Ózdi Vasas, 1969 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-19 / 38. szám
2 ИЯ VASAS Egy devalválódott vállalat Annak idején megírtuk, a tanácsnak igen sok pénzébe került az Úttörő úti óvoda felújítása. Ma is legendák keringenek a környék lakói között a nagyfokú felelőtlenségről, pazarlásról. Az vitte az építkezési anyagot az óvodától és közelében épült szolgálati lakástól, aki éppen akarta. Sőt, a munkások maguk adogatták el egyik-másik „jó” szomszédnak. A legenda nem mesén alapul, szavahihető emberektől hallottam. Önkritika . A közelmúltban — nem először — a Hámán Kató úti iskolánál látogattuk meg az építőket, a Borsod megyei Tanács Építőipari Vállalatának dolgozóit. Ők maguk mondották el, hogy a vállalatnak egyre kevesebb a hitele, mert semmilyen munkát nem képesek időre és megfelelően elvégezni. A „cég devalválódásáról” újabb híreket kaptunk korábbi működési területéről, az Úttörő úti óvodától. Az óvoda vezetője fordult hozzánk panaszával. Olyan asszony Csák Gézáné, aki szereti házában és háza körül a rendet, a tisztaságot. Természetesen, sajátjának tekinti a mintegy száz gyermeknek otthont adó óvodát is. Amióta az építkezők elvonultak, azóta sokat változott, szépült az óvoda kívülről és belülről. Szocialista brigádok segítettek a szinte háborús romoknak is beillő építkezési maradványok eltakarításában, szülők és gondozók virággruppokat készítettek, a nyári, kéthetes szünetben újra festették a helyiségeket. (Az elvégzett társadalmi munka összértéke 1968. szeptemberétől kb. 38 ezer forint!) De az, óvoda még várja, visszavárja az építőket — sok a restancia! A birtokbavétel egyéves időtartama — sajnos — az ilyenkor szokásos, jóllehet általában csökkenőben levő levelezésekkel, jogi vitákkal telt el, mikor és mit javítson, illetve mit nem javít a vállalat garanciálisan. Mert műszaki hiba az első naptól kezdve volt bőven és ma is van belőle. Feledékenység? Az első garanciális határidő június 17-én járt le — a „figyelmeztető” levél még május 6-án elment a vállalathoz. Július 2-án néhány ember, köztük egy igen kellemetlen modorú művezető-féle „szemrevételezte” a tényeket. Az eredmény: jó néhány reklamációt elhárított, kihúzott az óvoda által készített hiányjegyzékből. A hiánypótlást csak augusztus 30-ra vállalták, majd szeptember 15-re halasztották. Hogy közben az óvoda benépesült, elvégezték az augusztus végi, kéthetes szünetben a festését is — mindez nem zavarja a vállalatot. Annyira nem, hogy amikor szeptember 16-án ott jártunk, még mindig hírüket sem láttuk. Sok bosszúság rövid története ez. Népgazdaságunk nagy erőfeszítéseket tesz az építőipar fejlesztése érdekében. Új és új házgyárak készülnek el, vannak épülőben. Az állami építőipari vállalatok mellett, fontos szerepük van a tanácsi vállalatoknak is, elsősorban a kisebb volumenű, de — mint a példák is mutatják — nem keveseket érintő építkezéseknél. A megyei tanács eme vállalata területünkön eddig nem sok jó hírt szerzett nevének — annál több bosszúságot az építtetőknek. Jó lenne, ha vezetők és beosztottak, végrehajtók megpróbálnák újból visszaszerezni az elpazarolt becsületet, az eltékozolt szavahihetőséget. D. S. 400 ezer forint értékben új félvezetős hegesztőkészülékek kerültek 12-én a központi karbantartó gyárrészleg nehézvasszerkezeti kazánkovácsműhelyébe. Az ellenőrzés után — amit a tekercselőműhelyben végeztek el —, üzembe állították a készülékeket. Eddig 3 