Ózdi Vasas, 1969 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1969-09-19 / 38. szám

2 ­­ИЯ VASAS Egy devalválódott vállalat Annak idején megírtuk, a tanácsnak igen sok pénzé­be került az Úttörő úti óvo­da felújítása. Ma is legendák keringenek a környék lakói között a nagyfokú felelőtlen­ségről, pazarlásról. Az vitte az építkezési anyagot az óvo­dától és közelében épült szolgálati lakástól, aki éppen akarta. Sőt, a munkások ma­guk adogatták el egyik-másik „jó” szomszédnak. A legenda nem mesén alapul, szavahi­hető emberektől hallottam. Önkritika . A közelmúltban — nem először — a Hámán Kató úti iskolánál látogattuk meg az építőket, a Borsod megyei Ta­nács Építőipari Vállalatának dolgozóit. Ők maguk mon­dották el, hogy a vállalatnak egyre kevesebb a hitele, mert semmilyen munkát nem ké­pesek időre és megfelelően elvégezni. A „cég devalválódásáról” újabb híreket kaptunk koráb­bi működési területéről, az Úttörő úti óvodától. Az óvo­da vezetője fordult hozzánk panaszával. Olyan asszony Csák Gézáné, aki szereti há­zában és háza körül a rendet, a tisztaságot. Természetesen, sajátjának tekinti a mintegy száz gyermeknek otthont adó óvodát is. Amióta az építkezők elvo­nultak, azóta sokat változott, szépült az óvoda kívülről és belülről. Szocialista brigádok segítettek a szinte háborús romoknak is beillő építkezési maradványok eltakarításá­ban, szülők és gondozók vi­rággruppokat készítettek, a nyári, kéthetes szünetben új­ra festették a helyiségeket. (Az elvégzett társadalmi mun­ka összértéke 1968. szeptem­berétől kb. 38 ezer forint!) De az, óvoda még várja, visszavárja az építőket — sok a restancia! A birtokbavétel egyéves időtartama — sajnos — az ilyenkor szokásos, jólle­het általában csökkenőben le­vő levelezésekkel, jogi viták­kal telt el, mikor és mit ja­vítson, illetve mit nem javít a vállalat garanciálisan. Mert műszaki hiba az első naptól kezdve volt bőven és ma is van belőle. Feledékenység? Az első garanciális határidő június 17-én járt le — a „fi­gyelmeztető” levél még má­jus 6-án elment a vállalathoz. Július 2-án néhány ember, köztük egy igen kellemetlen modorú művezető-féle „szem­revételezte” a tényeket. Az eredmény: jó néhány rekla­mációt elhárított, kihúzott az óvoda által készített hiány­jegyzékből. A hiánypótlást csak augusztus 30-ra vállal­ták, majd szeptember 15-re halasztották. Hogy közben az óvoda benépesült, elvégezték az augusztus végi, kéthetes szünetben a festését is — mindez nem zavarja a válla­latot. Annyira nem, hogy amikor szeptember 16-án ott jártunk, még mindig hírüket sem láttuk. Sok bosszúság rövid története ez. Népgazdaságunk nagy erő­feszítéseket tesz az építőipar fejlesztése érdekében. Új és új házgyárak készülnek el, vannak épülőben. Az állami építőipari vállalatok mellett, fontos szerepük van a taná­csi vállalatoknak is, elsősor­ban a kisebb volumenű, de — mint a példák is mutatják — nem keveseket érintő építke­zéseknél. A megyei tanács eme vállalata területünkön eddig nem sok jó hírt szer­zett nevének — annál több bosszúságot az építtetőknek. Jó lenne, ha vezetők és be­osztottak, végrehajtók meg­próbálnák újból visszaszerez­ni az elpazarolt becsületet, az eltékozolt szavahihetőséget. D. S. 400 ezer forint értékben új félvezetős hegesztőkészülé­kek kerültek 12-én a központi karbantartó gyárrészleg nehéz­vasszerkezeti kazánkovács­­műhelyébe. Az ellenőrzés után — amit a tekercselőműhely­­ben végeztek el —, üzembe állították a készülékeket. Ed­dig 