Pajtás, 1970. július-decenber (25. évfolyam, 26-52. szám)

1970-11-19 / 46. szám

ALAKSZA TAMÁS: hegyes szakállú, sá­padt, sovány férfi a fóliánsokkal zsúfolt hatalmas tölgyfaasztalra kö­nyökölt, gyulladt szemekkel nézte az előtte kiterített rajzot. A gyertya lángja meglebbent a léghuzattól, amikor nyílt az ajtó, de ő csak ak­kor rezzent meg, amikor egy kéz a vállára nehezedett. — A csillagok állását tanulmá­nyozza, császári főasztrológus uram? És mi vagyon megírva az ég köny­vében? Amaz szomorúan elmosolyodott. — Csak négy betű a különbség... csak négy betű! Ámbár csinálok én itt horoszkópokat, titokzatos ábrá­kat ... de nem asztrológus, azaz csillagjós vagyok én, hanem asztro­­nómus. Csillagvizsgáló. Üdvözlöm itt nálam, az odúmban, kincstárnok úr. Jó egészsége legyen! — nyújtott kezet az érkezőnek. A kincstárnok, alacsony, kövér, vörös arcú, ősz férfi udvariasan kék-ezüst díszű ruhájába törölte izzadó tenyerét. — Magának is minden jót, Kepler úr! őfelségétől jövök — tette hozzá sietősen. — Rudolf császártól? Hát még nem felejtette el, hogy élek? Hóna­pok óta a színe elé nem enged, merthogy megsértettem, amikor egyik zajos vigalmából a csilla­gaimhoz akartam szökni, de nem ám horoszkópot csinálni, hanem megfigyelni a konstellációt, ami... — Pedig most is éppen horosz­kópról van szó, Kepler úr! Nagy követjárás van az udvarnál, és a császár kíváncsi, melyiktől mit vár. Melyik hatalommal érdemes barát­kozni, melyiknek üzenjen hadat! A csillagász bosszúsan az asztalra csapott. — Ha Rudolf nem tudja, hogy mi hasznos az országnak, mondjon le a trónról. Mit tudják azt a csillagok, hogy milyen jövőt hordozunk mi magunkban? Távoli világok fénye mit törődik mivelünk? — Főasztrológus uram! — emelte fel hangját a kis ember. — A csen­gő aranyakat kegyelmed nem azért kapja, hogy ellentmond­jon! Kepler két ujjával megdörzsölte fáradt, vöröslő szemét. — Persze. Udvari ember vagyok. Tudom. Csak az a baj, hogy elhal­moznak ilyen gyerekjátéknak való feladatokkal, ha a császár nem, ak­kor a felséges asszony, ha ő nem, az udvarhölgyek, ha azok nem, a fő­tisztek ... és a tudományos stúdiu­maimban meg nem haladok előre egy tapodtat sem. A kincstárnok az asztalon heverő rajzra mutatott. — És, ha meg nem sértem .. . min munkálkodik, ami olyan fontos, hogy a császárnak is sorára kell várnia? A csillagász figyelmesen látogató­ja szemébe nézett. A gyöngyöző homlok eresze alatt a mélyen ülő erezett, kék szemekben mintha jó szándékú kíváncsiság, sőt némi ér­telem csillant volna meg. Aztán megfordította a rajzot, hogy mind­ketten jól láthassák. — Ért a mathézishez, a számolás és mérés tudományához? — Tudom a tabulát... Például: nyolcszor nyolc az... — Nos, ha megnézi ezt a csillagképet — vágott a szavába Kepler —, akkor láttatja, hogy én itt a Napot meg a bolygók pályáját rajzoltam le. Meg­figyelések és számolások után rá­jöttem, hogy Kopernikusznak nincs igaza. — Kopernikusznak? Annak a len­gyelnek, aki azt állította, hogy nem a Föld a mindenség közepe, hanem a Nap, és a bolygók a Nap körül keringenek? A csillagász meglepődve, elismerő mozdulattal bókolt. — Kincstárnok uram igen tájéko­zott ... De mindebben Kopernikusz­­nak igaza volt. Csak nem tudott teljesen pontos számításokat végez­ni, és ezért úgy vélte, hogy a Föld kör alakú pályán mozog. — És nem? — Nézze csak. Ellipszis a pálya alakja. Az egyik gyújtópontban áll a Nap. A Föld úgy iramlik feléje, mint a hulló kő. Egyre sebesebben, aztán elszáguld mellette, és akár a kocsiversenyző a palánknál, kis ív­ben bekanyarodik, az ellipszis túlsó ágán távolodni kezd, mindinkább lassulva. .. — No, és? — Nem érti? Az első nagy fel­fedezésem, hogy a Föld pályája ellipszis. És ezt tételbe tudom fog­lalni, matematikailag tudom bizo­nyítani. Másodszor, rájöttem egy érdekes dologra! — Éspedig? — Ma november huszadika van. — Egy pontot rajzolt az ellipszisre, és a pontot egy gyors tollvonással összekötötte a Napot jelképező áb- 18

Next