régebbi típusú hegesztőjük volt, most a legújabbakból kaptak 5 darabot. A nagy teljesítményű berendezések könnyítik majd a műhelyben végzett karbantartási munkákat. A békemozgalomról városunkban A közelgő békekongresszus élőt Lupták Istvánnal, a Hazafias Népfront városi elnöksége tagjával beszélgettünk az ez évi békegyűlésekről, a békemunkacsoport tevékenységéről. A januárban Miskolcon megrendezett háromnapos továbbképzésen az előző évi kongresszus anyagából hangzott el több előadás. Ezek nagy segítséget nyújtottak a népfront vezető aktíváinak évi programjuk kialakításában. Városunkban az első fél év során 12 előadást tartottak A szocialista hazafiság és a Szocialista demokrácia témakörből. A párt-, állami és tömegszervezetek segítségével, jobb szervezési munkával nagyobb közönségsikert értek el ezeken az öszszejöveteleken. A szakszervezettel kialakított jó, gyümölcsöző kapcsolat eredményeképpen májusban az üzemekben is megemlékeztek a dolgozók a békehónapról. A városban hat helyen tartottak békegyűlést. A második fél év előadássorozatának tárgya az Ifjúság és társadalom. Ez már folyamatban van, de most elsősorban az október 3—4-én összeülő VII. békekongreszszus előkészületeivel, szervezésével foglalkozik a Hazafias Népfront nemcsak városunkban, hanem szerte az országban. — bm — Helyszíni vizsgálat Több rugalmasságot! A kislakásépítkezők jó vevői az ózdi TÜZÉP-telepnek, sok pénzt hagynak ott. Rendszeres, kétoldalú kapcsolat eredménye az ügyintézés, a szállítás. Érdekes módon — az ellátási zavarokat figyelmen kívül hagyva — mégis súlyos ellentét keletkezett a telep dolgozói és Szuromi Györgyné építkező között. — Amikor legelőször voltam a telepen — mondja —, igen szívesen fogadtak. Biztosítottak, hogy a szükséges építési anyagokat beszerezhetem itt. Szerződést is ajánlottak, de erre azért nem került sor, mert nem tudtam miből milyen mennyiségre lesz szükségem. A probléma azután mutatkozott, miután kifogást emeltünk a szállított tégla minőségével szemben. — Nálunk jelentkeztek panaszukkal — mondja Ujpár Elemér NEB-elnök. — Jogos volt, sőt visszaélés is történt. A fegyelmi kivizsgálás , most sem ért véget a Putnoki Téglagyárnál és a 8.számú AKÖV-nél. — Ezután már a telepvezető is másképpen beszélt velem. Azt ígérte régebben, hogy palát is biztosítanak, ha valamennyi anyagot itt veszem. Most már egyáltalán nem ígéri. Amikor nemrégiben az áthidalókat vásároltam, három napig nem biztosították a fuvart. Átküldtek az AKÖV-höz! Ott azt mondták, a TÜZÉP- nél van egy kocsijuk, fuvarozzon az. Visszamentem. Ekkor már kiküldték az árut, de a fuvardíjat tévesen állapították meg. 116 Ft helyett 152 Ft-ot fizettem. Amikor reklamáltam a 36 forint miatt. Fábián Imréné azt válaszolta, hogy ilyen csekély összegért nem érdemes (!) reklamálni. — Valóban mondtam — mondja a telepvezetőhelyettes —, de csak a bonyolult ügykezelés miatt A legközelebbi szállításnál beszámítottuk volna. — Itt érkeztünk el a mai naphoz — szól közbe Ujpár Elemér NEB-elnök. — A mai napon ugyanis egyszerűen megtagadták a szállítást. Miért? — A gépkocsivezető nem vállalja (!) a fuvart ennek az asszonynak — felel Lőrinc Dezső telepvezető. — Nagyon gyenge érv ez! — szólok közbe. — Az AKÖV nem mindig biztosítja a szállítójárművet és a rakodómunkást. Ezért már nem is merünk vállalni fuvarigényeket. (!) — Pedig ez is a TÜZÉP feladata! A vásárlók szolgálatában — mondja Ujpár Elemér. — Csupán