3 régebbi típusú hegesztő­jük volt, most a legújabbak­ból kaptak 5 darabot. A nagy teljesítményű berendezések könnyítik majd a műhelyben végzett karbantartási munká­kat. A békemozgalomról városunkban A közelgő békekongresszus élőt Lupták Istvánnal, a Ha­zafias Népfront városi elnök­sége tagjával beszélgettünk az ez évi békegyűlésekről, a béke­munkacsoport tevé­kenységéről. A januárban Miskolcon megrendezett háromnapos to­vábbképzésen az előző évi kongresszus anyagából hang­zott el több előadás. Ezek nagy segítséget nyújtottak a népfront vezető aktíváinak évi programjuk kialakításá­ban. Városunkban az első fél év során 12 előadást tartot­tak A szocialista hazafiság és a Szocialista demokrácia témakörből. A párt-, állami és tömegszervezetek segítsé­gével, jobb szervezési mun­kával nagyobb közönség­si­kert értek el ezeken az ösz­­szejöveteleken. A szakszerve­zettel kialakított jó, gyümöl­csöző kapcsolat eredménye­képpen májusban az üzemek­ben is megemlékeztek a dol­gozók a békehónapról. A vá­rosban hat helyen tartottak békegyűlést. A második fél év előadás­­sorozatának tárgya az Ifjú­ság és társadalom. Ez már folyamatban van, de most elsősorban az október 3—4-én összeülő VII. békekongresz­­szus előkészületeivel, szerve­zésével foglalkozik a Haza­fias Népfront nemcsak váro­sunkban, hanem szerte az or­szágban. — bm — H­elyszíni vizsgálat Több rugalmasságot! A kislakásépítkezők jó ve­vői az ózdi TÜZÉP-telepnek, sok pénzt hagynak ott. Rendszeres, kétoldalú kap­csolat eredménye az ügyin­tézés, a szállítás. Érdekes módon — az ellátási zava­rokat figyelmen kívül hagy­va — mégis súlyos ellentét keletkezett a telep dolgozói és Szuromi Györgyné épít­kező között. — Amikor legelőször vol­tam a telepen — mondja —, igen szívesen fogadtak. Biz­tosítottak, hogy a szükséges építési anyagokat beszerez­hetem itt. Szerződést is ajánlottak, de erre azért nem került sor, mert nem tudtam miből milyen mennyiségre lesz szükségem. A probléma azután mutat­kozott, miután kifogást emeltünk a szállított tégla minőségével szemben. — Nálunk jelentkeztek panaszukkal — mondja Uj­­pár Elemér NEB-elnök. — Jogos volt, sőt visszaélés is történt. A fegyelmi kivizs­gálás , most sem ért véget a Putnoki Téglagyárnál és a 8.­számú AKÖV-nél. — Ezután már a telepve­zető is másképpen beszélt velem. Azt ígérte régebben, hogy palát is biztosítanak, ha valamennyi anyagot itt veszem. Most már egyálta­lán nem ígéri. Amikor nemrégiben az áthidalókat vásároltam, három napig nem biztosították a fuvart. Átküldtek az AKÖV-höz! Ott azt mondták, a TÜZÉP- nél van egy kocsijuk, fuva­rozzon az. Visszamentem. Ekkor már­­ kiküldték az árut, de a fuvardíjat téve­sen állapították meg. 116 Ft helyett 152 Ft-ot fizettem. Amikor reklamáltam a 36 forint miatt. Fábián Imréné azt válaszolta, hogy ilyen csekély összegért nem érde­mes (!) reklamálni. — Valóban mondtam — mondja a telepvezetőhelyet­tes —, de csak a bonyolult ügykezelés miatt A legkö­zelebbi szállításnál beszámí­tottuk volna. — Itt érkeztünk el a mai naphoz — szól közbe Ujpár Elemér NEB-elnök. — A mai napon ugyanis egysze­rűen megtagadták a szállí­tást. Miért? — A gépkocsivezető nem vállalja (!) a fuvart ennek az asszonynak — felel Lő­rinc Dezső telepvezető. — Nagyon gyenge érv ez! — szólok közbe. — Az AKÖV nem mindig biztosítja a szállítójárművet és a rakodómunkást. Ezért már nem is merünk vállalni fuvarigényeket. (!) — Pedig ez is a TÜZÉP feladata! A vásárlók szolgá­latában — mondja