Pajtás, 1978. szeptember-december (33. évfolyam, 23-38. szám)
1978-09-07 / 23. szám
VIXAV URA! Megérkeztünk, és én siettem megfogni a tengert. A markomba vettem belőle, megkóstoltam. Gyerekek szaladtak oda hozzám, csodálkozva kérdezték: — Miért ittál belőle? Hát, hogy sós-e? Nagyon sós! — Nektek nincs tengeretek? — Van. Kis tenger, Balatonnak hívják, de az nem sós. Egyáltalán? Olyan, mintha csapból folyna? Diguaz, a fekete bőrű, fekete szemű fiú úgy nézett rám, mintha én magam lennék a kis tenger. Aztán részletesen elmeséltette velem a Balaton életrajzát. Jég? Korcsolya? Hó? Csoda dolgok! Hajók mennek-e a Balatonon, hal van-e benne? És cápa? Cápa, az nincs. De olvastam, hogy itt, Kuba partjainál huszonkét fajta él. Ó, ezek jó cápák, ritkán jönnek a parthoz. Még Cojimariban sem mutatkoznak, ahol Hemingway „öreg halásza” élt. A nagyapám ott lakik. Azért persze ott vannak a partokon a cápajelző tornyok, s ha kell, akkor fénnyel, hanggal parancsolják partra a fürdőzőket. Diguaznak adtam egy Csillebérc jelvényt. A nadrágzsebére tűzte, miközben azt mondta: Bocsánat, hogy ide tűzöm, nyár van, és ilyenkor sohasem veszek fel inget, amikor játszani megyek. Irigyeltem ezért. Éppen 47 fokot mutatott a hőmérő és 80 százalékos volt a levegő páratartalma. Diguaz meghívására azonnal be is úsztunk a tengerbe. ALEXIS CSAK MOSOLYOG A Vedado kerület egyik parkjában kis csoport siető gyerekkel találkoztam. A körzeti pártszervezetbe igyekeztek, mert vállalták, hogy a VIT idején a kubai, vidékről érkezett delegációk számára mindennap elviszik az újságot, meg a napi fesztiválprogramot. Elmondták, hogy a VIT előtt hónapokig hulladékot gyűjtöttek, meg az erdők fáinak, bokrainak kemény magvaiból, cukornádból gyöngyöt fűztek, emléktárgyakat készítettek és azt eladták. A pénzt a VIT megrendezésére adták. Kuba minden úttörőcsapatában végeztek ilyen munkákat a gyerekek. A kezembe nyomtak egy köteg újságot, mennék-e velük egy darabon, segítenék-e? Hát persze! A csoportban egy lány meg egy fiú el nem mozdult egymás mellől. Talán ez a megfigyelés sugallta, hogy megkérdeztem: — Nálatok mikor jelentkezik az első szerelem? Micsoda aláírás! Jobb lenne, ha egy nyelven beszélne a világ!