ez az egy vásárló mintegy 30 ezer forint értéket költött el a telepükön. Még 10 ezret el- költ majd. Minden figyel-» met megérdemel. — Nem kellett volna a* NER-hez fordulnia... — ér-» vei Lőrinc Dezső. » — Ez semmiképpen nem * eredményezhet mellőzöttsé-J get. Emberileg sem. keres-» kedő szemmel nézve sem el-J fogadható az indoka. A vá-» sárló keresi igazát, ezt meg-J torolni — csúnya dolog. » Dobos István, a 3. számúj AKÖV igazgatója rögtön in tézkedik. • — A 36 forintot szeptem-J ber 20-ig visszafizetjük —• bár nem a mi hibánkból ered a többlet. • — A TÜZÉP-teleppel kö-J tött szerződésnek megfelelő-* en naponta 1 szállítójármű-* vet biztosítunk, sőt eseten-» ként kettőt, vagy darus gép-* kocsit is — mondja Stroh-Jmayer Tamás TEFU fődiszr» pécser. A jó kapcsolat egyik előfeltétele, hogy tájékoztas- « sanak bennünket, merjenek fuvart vállalni, mert ellenkező esetben a kocsik ki- • használatlanok, ami nem gazdaságos. • — Ígérem, hogy két hétig 2 — még most, a szezonnak» számító ’dobén — minden J napra biztosítunk kocsit. A • kihasználtságáról felmérést J készítünk és erről tájékozta- « tót adunk a TÜZÉP vezetői * nek is — javasolja Dobosi István igazgató. • — Ilyen gördülékenyen, rugalmasan kellene a TÜZÉP-telepen is — összegzi Újpál Elemér. — Kérem Lőrinc Dezső elvtársat, hogy a jövőben ne legyenek rosszindulatúak Szurominéval szemben. Nem indokolt, hiszen minden vásárló egyforma! — Mikor fogják kiszállítani a mai napon vásárolt 1000 darab téglát Szuromi Györgyékhez? — kérdezem. — Felvesszük a fuvarvállalást és rövidesen szállítunk. .. Tóth Ilona 1969. szeptember 11. Emlékezünk A dekorációs osztályon már befejezés előtt áll egy monumentális kiállítás elkészítése, amely heteken keresztül emlékezteti megtekintőit a város, az üzem dolgozóit az elmúlt 20 esztendő küzdelmes, de sikeres építőmunkájára. Húsz évvel ezelőtt, 1949-ben érte az a megtiszteltetés Ózd nagyközséget, hogy várossá nyilvánították. A magyar „Ruhr-vidék” egyik ipari fellegvára lett az ÓKÜ, amely lépést tartott a várossá fejlesztés hihetetlen nagy volumenű munkálataival. Az eltelt 20 esztendő bizonyította: Ózd város lakói, a vaskohászat kiemelkedő üzemének dolgozói nem fecsérelték hiábavalóságra idejüket. Újjászületett üzemrészek, új 10 ООО-es létszámú település hirdeti az ózdi emberek töretlen akaratát, a szocializmust építő munkát. Pár hét múlva a nagyközönség elé kerülnek a fejlődést bemutató tablók, makettek. Jubileumra készül a város. Emlékeink felizzanak, fáradtságos munkánk tükröződik e napok emlékezetében. A jubileumi ünnepségbe azonban fájdalom is vegyül. A napokban temettük el a város első polgármesterét, akit a hivatalba lépését követő esztendőben a város első tanácselnökévé neveztek ki. Nem lesz ott a díszemelvényen, nem tud velünk, ózdiakkal együtt örülni. Emlékeznünk kell a töretlen harcosra, a fasizmus üldözte munkásemberre, a kommunistára, akinek oly sokat köszönhet ez a város. A kezdeti lépések mindig a legnehezebbek, de Blaskovits Ferenc nagy akarással, hozzáértéssel, az ózdi emberek szeretetével felvértezve végezte városalapító munkáját. S ha emlékezünk munkásmozgalmi, a városért is újabb és újabb harcba induló tevékenységére, emlékeznünk kell az emberre is. Emlékét mindig őrizzük. Kohósalakkal a vásáron Évente 550—600 ezer tonna kohósalak képződik az Ózdi Kohászati Üzemekben a nyersvasgyártás során. Ez a salak kiválóan alkalmas útépítéshez, lakásépítés