Ujpár Elemér. — Csupán ez az egy vásárló mintegy 30 ezer­­ forint értéket költött el a­ telepükön. Még 10 ezret el-­ költ majd. Minden figyel-» met megérdemel. — Nem kellett volna a* NER-hez fordulnia... — ér-» vei Lőrinc Dezső. » — Ez semmiképpen nem * eredményezhet mellőzöttsé-J get. Emberileg sem. keres-» kedő szemmel nézve sem el-J fogadható az indoka. A vá-» sárló keresi igazát, ezt meg-J torolni — csúnya dolog. » Dobos István, a 3. számúj AKÖV igazgatója rögtön in­­ tézkedik. • — A 36 forintot szeptem-J ber 20-ig visszafizetjük —• bár nem a mi hibánkból­­ ered a többlet. • — A TÜZÉP-teleppel kö-J tött szerződésnek megfelelő-* en naponta 1 szállítójármű-* vet biztosítunk, sőt eseten-» ként kettőt, vagy darus gép-* kocsit is — mondja Stroh-J­mayer Tamás TEFU fődiszr» pécser. A jó kapcsolat egyik­­ előfeltétele, hogy tájékoztas- « sanak bennünket, merjenek fuvart vállalni, mert ellen­kező esetben­­ a kocsik ki- • használatlanok, ami nem­­ gazdaságos. • — Ígérem, hogy két hétig 2 — még most, a szezonnak» számító ’dobén — minden J napra biztosítunk kocsit. A • kihasználtságáról felmérést J készítünk és erről tájékozta- « tót adunk a TÜZÉP vezetői­ * nek is — javasolja Dobos­i István igazgató. • — Ilyen gördülékenyen, rugalmasan kellene a TÜ­­ZÉP-telepen is — összegzi Újpál Elemér. — Kérem Lő­rinc Dezső elvtársat, hogy a jövőben ne legyenek rossz­­indulatúak Szurominéval szemben. Nem indokolt, hi­szen minden vásárló egyfor­ma! — Mikor fogják kiszállíta­ni a mai napon vásárolt 1000 darab téglát Szuromi György­ékhez? — kérdezem. — Felvesszük a fuvarvál­lalást és rövidesen szállí­tunk. .. Tóth Ilona 1969. szeptember 11. Emlékezünk A dekorációs osztályon már befejezés előtt áll egy monu­mentális kiállítás elkészítése, amely heteken keresztül em­lékezteti megtekintőit a város, az üzem dolgozóit az el­múlt 20 esztendő küzdelmes, de sikeres építőmunkájára. Húsz évvel ezelőtt, 1949-ben érte az a megtiszteltetés Ózd nagyközséget, hogy várossá nyilvánították. A magyar „Ruhr-vidék” egyik ipari fellegvára lett az ÓKÜ, amely lépést tartott a várossá fejlesztés hihetetlen nagy volumenű munkálataival. Az eltelt 20 esztendő bizonyította: Ózd vá­ros lakói, a vaskohászat kiemelkedő üzemének dolgozói nem fecsérelték hiábavalóságra idejüket. Újjászületett üzemré­szek, új 10 ООО-es létszámú település hirdeti az ózdi embe­rek töretlen akaratát, a szocializmust építő munkát. Pár hét múlva a nagyközönség elé kerülnek a fejlődést bemutató tablók, makettek. Jubileumra készül a város. Em­lékeink felizzanak, fáradtságos munkánk tükröződik e na­pok emlékezetében. A jubileumi ünnepségbe azonban fájdalom is vegyül. A napokban temettük el a város első polgármesterét, akit a hivatalba lépését követő esztendőben a város első tanácsel­nökévé neveztek ki. Nem lesz ott a díszemelvényen, nem tud velünk, ózdiakkal együtt örülni. Emlékeznünk kell a töretlen harcosra, a fasizmus üldözte munkásemberre, a kommunistára, akinek oly sokat köszönhet ez a város. A kezdeti lépések mindig a legnehezebbek, de Blaskovits Fe­renc nagy akarással, hozzáértéssel, az ózdi emberek szere­­tetével felvértezve végezte városalapító munkáját. S ha em­lékezünk munkásmozgalmi, a városért is újabb és újabb harcba induló tevékenységére, emlékeznünk kell az ember­re is. Emlékét mindig őrizzük. Kohósalakkal a vásáron Évente 550—600 ezer tonna kohósalak képződik az Ózdi Kohászati Üzemekben a nyersvasgyártás során. Ez a salak kiválóan alkalmas