Pajtás, 1968. július, december (23. évfolyam, 26-51. szám)
1968-08-01 / 30. szám
AZ ÉGBŐL POTTYANT Lap egy régi műsorfüzetből, a huszonkét éves Hárs László arcképével. „Ne fessen úgy az ifjúsági irodalom, mintha még postakocsin utaznánk!” Elmondom nektek őszintén: ez az íróportré furcsa körülmények között született. Beismerem töredelmesen, megfeledkeztem, mikorra kéne a kéziratot leadnom és az éjszaka kellős közepén döbbentem rá: holnap fogják kérni tőlem a szerkesztőségben! Rémülten csörgettem föl, úgy tizenkettő felé, Hárs László számát: — Lacikám! Bocsáss meg a kései zavarásért, de ... — Ugyan! Nálunk a nap még csak most kezdődik. Parancsolj! Ülök rendelkezésedre! — Igazán? „Megmenekültem”, Hárs László úgy látom éjjeli bagoly, aki olyankor dolgozik, amikor Kedves Olvasói az igazak álmát aluszszák! Krákogtam egyet izgatottan, aztán megkockáztattam a szerencsémet: — Akkor . . . lennél olyan kedves néhány kérdésemre felelni? — Szívesen! — Miért lettél író? Nevet a vonal másik végén, s máris jön a tréfás válasz: — Ugyanezt kérdeztük egymástól Nagy Lajos íróbarátommal is, 1935 egyik éjszakáján, az Imperiál Szálló előtt. S mintha betanult színházi szerepet mondtak volna, egyszerre vágtuk ki: „Mert az írónak nem kell kora reggel fölkelni!” — És ... és mikor kezdtél el írni ? — Hát... amikor a többi író. Kölyökkutya-koromban. Tizenegyéves ha lehettem. És írtam is buzgón, tizennégy éves koromig. Akkor úgy döntöttem, eh, mégis inkább színész leszek! Sajnos ez a tervem kissé balul sikerült, mivel lakatosinas lettem apám kis műhelyében, majd később munkás a Ganz Vagon- és Gépgyárban. Bevallom, ott is állandóan a Műkedvelő együttes körül sündörögtem. Hanem a vezetőjük méla megvetéssel elutasított. El kellett volna küldeni szemorvoshoz a pacákot. Ugyanis, jóval később, a híres illegális Szalmás-kórus estjein én lettem a műsorközlő! Éspedig olyan kimagasló sikerrel szerepeltem, hogy ... a Horthy-rendőrség jónak látta a fellépéseimet a legsürgősebben betiltani! — Rémlik, ha hinni lehet az Irodalmi Lexikonnak: volt velük egyéb összeütközésed is! — Volt is! Amikor 1933-ban megjelent „Születtem Budapesten” — címmel az első verseskötetem, sajtópert indítottak ellenem. A hirhedett Töreky-tanács be is csukatott a verseim miatt három hónapra a Gyűjtőfogházba. Vallásgyalázás, hadsereg ellenes izgatás szerepelt ellenem vádként. Le is ültem. Felejthetetlen emlék. Azt hiszem, ez adta a végső indítékot, hogy egyszer s mindenkorra megtaláljam a helyem a munkásosztály oldalán. — Azt hiszem, kicsit előreszaladtunk! Mégis, ki látta legelőször verseidet? Ki bíztatott az írásra és hogyan? — Wallesz Jenőnek, az „Újság” című lap kulturális szerkesztőjénekvittem el az első termésemet. „Hagyja itt őket!” Három nap múlva újra Hárs László, a költő, író, aki nem felejtett el fiatal maradni és a gyerekeknek írni A Pajtásban jelenik meg először ez az ismeretlen József Attila kép. Középen Attila, jobbra tőle Berda József, a felső sorban jobb szélen Tamási Áron és Tersánszky Józsi Jenő, az alsó sorban jobb szélen Hárs László.