céljaira és minden olyan helyen, ahol nagyobb mennyiségű, kötött szerkezetű anyagot célszerű felhasználni. A kohósalak építkezésre való felhasználása azért is előnyös, mert olcsó és nagy a kötőhatása. A salakértékesítés a Budapesti őszi Vásár idején az érdeklődés középpontjába került. A vállalat értékesítési szakemberei, mint építőipari terméket állították ki és ajánlották a vásárlátogatók és felhasználók figyelmébe. Ezt az alkalmat használták fel arra is, hogy a salakértékesítésben érdekelt vállalatok megbízottaival eszmecserét folytassanak, és felmérjék a jövő évi szükségleteket. A felhasználó partnerek (cementművek, útépítő vállalatok, vasúti és közúti szállító vállalatok, közel hatvan megbízottjával találkoztak szeptember 9-én a vállalat értékesítéssel foglalkozó szakemberei. A jelenlevők azt vitatták, hogyan lehetne a szállításokat biztonságosabban megoldani. Ugyanis sok felhasználó kifogásolta, hogy a MÁV nem ad idejében elegendő kocsit a szállításhoz. hlossáUíifixsal Régen megoldásra váró probléma. A felhasználók eddig idegenkedtek a salakkészletek kialakításától, mert az növelte, szerintük, a költségeket. Azonban amikor a vasúti szállításokban zavarok jelentkeztek és nem kapták meg idejében a megrendelt salakmennyiséget, akkor döbbentek rá, hogy ez a kiesés milyen károkat okoz. Ezért a felhasználók és a vállalat megbízottai arról is tárgyaltak, hogy előszállításokkal biztosítsák a felhasználásra kerülő salakot, ezáltal az építkezések tervszerűségét. A MÁV megbízottai ígéretet tettek, hogy az előszállításokat megoldják. A készletezés (depózás) megoldására két lehetőség is kínálkozik: az egyik a megrendelő által kijelölt térségben való tárolás, a másik a Tüzép-telepeken való salakértékesítés. A Tüzép vállalatok megbízottaival folytatott tárgyalások kedvezően alakultak ez ügyben. Kedvező piaci helyzet Az útépítésekkel foglalkozó vállalatok képviselői elmondották: szívesen használják az ózdi kohósalakot utak alapozásához, mert megbízható, jó kötőképességű. Kívánságaikat is kifejezésre juttatták. Még nagyobb mennyiséget fel tudnának használni, ha Ózd osztályozva vállalná a salak szállítását. Ebben az esetben nemcsak alapozáshoz, hanem az épített utak felső rétegébe is felhasználnák nemes zúzalék helyett. Ha az Ózdi Kohászati Üzemek a salak osztályozását megoldja, a KPM útépítő vállalat ebben az esetben Ózd térségében 60 t/ó teljesítményű keverőtelepet létesítene és a környék útépítését innen látnák el. Tehát a salakpiac új terméket vár Ózdtól. A kérdés most az, hogyan fogadják ezt a vállalat illetékesei? A salak osztályozása régi vállalati probléma. Megoldása költséget és időt igényel. Az Ózd-vidéki Szénbányák ajánlása segítséget jelent ebisen. A városfejlesztés útjában levő szénosztályozó-berendezést felajánlotta a kohászatnak. Érdemes lenne megvizsgálni a salakosztályozás céljaira való átalakítás lehetőségét. Az osztályozás megvalósítását egyébként is napirendre tűzte már az élet, mert osztályozatlanul nem lehet tartósan nagy mennyiségben értékesíteni. A vállalat mintegy 500 ezer tonna kohósalak értékesítését tervezi a jövő esztendő". Az utána következő évek még gazdagabbak lesznek. Erre a felkészülést a vevőtermelő tanácskozás tapasztalatai alapján ajánlatos lesz mielőbb megkezdeni. Németh Gyula Dobi Sándor: A pénztárca Hosszúra nőtt, паду lábú embereire sajátos medvelépteivel, előrehajtott fejjel haladt a kora