A Pallas nagy lexikona, 7. kötet: Fekbér-Greszt (1894)

F - Fricke - Frickthal - Frics - Fricske - Frictio - Frida - Fridericia - Fridigern - Fridman - Fridolin - Fridvaldszky - Fridthiofssaga - Friebeisz

Fricke — 623 — Fricke Gusztáv Adolf, német prot. h­ittudós, szül. Lipcsében 1822 aug. 23. Itt tanult s ugyan­csak itt nyert a bölcsészetből és teologiából tanári képesítést 1816., majd 1849. rendkívüli teologiai tanári állást, 1851. Kielben lett rendes teologiai tanár, 1865. visszatért Lipcsébe a szt. Péter-egy­házhoz mint főhitoktató, pár évvel később rendes egyetemi tanár lett s a szent Péter-egyh­áz rendes lelkésze, egyszersmind elnöke a meisseni értekez­letnek és a Gusztáv Adolf-egyesület (1. o.) köz­ponti választmányának. Számos egyházi beszé­dein k mind nevezetesebb művei : Kirchengesch. der ersten acht Jahrhunderte (1850) ; De mente dog­matica loci Paulini ad Eomana 5, 12 sq. (1850) ; Das exegetische Problem im Brief Pauli an die Galater, Kap. 3, 20 (1880). F-S. , Frickthal, egykori része a Sváb-földnek, a Jura E-i alja és a Rajna közt . D-i része erdős és dom­bos, északi fele sík. A Sissel­ és a Rajna öntözik. Földje gabonát, sok gyümölcsöt és szőllőt is terem ; az állattenyésztés virágzó. Rheinfeldenben és Ry­burgban sót főznek. A lakosság német és katolikus. IMOl-ig osztrák birtok volt ; jelenleg Aargau svájci kanton része ; annak két járását alkotja : Laufen­burgit (153 km­ ter., 13,668 lak.) és Rheinfeldenit (113 km- ter., 11,514 lak.). Legfontosabb helysége Laufenburg és Rheinfelden. —ZIK. Frics, kisközség Sáros vmegye sirokai j.-ban, (1891) 536 tót lakossal, b. Ghillányi Imre kasté­lyával és szeszgyárával. Frieske, kisközség Sáros vármegye szekcsői j.-ban, (1891) 458 tót lakossal, szeszgyárral. Frictio (lat.) a. m. dörzsölés, súrlódás. — F. a katonaságnál, a. m. a hadműködések alatt mind­azon előre számba nem vehető viszonyoknak ha­tása, mely a hadműködéseknek az intézkedések és parancsok szerinti végrehajtását késlelteti, vagy egyáltalán lehetetlenné teszi. κ. Ľ. ι. Frida Bohuslav Emil, a Jaroslav Vrchlicky álnév alatt ismert cseh költő, szül. Latinban 1853. , a prágai cseh politechnikum titkára. Művei epikus tartalmúak. Ilyenek : Duch a svet (Szellem és vi­lág, Prága 1878) ; Epické básné (epikus dalok) és Nové epické básne (ujabb epikus dalok, ugyanott 1877—80) ; Mythy (mitusok, 1879) ; Eklogy a pisné (1879) ; Sfinx (1883) ; drámái : Drahomira (1883) ; Smrt Odyssea (Odysseus halála) ; vígjátékai : Noc na Karlstejné (Karlsteini éjszaka) és Pietro Are­sino. Irt novellákat is. sz. E. Fridericia Gyula Albert, dán historikus, szül. Kopenhágában 1849 jun. 10. 1876. bölcsészettu­dor lett s mint a kopenhágai egyetemi könyvtár könyvtárosa a hazai történelem tanulmányozásá­nak él. Főműve Danmarks ydre politiske Historie i Tiden fra Freden i Libek til Freden i Brömsebro (1876—81, 2 köt.). Munkatársa a Bricka-féle nagy dán lexikonnak. Kiadta továbbá Bjelkes altábor­nok önéletrajzát (1890). TH. GY. • Fridigern, 1. Fritigern, Fridman, kisközség Szepes vmegye magurai j.-ban, filai­ 1289 tót lak., postahivatallal és posta­takarékpénztárral, szeszgyárral. Fridolin, szent, az alamannok apostola. Élet­rajzi adatai nem nyúlnak tovább vissza, mint a X. sz.