Pajtás, 1986. január-május (41. évfolyam, 1-19. szám)
1986-05-08 / 16. szám
Szent Jupát. Ugye, nem sokat mond? Persze, hiába is keresnénk a kajakosok, kenusok által oly sokat emlegetett védőangyalt bármilyen valláselméleti könyvben, Szent Jupát ugyanis az ő agyszüleményük. Kissé ködös figurájáról csak annyi bizonyos, hogy valódi kalóz kinézete van, félszemű, falábú, tetovált karú, és a lelke leginkább egy légpárnás vízibuszhoz hasonlatos: a víz felett lebeg ez is, legfeljebb nem utasokat szállít, hanem kajakosokat, kenusokat segít győzelemre. Ismerkedés kajakkal, kenuval Földünk kétharmadát víz borítja. Van tehát röpködnivalója a kajakosok, kenusok védőszentjének. Igaz, a hatalmas tengerek, több méteres hullámaikkal alkalmatlanok a törékeny járművekkel való közlekedésre. Pedig a történet nem a csendes európai folyócskákban kezdődött. A kajak ősét az eszkimók használták Grönland környékén. Persze, a mainál jóval nagyobb, 40—50 személyes ha-