervü­nk valóraváltásá­­nak győzelmeit. De mi résen va­gyunk és sem időt, sem teret nem engedünk számukra. A választás a békeharc csatája, népnevelőink, agitátoraink ezt egy pillanatra sem feledjék és alaposan, lelkiismeretesen készüljenek fel mindenkor az agitációs munkára — a harcra! Kovács József pártmunkás-könyvtár Agitátorainknak A választás a békeh­art­ csatája Ezzel érveljetek nég­lévesek! Ötéves tervünk győzelmi jelentése A módosított ötéves terv segítsé­gével Magyarországot a vas és acél országává, a gépek országává, fejlett ipari országgá alakítjuk — mondotta ki módosított ötéves tervünk törvé­nye. E törvény megvalósítása a vas és acél országának felépítése útján dol­gozó népünk 1951. és 1952. évi fel­emelt tervét túlteljesítette: hét­­mérföldes léptekkel haladt előre és elérkezett odáig, hogy hazánk az el­maradt mezőgazdasági országból ipari országgá változott. Szavaknál ékesebben szólnak erről a gyorsüte­­mű előrehaladásról a most lezáruló országgyűlés által elfogadott állami költségvetések évről-évre növekvő számoszlopai, ötéves tervünk győzel­mi jelentései. Beruházásaink összege ötéves ter­vünk második évében, 1951-ben 44,8 százalékkal volt több, mint az első tervévben és 1952-ben a beruházá­sokra fordított összeg 23,2 százalék­kal haladta meg a második tervév hatalmasan megnövelt beruházásait. E rövid pár esztendő alatt a terv­ből valóság lett. Elkészült a Sztálin híd, a polgári Tisza híd, a bajai Du­na híd, a dunavölgyi Timföldgyár, a szegedi Textil Kombinát fonodája a lőrinci hengermű durvahenger­sora, a C­­öllői Árammérő gyár. Va­lósággá ált, Szt­álnváros és a Sztá­lin Vasmű, az Itj Komló, a ti­alöki vízlépcső, a diósgyőri kooperáció, a November­­ erőmű, a buda­pesti földalatti figrevwát. 1951- ben,m­egkezdte már működé­sét a Szipi Vasmű öntödéje és mechanika­ tűre, a Rákosi Művek új Csőgyár a November 7 erőmű két gépestge, a gyöngyösi Váltó gyár, a bu­kai mintabánya, a ka­posvári fo­k, a zalaegerszegi ruha­■ gyár. ( 1952- ben regindult a forgalom, a Petőfi KitTM üzembe helyeztük a­ ti­­szamenti gyiműveket. a mályi téglagyár| a h­áztalinvárosi tűzálló téglagyár. |*­ komlói és oroszlányi szénosztály­a első gépegységeit, az ország legrgyobb vaskohóját Diós­győrben, a rákosi Mátyás Művek durvahenge­­éjének negyedik ás­­ványsorát, az Ózdi Kohászati Uzse­­meg új hí tornyát, a Ganz Vagon, az észtér­omi Szerszámgépgyár, EMAG és a Vörös Csillag traktor­gyár új í­velőcsarnokait. Dolgozó­­pünk méltán jegyezheti történelme­k legdicsőbb lapjaira az 1949-ben me­gválasztott országgyűlés a békeham sikereinek parlamentje volt. Fordítsunk nagyobb gondot a vidéki dolgozók neesésére Népi demokráciánk nagyszerű ajándéka a munkásszállító autóbusz. Itt Ózdon is százakat szál­lít naponta az üzembe s munka után haza. Az au­tóbuszokon­ minden nap találkoznak az ismerősök, akik falun laknak s külö­nösen itt kell nagy gon­dot fordítani a népnevelő munkára. A klerikális re­akció s a kulákbefolyás itt igyekszik utat törni ma­ gának. Ne engedjünk te* rét számukra. Éppen ezért a kocsibizalmiak, akik egyúttal népnevelők, foko­­­zottabb gondot fordítsa­nak a vidéki dolgozók ne* velésére." A közös szállítás a leg­­jobb alkalmat nyújtja erre. Az autóban végzett politikai munka, jó poli­­tikai munka minden ko­­csifelelősnek hazafias fel­adata. A választási harcokra készülünk szerte az or­szágban. Most különösen szükség van konkrét agi­­tációs munkára, annak bemutatására, hogy az 1949-ben megválasztott országgyűlés a békeharc sikerének parlamentje volt. Dolgozó népünk mél­tán jegyezheti e négy esz­tendőt történetének dicső lapjaira. Mi szükséges a jó nép­nevelő munkához. Tájéko­zottság a bel- és külpoli­tikában, ötéves tervünk eredményeinek ismerete az újság rendszeres olva­sása. Mindezek képes«­ teszik kocsibizalmi elvit»,­ssinkát, hogy párhuzamt tudjanak vonni a júságos múlt, s . a. me­­gvá­tozott boldog életün­c