Pajtás, 1962 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1962-05-09 / 19. szám
A természet sok érdekeset tud mondani annak, aki ért a nyelvén. Már te is sokmindent megláthaszz és megfejthetsz a természet titkaiból. Induljunk együtt kirándulni. Az út fenyveserdőn vezet keresztül. A fák törzse csupasz. Fenn a magasban azonban az ágak szétterülnek, összeérnek, s csak gyéren hatól át rajtuk a napsugár. Rövid időmúlva kiérünk az erdőből. Tisztás tárul elénk, rajta, egymástól távol, elszórtan, néhány fenyőfa áll. De ezek mások, mint amilyenekkel az erdőben találkoztunk. Törzsüket végig ágak borítják, közülük a legalsók a földre érnek. Nem sokkal később tölgyesbe érünk be. Az egyik pajtás felvesz egy kisebb ágat, azzal hessegeti a szúnyogokat. A patak mentén nemsokára leérünk a folyóparthoz. Árterületén a fák árnyékában pihenünk meg. Milyen fák ezek? Nanagyon hasonlítanak az erdőben látott tölgyekhez. Szerencsére pajtásunk még nem dobta el „legyezőjét”, így össze tudjuk hasonlítani a két fát. Valóban olyanok, mint a testvérek. Nagyon hasonlítanak egymásra. De a két tölgy levele már nem azonos. A folyóparton, az árterületen talált tölgy levelei húsosabbak, szélei lekerekítettebbek, mint az erdőben talált tölgyei. Azok szárazabb és hegyesebb levelűek. Míg a leveleket szemléljük, egy pajtás hangos kiabálással egy ficánkoló békát cipel. Többen undorodva félrefutnak, de egy másik fiú gyorsan bontogatni kezdi dobozán a madzagot és kiemel belőle egy másik békát. — Ezt az erdőben fogtam — mondja. Milyen érdekes. Az erdőben fogott béka zöld színű, mint a fák lombja, a folyóparton fogott béka barnás, terepszínű, mint a sátorlap. Hát ez hogy lehet? Kérdés kérdést követ. Miért volt az erdő belsejében lévő fenyő törzse csupasz, és miért volt dúslombú a tisztáson álló? A választ bizonyára magad is kitalálod, mert az erdő belsejében csak a" fák" koronái jutnak napfényhez. A sűrű lombozat nem engedi át a napfényt, az alacsonyabban fekvő ágak tehát nem tudnak kifejlődni, elpusztulnak. Íme, a környezet befolyásolja a növényzet életét. A különböző környezet eltérő nagyságú növényeket eredményezett. De ezek még ugyanazok a növények, csak lombozatuk sűrűségében, illetve levelük nagyságában különböznek egymástól. De a környezet nemcsak arra képes, hogy egyazon növényfajtán belül kétféle alakot, nagyságot hozzon létre, hanem arra is, hogy egy újfajta növényt eredményezzen. Az erdei és a folyómenti tölgy levelei már nemcsak nagyságukban, de nedvtartalmukban és alakjukban is különböznek egymástól. Tölgy mind a kettő, de más-más tölgy. Az egyiket csertölgynek, a folyóparton élőt pedig mocsári tölgynek hívjuk. Mi eredményezte ezt a két fajtát? Nyilvánvaló, hogy valamikor e két tölgyfának közös őse volt. Azután a közös ős egyes példányai eltérő környezetbe kerültek. Ez a környezeti eltérés, évezredeken át fennállott és a tölgy alkalmazkodott hozzájuk. Az, amelyik vízben szegényebb vidékre került, csak úgy tudott fennmaradni, ha levelei kevésbé párologtatják a vizet. Mindig azok a tölgyek maradtak meg, hoztak új és új termést, amelyek a legtöbb vizet tudták tárolni. Magvaikból már olyan fák növekedtek, amelyek egy parányival több képességgel rendelkeztek a nedvesség tárolására, mint elődeik. Ez a nemzedékről nemzedékre történő parányi változás mindig átöröklődött, felhalmozódott, mígnem a szárazabb vidéken élő tölgyfa sajátos, eltérő tulajdonságokkal rendelkezett vízparti rokonától. Mert közben a vípartra került tölgy is alkalmazkodott a környezethez. Neki meg éppen az volt az érdeke, hogy minél több vizet párologtasson, mert vízben gazdag talajban élt. Ugyanez a magyarázata a leveli béka zöld és a vízparton található varangyos béka színkülönbségének is. A békák ősei is minden bizonynyal azonosak voltak. De az erdőben élő békák közül a velük táplálkozó állatok mindig azt a békát vették előbb észre, amelyiknek a legjobban elütött színe a környezettől. Tehát mindig a zöldebbek maradtak fenn és szaporodtak, míg végül új fajtává alakultak. Mint látjátok, a természet magától kiválasztja azokat az egyedeket, amelyek a legalkalmasabbak a környezetben való éléshez, amelyek a legellenállóbbak. Ezt a kiválasztást a természet végzi, éppen azért természetes kiválasztásnak nevezzük. A természetes kiválasztás törvényének ismerete megóv bennünket attól a tévhittől, hogy a természet egyes állatait és növényeit valamiféle bölcs teremtő látta el a nekik legmegfelelőbb tulajdonságokkal. Ezeket a tulajdonságokat az élőlények nem készen kapták, hanem évezredek során tettek szert rájuk. Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy a természet megértéséhez nincs szükségünk semmiféle teremtő feltételezésére. Loránd Farénc