Pajtás, 1951 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1951-01-03 / 1. szám
t- Ysim KUM Déli határainkon veszett ellenség ólálkodik. Tito, akit a jugoszláv nép is elszántan gyűlöl, amerikai gazdái parancsára nap mint nap küldi kémeit, ügynökeit a határra. Átkiabálnak átlövöldöznek és megpróbálnak beszökni a mi szabad földünkre. De ott állnak és őrzik a haza határát az államvédelmi határőrök. Bátran, hősiesen, önfeláldozótan verik vissza a dollárral megfizetett, alias titóisták támadásait, provokációit. Pajtások! Jegyezzétek meg Várkonyi István államvédelmi tizedes bajtárs nevét. Ő is ott harcol a határon, életét sem kímélve védi a mi békénket, biztonságunkat. Egy alkalommal Várkonyi bajtárs lesállásából imperialista kémet vett észre. Határunk felé tört. — Állj! — kiáltott Várkonyi bajtárs. Az imperialista ügynök azonnal tüzelni kezdett a hang irányába, majd futásnak eredt. Várkonyi bajtársat eltalálta a golyó, combjába fúródott. Mégis felugrott, így, sebesülten is és az ellenséges ügynök után vetette magát. Nem törőded a saját életével. Üldözte az ellenséget és tüzelt rá. De a seb futás közben erősen vérezni kezdett. Várkonyi bajtársat elhagyta az ereje. Meginog, elesi, és nem tud már felkelni. Igakban folyik a vére. Szerencsére a szomszédos járőrök meghallották a tűzharcot és segítségére siettek. A menekülő _ a£,.A„ meghallotta közeledésüket és visszafordult. Látta, hogy Várkonyi bajtárs elesett, azt hitte, magaval tetlen. Megfordult hát és arra vete az irányt, ahol Várkonyi baja feküdt. Várkonyi bajtárs azonban n,L. ebben a súlyos helyzetben is csak hazája iránti kötelességére gondol A nagy vérveszteség nem éy°nglhette el annyira,, hogy erről megfeledkezzék. Minden erejét összeszedi és felemeli fegyverét. Sebesülten, a földön fekve is képes arra, hogy megadásra szólítsa fel a feléje menekülő banditát. Pedig annak szintén fegyver van a kezében! És a fasiszta, meghökkenve a nem várt hősies ellentámadástól, megadta magát. Magasba emelte a két kezét. . .. Megérkeztek a segítő járőrök. A sok vért vesztett Várkonyi bajtárs, ahogy bajtársait megpillantotta, elájult. Hiszen eddig is csak rendkívüli hősiességgel tartotta magát! Az adott neki erőt, hogy mindenáron ki kell tartania. Várkonyi bajtárs ismerte Matroszov, a hős komszomolista történetét, aki testével fedezte az ellenséges géppuska törését, hogy saáaada előnyomulását biztosítsa. A felszabadító szovjet hősök példája lelkesítette hősi helytállásra. Hozzájuk akart hasonlítani. Lángoló hazaszeretettel, az életét is kész volt odaadni a drága hazáért, a nép hazájáért. Büszke lehet a magyar ifjúság, mert soraiból ilyen fiatalok kerülnek ki, mint Várkonyi István államvédelmi tizedes bajtárs. Ahogyan a hős komszomolistákat a nagy Bolsevik Párt, úgy neveli a mi fiataljainkat a mi Pártunk. A Párt tanít bennünket ilyen helytállásra és olthatatlan gyűlöletre a haza, a nép ellenségei iránt. De Várkonyi bajtárson kívül napról napra példamutató hősiességgel védi életünket a többi bátor államvédelmi határőrünk is. Nyitrai és Undi határőr bajtársak például, egy másik határszakaszon, éjszaka a határ menti erdőben, veszedelmes amerikai ügynököket tettek ártalmatlanná. Észrevették a sötétben lopakodó kémeket, rájuk kiáltottak. Azok nem álltak meg a felszólításra, hanem azonnal lövéssel válaszoltak. Meg is sebesítették magát a járőrparancsnokot. A bajtárs azonban sebesülése ellenére, összeszorította fogát és tüzet nyitott a banditákra. Heves tűzharcban akadályozták meg a határőrök, hogy az imperialista ügynökök rátehessék lábukat hazánk földjére. Hogy mi nyugodtan építhessük jövőnket, hogy a magyar