Pajtás, 1965. január-július (20. évfolyam, 1-29. szám)
1965-01-07 / 1. szám
MONGÓLIA gyerek, fiú vagy lány talál otthonra, nevelőjük gondoskodása mellett. A mongol gyerekek nyolcesztendős korban kezdik a betűvetés tudományának elsajátítását. Kilenc osztály elvégzése kötelező. Csak ilyen fizikai fejlettség mellett, alkatilag is megerősödve, képesek lovon megtenni 8—10 kilométeres távolságot a pusztai gertől az iskoláig. A pusztai mongol pásztor gerjében már mindenütt ott a régiek buddhista oltára helyett a telepes világvevő rádió, az újság, a könyv. Sok pásztor több újságot is járat. Nem ritka az olyan, minden más településtől távoleső ger, ahol száz kötetet meghaladó könyvtár található. A gerekben sodronyos ágyak, ruhás ládák, vastag szőnyegek színes térítők vannak. A mongolok vendégszeretete mindent felülmúló. Mikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, a vendéglátó pásztorok mindenüket elénk rakták, ami ételben italban rendelkezésére állt. Ezernyi élmény, sokszáz pajtás szeretete él emlékezetemben. Sok fénykép őrzi barátságunkat. Amiről most megemlékeztem, csak rövid visszapillantás a gazdag és kedves történések sodrára. 16000 kilométert UTAZTAK A VILÁGJÁRÓ magyar úttörők Ez a vidám csoport Mongóliában járt, pionírtestvéreink nemzetközi táborában. Már most eláruljuk: jó hírnevet szereztek a magyar úttörőknek. Helytálltak a nemes vetélkedőkön, sok barátságot kötöttek, nem fáradtak el a hosszú úton. Ám, ha „legény kellett a gátra” — mint képünkön is láthatjátok — Vesza Jóska somsálybányai pajtás, előállt és csárdást ropott egy kedves mongol kislánnyal. Többé aztán nem mondhatják a magyar lányok, hogy gyávák a fiúk! Mongóliában bátrak, erősek lettek. Nem itták hiába a sok kumiszt. Hanem meséljen tovább az útinapló! Érdekes szokás Mongóliában, hogy a városok, falvak közelében a kopár hegyoldalakon fehérre meszelt kövekből több méteres betűkkel különböző jelvényeket, jelmondatokat raknakki. Szelbei táborunkat körülvevő hegyeken is hasonló kép fogadott bennünket. „Béke” — olvashattuk különböző nyelven. Elhatároztuk,magyarul is kiírjuk. Messziről kellett hordani a követ Egyszeresek látjuk, hogy a táborból pionírok hosszú sora kígyózik fel a hegyre. Mongol testvérrajunk jött segítségünkre. A mongol EHN TAJVAN, MIR, PEACE, FRIEDEN mellé hamarosan,kirajzolódott a számunkra legszebb szó: BÉKE, Nacagdorzs, az Ulánbátor! országos íjászverseny egyik ifjú részvevője Balról jobbra: Laczi István (Tápé), Simon István (Igalpuszta), Viza László (Budapest), Varga P. László (Kiskunhalas), Vesza József (Somsálybánya). A csoport vezetője: Szloboda Árpád, a KISZ KB úttörő osztályának munkatársa.