út­építéshez, lakásépítés céljaira és minden olyan helyen, ahol nagyobb mennyiségű, kötött szerkezetű anyagot célszerű felhasználni. A kohósalak építkezésre való felhasználá­sa azért is előnyös, mert ol­csó és nagy a kötőhatása. A salakértékesítés a Buda­pesti őszi Vásár idején az érdeklődés középpontjába ke­rült. A vállalat értékesítési szakemberei, mint építőipari terméket állították ki és aján­lották a vásárlátogatók és felhasználók figyelmébe. Ezt az alkalmat használták fel arra is, hogy a salakértékesí­tésben érdekelt vállalatok megbízottaival eszmecserét folytassanak, és felmérjék a jövő évi szükségleteket. A felhasználó partnerek (ce­mentművek, útépítő vállala­tok, vasúti és közúti szállító vállalatok, közel hatvan meg­bízottjával találkoztak szep­tember 9-én a válla­lat értékesítéssel foglal­kozó szakemberei. A jelenle­vők azt vitatták, hogyan le­hetne a szállításokat biz­tonságosabban megoldani. Ugyanis sok felhasználó ki­fogásolta, hogy a MÁV nem ad idejében elegendő kocsit a szállításhoz. hlossáUíifixsal Régen megoldásra váró probléma. A felhasználók ed­dig idegenkedtek a salak­készletek kialakításától, mert az növelte, szerintük, a költ­ségeket. Azonban amikor a vasúti szállításokban zavarok jelentkeztek és nem kapták meg idejében a megrendelt salakmennyiséget, ak­kor döb­bentek rá, hogy ez a kiesés milyen károkat okoz. Ezért a felhasználók és a vállalat megbízottai arról is tárgyal­tak, hogy előszállításokkal biztosítsák a felhasználásra kerülő salakot, ezáltal az épít­kezések tervszerűségét. A MÁV megbízottai ígéretet tettek, hogy az előszállításo­kat megoldják. A készletezés (depózás) megoldására két le­hetőség is kínálkozik: az egyik a megrendelő által ki­jelölt térségben való tárolás, a másik a Tüzép-telepeken való salakértékesítés. A Tü­­zép vállalatok megbízottaival folytatott tárgyalások kedve­zően alakultak ez ügyben. Kedvező piaci helyzet Az útépítésekkel foglalko­zó vállalatok képviselői el­mondották: szívesen használ­ják az ózdi kohósalakot utak alapozásához, mert megbíz­ható, jó kötőképességű. Kí­vánságaikat is kifejezésre jut­tatták. Még nagyobb mennyi­séget fel tudnának használni, ha Ózd osztályozva vállalná a salak szállítását. Ebben az esetben nemcsak alapozáshoz, hanem az épített utak felső rétegébe is felhasználnák ne­mes zúzalék helyett. Ha az Ózdi Kohászati Üzemek a sa­lak osztályozását megoldja, a KPM útépítő vállalat ebben az esetben Ózd térségében 60 t/ó teljesítményű keverőtele­pet létesítene és a környék útépítését innen látnák el. Tehát a salak­piac új termé­ket vár Ózdtól. A kérdés most az, hogyan fogadják ezt a vállalat illetékesei? A salak osztályozása régi vállalati probléma. Megoldá­sa költséget és időt igényel. Az Ózd-vidéki Szénbányák ajánlása segítséget jelent eb­isen. A városfejlesztés útjá­ban levő szénosztályozó-be­rendezést felajánlotta a ko­hászatnak. Érdemes lenne megvizsgálni a salakosztályo­­zás céljaira való átalakítás lehetőségét. Az osztályozás megvalósítását egyébként is napirendre tűzte már az élet, mert osztályozatlanul nem le­het tartósan nagy mennyi­ségben értékesíteni. A vállalat mintegy 500 ezer tonna kohósalak értékesíté­sét tervezi a jövő esztendő­­". Az utána következő évek még gazdagabbak lesznek. Erre a felkészülést a vevő­termelő tanácskozás tapasz­talatai alapján ajánlatos lesz mielőbb megkezdeni. Németh Gyula Dobi Sándor: A pénztárca Hosszúra nőtt, паду lábú embereire sajátos med­velépteivel, előrehajtott