gyermekek békében tanulhassanak, hős határőreink minden nap kockára teszik életüket. Tudnunk kell, pajtások hogy mit köszönhetünk nekik! Tudnunk kell, hogy micsoda sötét, elszánt, aljas ellenséggel szemben védelmeznek bennünket. Egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy Néphadseregünk és Államvédelmi Hatóságunk hősiessége mit jelent nekünk. Az ő harcaik azt bizonyítják, hogy szent gyűlölettel kell szembefordulnunk ellenségeinkkel — és úgy kell helytállnunk munkánkban, tanulásunkban, ahogyan .... ők ,teszik, értünk,a határon. bbubbbbbBBBWBnBBBmBB»BBB*BI 8eBB«BB«S*BBSi»a««B**»fflaB«a«B,9a9l«!!BBBSBBBai!*IB«IS 3 Bl!*a!»ai IS 3 BB«i»«BS*SB»ISB E «C B SIBIUS SB 15 B S BI » S »0 S S » B S S 9 Hl BB * SB S D S E 3 S R E 9 SB B B SE 6 *! 9 53 * B * H BB » S 3 9 Tiszta és éles a levegő. A fákon, bokrokon vékony hóréteg csillog. Lenn a város szürke ködbe burkolózott — de idefenn vidám és derűs minden. A csapatok legjobb gárdistái ülnek a hosszú asztal mellett Zemplénből, Somogyból, vagy Csongrádból — minden megyénkből, budapestiekkel együtt, hogy megbeszéljék, hogyan fejlődik csapatuk tapasztalatot cseréljenek és hogy megkapják az elkövetkező munka szempontjait. Fényes szemükből az öntudat villanyharcos munkájukról számolnak be, Lavocsaháza kicsi község. Márkus Tibor képviseli Csillebércen az ottani úttörőket. Azt mondja, hogy előfordul az iskolában 6—8 százalékos hiányzás is. Késés nincs, mert a község olyan kicsi, hogy el sem lehet késni. Az önkormányzat kiértékelte a helyzetet és megállapította, hogy aki háromnegyed 8-ig nem jön el az iskolába, az valószínűleg aznap egyáltalán nem jön már be. Látogatóbrigádot szerveztek. A brigádtagok háromnegyed 8-kor fölkerekednek és elfutnak a hiányzókért. Munkájuk során komoly tekintélyre tettek szert és az iskolában alig van hiányzó. Pálházán is folyik a lemorzsolódás elleni harc — meséli Patercsák Jáztos. • A csapat békemegbízatásban ezt kapta legfőbb feladatul. A pajtások megegyeztek, hogy minden párolista köteles 15 perccel előbb elindulni az iskolába. Útközben beszól a vele egy útvonalon lakó pajtásaihoz és magával hozza őket. Ha kell, meg is győzi a hozzátartozókat a tanulás fontosságáról és ígéretet tehet a közösség nevében, hogy segítenek a házimunka elvégzésénél egyesült erővel, de a pajtásnak rendesen kell iskolába járnia. Rácz Sándor Gáva községből jött. Csapata békemegbizatásként a tanulmányi eredmények megjavítását kapta. Rácz pajtás Örsében még olyanok is voltak, akik nem tudtak folyékonyan olvasni. Ő maga foglalkozott a leggyengébbekkel. Együtt olvasott velük és minden órára öt sort írtak, hogy a helyesírási hibákat és a rendetlen külalakot is leküzdjék. Rácz Sanyi tanulópárja — a legrosszabb tanuló — negyedévre 4-esre javította az osztályzatát magyarból. Ezzel az örs átlaga nagy emelkedést ért el. De dicséretet kapott a raj is. Az iskola környékét megtisztogatták és az üres telken facsemetéket ültettek. 400 fácska elültetésével nyerte meg a raj az elsőséget. Baginyi Sándor budapesti pajtás mondta el, hogy önkormányzatuk a rajok jó munkájának jutalmazására vándorzászlót készített. Időközben sok vitára adott alkalmat, hogy az egyik idősebb tanárral szemben a pajtások tiszteletlenek, bosszantják az órán és rendetlenkedésük megzavarja a tanítást. Kimondta hát a csapattanács, hogy bármilyen jó legyen is a rajnak az előmenetele, nem kaphatja meg a vándorzászlót, ha ez a tanárpajtás panaszt emel ellenük. A gyerekek keményen megfogadták a javulást és ma már nem zavarja egyik raj sem az órákat. Hajdúböszörmény úttörő munkájáról Király Ferenc azt meséli, hogy csak négy osztálytársa nem tagja az