kö­zött. Amikor népnevelő mu­káról beszélünk, egyes ezt olyan mesterségnk tartják, amelynek ella­­zításához valamilyen kih­nősebb adottságra it szükség Tévednek. Ci­­pán u£y kell beszítni*. múlttá ahogy ezt a legutóbbi­t­esi,felelős értekezleten - ték az elvtársak. Pl. Kovács Arzén elvis értékesen mutatott­­, mindenki saját területi keményen szálljon szere az ellenséggel, lepleik le azokat, akik 3—4 á­­zsa lisztet tartaléknak lakásaikon s ezzel a­z­­ellátásban zavart idnek elő. Ezek az elemei a tartalékhoz újabb tarté­­kot kívánnak szerezi s ők a legbőszebb sor­n­­állók. Helyesen beszélt aga Lajos elvtárs, mikor ,ját példáján keresztül irta­tott rá keserves m­­­ára 20—30 kilométert rék­­pároztamt, mondott , ha rossz idő volt, ugyanannyit gyalogoltam a munkába,, Ha véletlenül elromlott a kerékpár, oda volt az egész műszak. Egy válasz* tte volt. Vagy kerékpároz­ni szakadatlan, vagy a­ sö­­tét, piszkos munkásszál­lókban meghúzódni hétről hétre. Mi autók szállítják a munkásokat. Kell ettől szebb példát mondani megváltozott életünk be­mutatására? Nem fitaszük. A múltban havonta egy­szer látta családját, ma­ minden nap otthon van. Németh úr József elv­it is még ma is jól emlék­szik, hogy néhány körüt vihet és­ tojás nélkül hasz­talan volt minden próbálk­­ozás a Ráma urainál, makáért könyörögni. Ma Dornajiázán nap, mint nap munkásokat keresnek. Ma a domaházi völgyben öt m­unkásszálító kocsi szál­lítja a dolgozókat. A terv túlteljesítésével egyre több autó lesz dolgozóink számára. Ezért kell a több acél! Több acél, több gépkocsi. Erről beszéljetek kocsi felelős elvtársak az autó** kon munkába s hazafelé S akkor jelentős mérték­ben hozzájárultak válasz­tási harcunk sikeres győ­zelméhez. (A L'Humanité, a francia Kom­munista Párt lapjának március 10-i számából.) Magyarország, miután a gyors ütemben begyógyította a háború okozta sebeket, most hatalmas lép­tekkel halad a szocializ­mus felé. Gazdaságának helyreállítására irá­nyuló hároméves tervét hét hónap­pal a határidő előtt fejezte be, s most évről-évre túlteljesíti az ötéves tervet, amely a gyorsm­amu iparosí­tást és a mezőgazdaság fejlesztését tűzte ki célul. De ha azt mondjuk: túlteljesíti az ötéves tervet — ezzel voltaképpen keveset mondunk, mert, itt már egy új, kibővített tervről van szó, amelyet a Magyar Dolgo­zók Pártja múlt év februárjában megtartott II. kongresszusának kez­deményezésére fogadtak el, a terv első évének nagyszerű tapasztalatai alapján. Ragyogó jövő így, például az ipari össztermelés 1954-re az 1949-es év termelésének több mint háromszorosára emelke­dik (az eredeti ötéves tervben elő­irányzott 86,4 százalékos növekedés helyett). Ebből láthatjuk, milyen ragyogó távlatok tárulnak a magyar ház elé. S íme, még ezt a felemelt tervet is túlteljesítik. Az ipar fejlesztésére kidolgozott ötéves terv 1951-re elő­irányzott részét 103 százalékra tel­­ezesítették, s ezzel az ipari termelés ezi­tvonala a háború előttinek im­­­d­ár két és félszeresére emelkedett. Valóságos hősköltemény bontako­zik ki ezekből a számokból, a bol­dogságot építő ország számadatai­ból. Gondoljuk csak meg: Magyaror­szág ipara csupán az 1951-es évben 30,1 százalékos fejlődést ért el, szemben a Horthy-korszak iparának évi 0,8 százalékos fejlődésével. Ma­gyarország ma tizenkét nap alatt nagyobb előrehaladást ér el, mint a régi rendszer idején egy teljes év alatt. Könnyen elképzelhetjük, mi­lyen­ mértékben javítja az ilyen üte­mű előrehaladás az egész nép élet­­körülményét. A legutóbbi időkből két olyan tényt ragadunk ki, amelyek — szembeállítva a mi itthoni viszonya­inkkal — szemléltetően bizonyíthat­ják a franciáknak: milyen egészsé­ges az új Magyarország gazdasága. 1951. szeptember 27-én a kormány egymillrd forintos kölcsönt bocsá­tott ki. Amikor október 8-án a jegy­zéseket lezárták, a kölcsönt 275 mil­lióval túljegyezték. Ehhez hasonlót próbáljon elérni a francia kormány, amelynek háborús politikája megöl­te a takarékosságot és lerontotta a frank értékét.