A Pesti Hirlap Nagy Naptára, 1932 (42. évfolyam)
IRÓK ÉS KÖLTŐK - Csermely Gyula: Mélyen a föld alatt
Egymás mellett dolgoztak, mélyen a föld alatt, a Zrinyitáró alatt, egy keskeny szintnek a legvégén. Két ingujjas bányász, hatvanéves öreg az egyik, húsz évvel fiatalabb a másik: Jópál János és veje Tar András. Reggel hatkor szálltak le a szintbe, most délre járt s az egész idő alatt az öreg komor volt és szótalan. Némán törte az ércet, mogorván és kedv nélkül , mint a megbántott emberé, olyan volt az arca. Tar András úgy látta, hogy valami nincs rendben. Sokszor nézte az ipát, hogy kifürkéssze, mi lehet: rigolya-e, vagy súlyosabb valami? Nem rigolya, érzi , valami más dolog bántja. A lelkén ül valami, úgy hiszi. De vájjon mi? Talán a tiszt úrral feleselte ez összeszidta? Vagy levontak a béréből s most emiatt dohog ? — Délbe megkérdezem, — gondolta Tar András. — Akkor majd szóra bírom. Most hiába faggatnám. — Azzal fogta a csákányt és ismét munkához látott. De újra abbahagyta. Hirtelen gondolat villant a fején keresztül. — Hátha otthon a baj, a ház körül ? Ahol az asszony tesz-vesz, a második feleség, aki szép és pirosajkú s aki az öreg leánya lehetne, oly fiatal. — Nem hiszem, — gondolta Tar András. - - Ugyan kár volt, hogy elvette, mert nem hozzá való, de úgy tudja, Évi nem rossz asszony. Csöndes, otthonülő, hír sem szállt meg róla, nem vét az az erkölcs ellen. Délbe leültek ebédelni. Tar András egy halom ércre ült, Jópál János egy korhadt fakutyára, azután falatoztak. Amolyan bányászebéd volt, hurka, kenyér és pogácsa és csemegének száraz sajt egy hörpintés törköllyel. Azután pipáztak. Tar András remélte, hogy a pipaszónál csak megered az öreg nyelve s akkor ő megtudja, mi az, ami a lelkén ül. Hátha mégsem az, hogy az asszonyra gyanakszik? Hátha semmiség az egész s csak azért fújja fel, mert öreg embernek ez a szokása. De Jópál János most is néma volt, mintha egyedül ült volna a szintben. Megse rebbent a szeme pillája, úgy MÉLYEN A FÖLD ALATT . CSERMELY GYULA ,ék@Us író, született Dunaszerdahelyen, Pozsony vármegyében, 1869 június 5-én. A gimnáziumot Pozsonyban, az egyetemet Budapesten végezte , itt jogi doktorátust, majd ügyvédi diplomát szerzett, az ügyvédi képesítés elnyerése után pedig Erdélyben, Óradnán jogvédői gyakorlatot folytatott, egészen a háború kitöréséig. Aránylag későn kezdett írni; legelső novellája „A hadnagy, a kozák és egy hőmérő”, a Pesti Hírlapban jelent meg, 1905 január 2-án. Ettől a naptól fogva sűrűn jelentek meg novellái a különböző napilapokban, elsősorban a Pesti Hírlapban, 1911-ben pedig első regénye, a ,,Kölcsönkapott fény” jelent meg, melyet csakhamar sok más követett. Ezek közt a rendkívüli sikerű, 7 kiadást ért „A toprini nász”, valamint a nem kisebb sikerű „A vörös kérdőjel” című regényéből filmdarab is készült. Novelláit — Maurus Mezei fordításában — számos németországi, svájci és osztrák lap is közli, hollandul nyelven pedig — Greta Shapira fordításában — az Amsterdamban megjelenő „De Vrydagavond’’ című hetilapban jelent meg több elbeszélése. Novelláit, regényeit a témák rendkívül nagy változatossága mellett élénk, közvetetten elbeszélő modor, valamint eredeti, fordulatos, a figyelmet mindig ébren tartó meseszövés jellemzi. „Adieu Madame” című háromfelvonásos színművét a nagyváradi Szigligeti Színház mutatta be nagy sikerrel, „A gardedám” című operettjét a kecskeméti Katona József Színház, „Szent Márton rózsafái” című négyfelvonásos falusi történetét pedig, mely ilyen című regénye után készült, a budapesti Rádió mutatta be.