úttörő csapatnak. Volt náluk egy rendbontó, aki csúf fintorokat vágott a tanárra a háta megett. A csapattanács hiába figyelmeztette, mint a falra hányt borsó. A gyerekek persze nevettek ilyenkor és komolytalanná vált az egész óra. A csapattanács utasítást adott ki, hogy senki nem nevezhet — ha úttörőnek érzi magát — ezeken a fintorokon. A következő héten a bohóckodó nagyon meglepődött, amikor fintorgására semmiféle hatás nem mutatkozott. A pajtások komolyan ültek és rosszallan csóválták a fejüket. Rá kellett jönnie, hogy a bohóckodásnak és rendetlenkedésnek semmi helye az órák alatt. Ma már eszében sincs senkinek az igen ízetlen tréfa, nő a hegyen a pettyes higgenyök mögött szoros barátság szövődik a falu és a város között. Ezek a pajtások valamennyien jó munkájukért, példamutató magatartásukért kerülhettek ide az országos találkozóra, hogy Csillebérc hagyományai további hősies küzdelemre adjanak erőt. gárdista találkozó | CSILLEBÉRCEN VT""vV "/;/ - ' Lenke módszere A Pionyerszkaja Pravda írja: Az osztályban negyvenhat lány tanul. Nem találtak kettest egyiknek sem a negyedévi bizonyítványában — még hármast is nehezen. Négyesek meg ötösök sorakoznak szép sorjában. Már két éve, hogy ebben az osztálybannincsen kettes. Miben áll hát a titok? Hogyan értük el, hogy minden lány jól tanul? A raj segít ebben bennünket. A legtöbben úttörők és a rajtanács szigorúan felelősségre vonja a lányokat. Például elhatározták, hogy minden úttörő a tanulás első napjától kezdve napirendet készít. A raj figyelt arra, hogy minden úttörő teljesítse a gyűlés határozatát. Így aztán a lányok megszokták, hogy a napirend szerint éljenek és ez a beosztás most már mindenik számára szükségletté vált, —nem is tudnának meglenni nélküle. Ha most azt javasolná valaki, hogy szakítsanak ezzel a szokással, valamennyien tiltakoznának, mert a zaj ereje a következetes időbeosztásban rejlik. Ebben az osztályban történt meg a következő eset, Ljuda Zvukarevát hívták ki felelni, de semmit sem tudott. Délben, mielőtt hazamentek volna a gyerekek, röpgyűlést hívtak össze, annyira felháborította őket Ljuda magatartása. Barátai magyarázatot kértek tőle. Ljuda őszintén bevallotta hogynem figyelt a tanár magyarázatára és ezért nem tudta megoldani a feladatot. A gyűlés elitélte Ljuda fegyelmezetlenségét és Ljuda megfogadta a pajtásainak, hogy kijavítja osztályzatát, ígéretét betartotta. A negyedévet kitűnő eredménnyel végezte. Ebben az osztályban csupa jó barát tanul. Elvhűség és igényesség vezeti a lányokat, amikor társaikat bírálják, de áldozatkészség és bajtársiasság mutatkozik meg minden munkájukban. Ez az osztály sikereinek a titka. * Éppen kicsengettek, amikor befordultam az iskola első emeleti folyosójára. Az ajtón nyüzsögve tódult ki az osztály népe. Az ablak sarkában, borzas copfokkal egy pajtás hadart — nevezzük röviden Lenkének. — Midőn az uralkodó látta, hogy a magyarok... hagyjatok békében, már eltelt 6 perc a szünetből és én a második oldalnak csak a felénél tartok... ragaszkodnak a nemzet önállóságához ... Kató, beszélni akarok veled az énekóra után, fontos . * A tanár elfoglalta a helyét a katedrán. — No, Lenke fiam, gyere ki, mit tudsz a mai leckéből? — Mikor ... a nemzet önállósága látta ... izé ... hogy az uralkodó . . . ragaszkodik ... az országgyűléshez . .. Lenke sírva ment a helyére. Óra után is alig lehetett megvigasztalni. — Pedig hidd el, ez a módszer mindig beválik! Ha tíz percben elolvasom a leckét, a fejemben marad a feleletig. Vannak könnyelmű diákok, akik az egész délutánjukat tanulással töltik és el sem tudják képzelni, hogy mennyivel többet ér az én időtakarékos