Paksi Tükör, 2000 (7. évfolyam, 1-3. szám)

2000-04-01 / 1. szám

7 KÖLTÉSZ­ET NAPJA3 elveszni a gyerek. Hangsúlyozzák az ünnepségek öntevékeny formáit, a helyi viszonyokat, a költészet és a közönség valódi találkozóit remélik - talán megérjük, hogy egy költőt sem várnak majd hiába az ünnepi estre, és egy költő sem fog csalódottan hazatérni a találkozóról. A program szokásos eseményei mellett egy-két meglepetés is található. A nyitány: április tizedikén az írószövetség költői szakosztá­lya megnyitó estet rendez az Egyetemi Színpadon, ennek egy részét a televízióban is látjuk majd. Tizenkettedikén a TIT rendez matinét a Kos­suth Klubban, a záróünnepség Szolnokon lesz ugyanaznap este. Az is­kolákban a tavaszi szünet után szentelnek néhány percet vagy egy iro­dalomórát a Költészet Napjának; könyvtárak, szervezetek, író-olvasó ta­lálkozókat szerveznek, a rádió és a televízió külön műsorokat szer­keszt, és nem lehet szebbet elgondolni: április tizedikén minden szín­házunkban - az esti előadás előtt - egy-egy kiváló színész elmondja valamelyik élő magyar költő versét. Meglepetés, ajándék a versbarátok köre tagjainak a Szép Vers 1963 című antológia, amely a tavalyi vers­termés legszebb darabjait gyűjti össze. - És ankétok és kiállítások, hanglemezek, iskolai pályázat - ha a fele terv megvalósul, szépen szol­gálja a verset, de hát miért ne sikerülne mind? A költő és az olvasó találkozik a Költészet Napján, de ne hagy­juk említetlenül azokat, akik a találkozás útján egyengetik majd, akiktől főképpen függ, hogy a tervekből mennyi valósul meg: könyvtárosokat, tanárokat, szervezőket, művelődési házak igazgatóit. Jó lenne, ha nem elismerés nélkül csinálnák, amit egyébként magáért az elismerésért nem, csak szenvedélyből lehet jól csinálni, akár olvasói szenvedélyből is. Április tizenegyedike, a Költészet Napja, József Attila születés­napja. Nem is lehetett volna másként kigondolni, egymásra vet fényt ez a két ünnep. S, ami a mai magyar költészetben keletkezik vagy ese­mény, valahogy mind arrafelé, a József Attila életműve felé tekint. S akár a népművelés, akár a költő és a tömegek együttélése, akár az “osztályharcos”, elkötelezett vers küldetése jut eszembe a Költészet Napja programjából, József Attilára gondoltam. S mert az ő neve emeli majd az ünnepet, nem szabad félszívvel rendezni, szervezni, nem sza­bad kelletlenül részt venni az ünnep eseményein, s nem hozhat félsi­kert a magyar versnek a Költészet Napja. (Új írás, 1964.4. sz. 467-468. p.) 2

Next