­ ­ Egyen­sú­­ye Múlt év december 14-én Olt Ká­roly pénzügyminiszter be­jelentette a parlamentben, hogy az 1951-es költségvetés az előirányzott 29,5 mil­liárd helyett, a terv felemelése kö­vetkeztében, 33 milliárdra növek­szik, de ennek ellenére is tökéletes egyensúlyban marad. 1952-ben is teljes mértékben biztosítva van a költségvetés egyensúlya: a 42 mil­liárd forint összegű kiadásokat a be­vételek nemcsak fedezik, hanem 285 millió forinttal meg is haladják. Eb­ből is okulhatnának a francia kor­mány tagjai, akiknek háborús po­litikája és a tőkés üzérkedés követ­keztében a költségvetés mintegy 1100 milliárd franknyi hiányt mutat. Igaz, persze, hogy a Magyar Népköztársa­ság kiadásainak mindössze 14 száza­lékát fordítja arra, hogy békés épí­tő munkáját megvédje az imperia­listák támadó terveivel szemben. Végül pedig múlt év novemberé­ben fontos gazdasági reformot haj­tottak végre, amely a jegyrendszer teljes megszüntetése kapcsán hatal­mas mértékben növelte valamennyi dolgozó vásárló erejét. Annak idején ugyanis bizonyos cikkekre vonatko­zólag szükségessé vált a jegyrend­­szer bevezetése: nem a gazdasági viszonyok romlása miatt — amint azt az amerikaiak utasításait követő sajtó el szeretné hitetni —, hanem éppen ellenkezőleg, a fogyasztás hal­latlan mértékű növekedése követ­­keztében (mert ma már minden em­ber talál munkát és mindenki ma­gas színvonalon élhet a ..hárommil­lió koldus hazájában“), s íme, most még ezt a „növekedési nehézséget”* is sikerült diadalmasan leküzdeni. És azt a néhány árucikkre kiterjedő áremelkedést, amely a jegyrendszer teljes megszüntetését kísérte, bősé­­gesen kiegyenlítette a munkabérek újabb felemelése. ANDRÉ STIL,RÁKOSI ORSZÁGÁBAN ­ Lemesenes ! Mindez olyan lelkesedés közepette megy végbe Magyarországon, ami­lyent elképzelnünk is nehéz. Azok­nak az embereknek, akik a szocializ­musért, a békéért munkálkodnak, valóban méltó jutalma az a tudat, hogy az országban havonta hat új, termelésre kész üzem születik, hogy ugyanennyi idő alatt 37 új sportpá­lya, uszoda és sportterem épül, s hogy naponta 120 új fürdőszobás la­kás készül el, amelyeknek lakbére igen alacsony és amelyek azonnal beköltözhetők, s méltó jutalmuk az a látvány, amely az áruházakban tá­rul eléjük; ezekbe az üzletekbe szüntelenül érkeznek mindenféle árucikkek és nyomban el is kelnek, mert áruk a városi és falusi dolgo­zók számára egyaránt hozzáférhető. Akinek alkalma nyílt arra, hogy lássa, mennyit fejlődött néhány hó­­nap alatt Sztálinváros, a Duna part­ján épülő nagy szocialista ipari köz­pont, az fogalmat alkothat magának egy szabad nép mtunkalendületéről, egy olyan nép alkotókedvéről, a mily a boldog, hozzá méltó élet elé halál.. s ezen az út­ján hatalmas segítséget It­t kap Il­ri országától. Sztálintól felszó­lító,ítél, kinek nevét viseli a hű előli az ötéves tervnek e dí­sze­ a hatalmas modern város, arr gorroruságos viryilók helyén épi Duna partján.­ ­ lendüld I­ ­S,­ten ez a békés alkotó lendü­let , ami aggodalommal tölti el a nép midani kizsákmányolóit és azo­­katjok lázálmokat szőnek arról, holott a népet háború útján ismét­ leijják. S ezért van az, hogy ezen körök nem ismernek semmi­féle mértéket Magyarország és a töb­bi ,kis demokratikus ország táma­dásin és provokálásában. Ezért van íz is. Ti­tótól, a fasisz­ta diktátortól kezdve — aki nap­ip után szítja a súlyos határ­­incidebeket — egészen 3 .magyar frontircosok bajtársi közösségének hitle­ta emigránsaiig“ támogatják s péelik az amerikai imperialistát, mincokat akik minden eszközzel arraörekszenek, hogy megfosszák szafdteágától Kossuth és Petőfi. Or­szás, E azonban nem fog átízerülni ne­kik.1£ nem fogják megakadályozni tud azt sem, hogy a nagy Szovjet­un után a né­pi demokratikus or­­■tzijűk is példakép gyanánt és a jö­vő ígérőjéként álljanak népünk

Next