hajnali utcán. Érezte, hogy hosszú lesz a mai napja, de inkább nem is gondolt semmire. Csontjaiban Ы- zsergett valami ott maradt fáradtságérzés. Rosszul aludt az éjjel, vagy inkább az este forgolódott sokáig, mert éjfél után már nem sok az ideje, amikor így, a fél ötkor kezdődő műszakra megy. Elég lesz délig a meleg kemence szájánál húzni a lapátot — gondolt megint az előtte álló napra. Inkább csak a vele szemben haladó poros utat nézte elrévedezve. Mire tudatáig ért, hogy valami fekszik előtte, már az egyik lábával át is lépte. Nyomban megállt fölötte, megnézte, s anélkül, hogy odább lépett volna, lehajolt érte. Egy pénztárca, állapította meg kicsit bosszúsan. Szívesebben vette volna, ha másvalaki találja meg, otthagyni viszont maga előtt is restellte. Csak úgy, menet közben nézett bele. Gépkocsi jogosítvány. A lakáscím azonban nem ez azépület, nézett vissza. Úgy látszik, valakit kocsikáztatott az éjjel a dolgozó — gondolta magában. Aztán megszámolta a pénzt, majd az egészet betette a farzsebbe. A nadrágját nem szokta lecserélni, biztos helyen lesz ott. Napközben alig gondolt rá. Már reggel elhatározta, hogy hazafelé egy kis kitérővel beadja majd a tulajnak. Máskor vigyázzon rá jobban ... Kétszer is csengetett, míg valahonnan, messze az ajtó mögül hangot hallott. — Ki az? Újból megnyomta röviden a gombot. Csak úgy, a foga között mormogta: „de nehezen bírsz kijönni". — Mi van? — nyikordult rá az ajtó. Néhány másodpercig egymást mérték fel hidegen, kelletlenül. A farzsebéhez nyúlt aztán. — Ha nem tévedek — húzta lassúra a szét —, ez az öné. Orkócsi Zoltán? — Igen, de lépjen már beljebb — mondta gyorsan, sietősen. Elnézést, hogy csak így, házi öltözetben nyitottam ajtót. — Nem tesz semmit, nem vendégségbe jöttem. Becsukódott mögötte az ajtó, majd 60-as körte árasztott fényt a sötét előszobában. Hirtelen egyedül maradt, kezében a pénztárcával. Hosszél két percig állt ott sután, mozdulatlanul. — Nem találom sehol — jött vissza idegesen — csak az enyém lehet. — Érte nyúlt, a lassan emelkedő kéz vonulását követve. — Biztosan a magáé, nem nehéz megállapítani. De ... — indulni is akart. — Várjon na, hadd nézzem meg, mit hagyott benne a szerencsés megtaláló. Tréfának szánta volna, valamiféle kedves szónak, tán még a jutalom reményét is sejtette, mégis rosszul, csikorogva hangzott. ^ — Benne van, ami volt — válaszolta türelmetlenül. Amaz meg egyre idegesebben forgatta most már ujjai között a pénzt. — Ez kevés, ez nem ennyi volt — szólalt meg végül kellemetlen hangján. — Fontosan a duplája. Borravalónak kissé sok volna, nem gondolja!? — Szóval tolvajnak tart. Utolsó senkiházinak akinek a maga pénze kell! — csattant fel indulatosan. Kezdett a vér a fejébe szállni, s egyre kevésbé tudta nyomon követni amannak most már hideg fejjel kirótt, finom, mégis elevenjébe vágó mondatait. Már-már ott tartott, hogy nekiront, leüti, mint a kutyát, ezt a szemét alakot, öreg szépfiút. Lendülő teste elől nyüszítve húzódott az hátra, de fröcskölő, fenyegető szája egy pillanatra sem állt be, a hideg a hátán, amikor eszébe jutott, hogy pontosan a hiányzó összeg ott van a belső zsebében, borítékban. Kirántotta, odavágta a másik lába elé, s rohant ki az ajtón, le a lépcsőn az utcára, haza. Vajon mit mond Erzsinek, ha eszébe jut a negyedéves prémium? Nyugodtságot, erőltetett magára. Egészen elgyengült a két térde. Semmi okos gondolat nem jutott eszébe. fédoborzonvost