Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)
1969-10-09 / 40. szám
A többit a barátnők mesélik. Nádasdi Erika már hatodikos korában első lett az iskolai szavalóversenyen. Azóta pedig ki tudja hányszor! Állandó tagja az iskola irodalmi színpadának, tanulmányi eredménye kitűnő, és játékos ötletekért sem kell a szomszédba szaladgálnia. A negyven rabló ötlete például aranyat ért. De két kiló fruttit mindenképpen. ..2 Kovács Erika ugyan még csak hetedikes, de a kultúrfelelős „munkaköre” számára sem újdonság már. Második éve látja el. — Ez az év, úgy tűnik, nehezebb lesz! — mondja. A hangja komoly, megfontolt. Mint a régi, sokat tapasztalt vezetőké... — Egymás után következnek a feladatok. A Fegyveres Erők Napja, az ünnepélyes csapatzászló avatás, aztán a „Szabad hazában — Lenin útján" mozgalom nevezetes dátumai szinte állandó elfoglaltságot jelentenek majd. Persze a Kun Béla raj eddig sem tétlenkedett. Az irodalmi színpad tervezett Lenin-műsorához máris remek anyagot gyűjtöttek. Dalokat, verseket, sőt rövid színdarabokat is! — Könyvtárakból, veteránoktól, szülőktől szedtük össze az anyagot. De van egy 1919-es naplónk is — dicsekszik — eredeti dokumentumokkal! Hogyan csináltuk? A múzeumtól kölcsönöztünk filmeket, és ezekből mi magunk készítettük az „eredeti” másolatokat. Lapozgatom a naplót, aztán egyszeresek rádöbbenek, hogy Kovács Erika személyében némiképp a kollégát is tisztelni kell. Képes riport az egyik oldalon Benkó Antal elvtársról, az MKP salgótarjáni csoportjának egyik alapító tagjáról. Az aláírás: Kovács Erika. — A, semmiség — mondja és mereven nézi a padlót. — Nem olyan nehéz dolog ez! Hm. Ezen lehetne vitatkozni... 3 Az újoncok: Dobogó Pali és Nagy Árpi. Hetedikesek. Vajon hogyan fognak hozzá? — Én egy tavaly jól bevált dolgot szeretnék folytatni — mondja Domegó Pali. — Akkoriban a hatodik „B" nagyon lemaradt a tanulásban. Az „A" és „C” osztály összebeszélt, és versenyre hívtuk a „B”-seket. Hogy hasznos volt-e a kezdeményezés? Erről csak annyit, hogy a versenyt a hatodik „B” nyerte! Ezt az idén is megrendezzük. Ezenkívül megbeszéltük azt is, hogy Mikulásra ajándékokat készítünk az alsó tagozatosoknak. A „gyártás” már meg is indult! Aztán ... szóval bízom abban, hogy végülis „minden jóra fordul", azaz nem lesz semmi fennakadás, hisz végeredményben nem vagyok egyedül!... No és Nagy Árpi? Hogyan került ő egyáltalán a kultúrfelelős posztjára? Az „előéletének” köszönheti. Hatéves kora óta benne él a kultúra, pontosabban a zene világában. — Zeneiskolába is járok — mondja a táskájában kotorászva. — Egy ideig hegedültem, aztán doboltam és most... — végre megtalálja amit keres, és diadalmasan felmutatja — furulyázom! És furulyázik. Amikor befejezi, kedves szerénységgel körbeint, ugyan, csak semmi ováció, aztán tovább beszél. — Van egy „titkos” elképzelésem. Nagyon szép lenne, ha az iskolai rendezvényeken a mi fajunk zenekara is szerepelhetne önálló műsorral! Merész álmodozás? Egyáltalán nem, hiszen a próbák már el is kezdődtek! ... 4 ... Szól a zene, készülnek az ajándékok, indul a tanulmányi verseny és gyűlik az anyag a Lenin-előadásokra, és a felszabadulási ünnepségekre. Salgótarján legifjabb kulturális tisztségviselői akcióba léptek. A régiek is, az újak is. Bátran, örömmel, lelkesen, teli ötletekkel és tervekkel. Minderre szükség is lesz. Hiszen a nevezetes tanév kezdődött szeptemberben! CSER GÁBOR A „RIPORTER" ÚJ SZEREPKÖRBEN. KOVÁCS ERIKA ZONGORÁZNI FOG A RAJ „KI MIT TUD"-ON NAGY ÁRPI „TITKOS" ELKÉPZELÉSE A MEGVALÓSULÁS ÚTJÁN. HEGEDŰ: GECZI MÁRIA, BŐGŐ: JUHÁSZ ZSUZSA