fejjel ha­ladt a kora hajnali utcán. Érezte, hogy hosszú lesz a mai napja, de inkább nem is gondolt semmire. Csontjaiban Ы- zsergett valami ott maradt fáradtságérzés. Rosszul aludt az éjjel, vagy inkább az este forgolódott sokáig, mert éjfél után már nem sok az ideje, amikor így, a fél ötkor kezdődő mű­szakra megy. Elég lesz délig a meleg kemence szájánál húzni a lapátot — gondolt megint az előtte álló napra. Inkább csak a vele szemben haladó poros utat nézte elré­vedezve. Mire tudatáig ért, hogy valami fekszik előtte, már az egyik lábával át is lépte. Nyomban megállt fölötte, meg­nézte, s anélkül, hogy odább lépett volna, lehajolt érte. Egy pénztárca, állapította meg kicsit bosszúsan. Szíveseb­ben vette volna, ha másvalaki találja meg, otthagyni viszont maga előtt is restellte. Csak úgy, menet közben né­zett bele. Gépkocsi jogosítvány. A lakáscím azonban nem ez az­­épület, nézett vissza. Úgy látszik, valakit kocsikáztatott az éjjel a dolgozó — gondolta magában. Aztán megszámolta a pénzt, majd az egészet betette a farzsebbe. A nadrágját nem szokta lecserélni, biztos helyen lesz ott. Napközben alig gondolt rá. Már reggel elhatározta, hogy hazafelé egy kis kitérővel beadja majd a tulajnak. Máskor vigyázzon rá jobban ... Kétszer is csengetett, míg valahonnan, messze az ajtó mögül hangot hallott. — Ki az? Újból megnyomta röviden a gombot. Csak úgy, a foga között mormogta: „de nehezen bírsz kijönni". — Mi van? — nyikordult rá az ajtó. Néhány másodpercig egymást mérték fel hidegen, kelletlenül. A farzsebéhez nyúlt aztán. — Ha nem tévedek — húzta lassúra a szét —, ez az öné. Orkócsi Zoltán? — Igen, de lépjen már beljebb — mondta gyorsan, siető­sen. Elnézést, hogy csak így, házi öltözetben nyitottam ajtót. — Nem tesz semmit, nem vendégségbe jöttem. Becsukó­dott mögötte az ajtó, majd 60-as körte árasztott fényt a sötét előszobában. Hirtelen egyedül maradt, kezében a pénztár­cával. Hosszél két percig állt ott sután, mozdulatlanul. — Nem találom sehol — jött vissza idegesen — csak az enyém lehet. — Érte nyúlt, a lassan emelkedő kéz vonulását követve. — Biztosan a magáé, nem nehéz megállapítani. De ... — indulni is akart.­­ — Várjon na, hadd nézzem meg, mit hagyott benne a szerencsés megtaláló. Tréfának szánta volna, valamiféle kedves szónak, tán még a jutalom reményét is sejtette, mégis rosszul, csikorogva hangzott. ^ — Benne van, ami volt — válaszolta türelmetlenül. Amaz meg egyre idegesebben forgatta most már ujjai között a pénzt. — Ez kevés, ez nem ennyi volt — szólalt meg végül kelle­metlen hangján. — Fontosan a duplája. Borravalónak kissé sok volna, nem gondolja!? — Szóval tolvajnak tart. Utolsó senkiházinak akinek a maga pénze kell! — csattant fel indulatosan. Kezdett a vér a fejébe szállni, s egyre kevésbé tudta nyomon követni amannak most már hideg fejjel kirótt, finom, mégis eleven­­jébe vágó mondatait. Már-már ott tartott, hogy nekiront, leüti, mint a kutyát, ezt a szemét alakot, öreg szépfiút. Lendülő teste elől nyüszítve húzódott az hátra, de fröcskölő, fenyegető szája egy pilla­­natra sem állt be, a hideg a hátán, amikor eszébe jutott, hogy pontosan a hiányzó összeg ott van a belső zsebében, borítékban. Kirántotta, odavágta a másik lába elé, s rohant ki az ajtón, le a lépcsőn az utcára, haza. Vajon mit mond Erzsinek, ha eszébe jut a negyedéves prémium? Nyugodtságot, erőltetett magára. Egészen elgyen­gült a két térde. Semmi okos gondolat nem jutott eszébe. féd­oborzonvost

Next