módszerem ... Azt mondod, hogy két hónap múlva semmit sem tudok az egészből? Hát majd ismétléskor — hiányzóm és kész! Ha találkoztok ilyen — Lenkéhez hasonló gyerekekkel, magyarázzátok meg nekik feladatainkat és mondjátok meg azt, hogy felelősségérzet és becsületes munka kell az eredmények eléréséhez. Szép jutalom a jó munkáért MIBEN ÁLL A TITOK? A Rádió „jótanulással a békéért,” pályázatát Koncz Éva csepeli úttörőpajtásunk, a Táncsics-iskola Vili. oszályos tanulója nyerte. Első díjat kapott munkájáért, amelyben leírta: a nagyapja írástudatlan kubikos volt, apja munkás, aki a régi világban nem tanulhatott. Munkájában világosan és egyszerűen tárja elénk, mi a különbség a régi és új világ között a saját életén keresztül, hiszen ő már a népi demokráciában nő fel, tanár akar lenni és az is lesz, minden lehetősége meg van hozzá. Nem kicsi dolog elsőnek lenni olyan pályázaton, amelyen az ország legjobb úttörői vesznek részt. Hogyan sikerült Koncz Évának, hogy éppen ő lett a nyertes? Mivel érte szt el? Véteken talán, hogy olyan jó a dolgozata? Nem véletlen! Nézzük meg őt munka közben. Hogyan tanul, hogyan dolgozik csapatában? Hogyan fejlődtek ki benne azok a dícséretreméltó, szép tulajdonságok, amelyek a jó munkára alkalmassá tették? A napokban a Táncsics-iskolában beteg lett a számtantanárnő. A helyettes tanító megkérdezte a nyolcadikosoktól: Ki vállalkozik arra, hogy a táblánál elmagyarázza a többieknek a leckét? Koncz Éva vállalkozott rá. Elmondott mindent, amit tudott. Utána még kérdeztek tőle néhány dolgot, a pajtások, ezekre is tudott felelni. Óra végén mindenki értette a leckét és Éva boldogan ment haza az iskolából. Otthon elmondta édesanyjának, hogy milyen, kiüthet és érted, hogy milyen eredményesen dolgozod. Koncz Éva az iskola jótanulási felelőse és komolyan veszi munkáját. Varga igazgatópajtás elmesélte, hogy Koncz Éva sokat segít a tanároknak és százalékosan is ki lehet mutátni munkája eredményét. Nemcsak a saját osztályában lendítette fel a tanulást, hanem a VII.-ben és a VI-ban is. Éva maga nehezen beszél a munkájáról. Szerényen azt mondja, hogy ,hát rágom a pajtások fülét, hogy tanuljanak’. Hosszas faggatás után aztán mégis elmondja, hogy az iskola többi főtanulási felelőse gyakran fordul hozzá tanácsért. Eleinte ugyanis az volt a helyzet, hogy csak az őrsön belül alakítottak tanulópárokat, de most már az egész rajon belül segítenek a jobb tanulók a rosszabbaknak. Ez pedig sokkal egyszerűbb, mert azok a pajtások tanulnak együtt, akik közel laknak egymáshoz. Természetes dolog hogy itt már szervezési gyakorlatra van szükség és ezért fordulnak a többiek Évához ezekben a kérdésekben, hiszen már két éve jó tanulási felelős. Az idei tanév elején csapat, tanács-elnöknek akarták megválasztani a többiek, de Éva maga kérte, hadd maradjon meg jó tanulási felelősnek. Úgy érezte, hogy ehhez ért igazán és ezt szereti a legjobban csinálni. Hiszen kicsi kora óta tanár szeretne lenni és ez a munka már egy kicsit hasonlít a tanár munkájához. A karácsonyi szünet előtt megbetegedett, de munkáját nem hagyja abba■ Egész nap jönnek hozzá a pajtások. A nagyobbak tanulni, a kisebbek játszani. — Mindig örülök, ha újabb munkát kapok — mondja —, mert tudom, hogy a békéért dolgozom. Hóhegyecske Az iskola udvarán összetörttéglákból és földből töltést építettek a pajtások. Egyik oldala szelíden lejt, a másik oldalába■ lépcsőt vágtak. Ezt az udvaron talált deszkákból állították össze a pajtások. A dombot a VII a osztály úttörői készítették azért, hogy a szánkózás zavartalanul szórakoztathassa a gyerekeket. Ha leesik a friss hó, leöntik vízzel és kész a remek csúszda.