-ba, mikor is Walternek, a säckingeni ko­lostor egyik tagjának állítása szerint régibb keletű adatok nyomán összeállították F. történetét. Esze­rint F. Izlandban született, s egy ideig itt hirdette az evangéliumot. Az elért siker hiúságot keltvén benne, jónak látta a további erkölcsi veszély elől kitérni és ismeretlen népek közé menni. Eljut Poitiersbe, hol csodálatos úton föltalálja a város volt nagy püspökének, Szent Victor­nak ereklyéit, kolostort épít, majd még művé­nek befejezése előtt csodálatos úton nyert figyel­meztetés következtében tovább utazik. Mosel folyó vidékén ismét egy kolostort épít, hosszas vándor­lás után a Rajnához jut és itt egy szigeten, Ba­sel és Zursach között, épített egy templomot és a híres säckingeni kolostort. Mindez valószínűleg az V. sz. végén és a VI. sz. elején, biztos adatok nem találhatók Walter művében. Az egyház márc. 6. ünnepli halálának évfordulóját. V. ö. Kirchen-Lexic. LI. kdad., 4. köt., 2015. 1. PISZTEU dr. Fridvaldszky János, jezsuita, természettudós, szül. Pozsonyban 1730 dec. 13., megh. 1784.1747. lépett a Jézus társaságába, 1748. Nagy-Szombat­ban volt, 1749. Szak­olcán filológiai tanulmányok­kal volt elfoglalva, 1780—1752. bölcsészethallgató a bécsi egyetemen, 1753 Pozsonyban segédtanár, 1754—55. a bécsi egyetemen természettudomá­nyokat hallgatott, 1756. Budán, 1757. Nagy-Szom­baton tanár, 1758. Bécsben, 1759 — 61 Nagy-Szom­baton teológus, 1762—1763. Bazinban tanár, 1764. Károlyfehérvárott tanár, 1766—73. Kolozsvárott tanár. A rend feloszlatása után mineralogiai uta­zást tett Erdélyben, 1775. a kolozsvári szeminá­rium régense. Később szepesi kanonok, liptóme­gyei főesperes és az ítélő tábla ülnöke. Munkái : Mineralogia magni Principatus Transsylvania, seu ejus m­etalla, semimetalla, sulphura, talia, lapides et agme (Claudioppoli 1767); Dissertatio de Schumpia san Cotimo plantacoriarie (Rhus cotinus L.) cura diversis experimentis in Transsylvania institutis (u.o. 1773) ; Dissertatio de ferro et ferraris Hungáriáe et Transsylvaniáé (u. o. 1883). SZT. H. Fridthio­ssaga. 1. Frithjofmonda. Friebeisz, 1. Ferenc, hírlapíró és regényfordító, szül. Vácon 1828., megh. Ó-Budán 1891 márc. 22. A szabadságharcban honvédtiszt volt, azután osz­trák katonának sorozták be ; mikor onnan néhány év múlva megszabadult, Pestre jött és a hírlap­irodalomhoz szegődött. Bulyovszky Gyulával együtt ő alapította 1859., majd 1864. maga szer­kesztette a Nefelejts c., jóideig legkedveltebb ma­gyar divatlapot. 1868. pedig a Szépirodalmi Csar­nok c. füzetes vállalatot indította meg franciából fordított regényének (Ponson du Terrail , Rocam­bole 65 köt.) közlésével, s nagy közönséget tobor­zott össze. Az izlés változtával azonban P. válla­latai egymás után buktak meg a hetvenes évek közepén, s ő öreg korára , mint birósági végre­hajtó kereste kenyerét. Önállóan csak néhány kötet regényfordítása jelent meg. N. L. 2. F. István (Rajkai), az első magyar szín­házi ügynökség tulajdonosa, szül. Vácon 1822., megh. 1890 febr. 8. Budapesten. A gimnáziumot és bölcseletet szülővárosában, a jogot a pesti egye­temen végezte; 1840. Pestmegyénél esküdtnek nevezték ki, mely hivatalát hét évig viselte ; ez idő alatt különösen a községek és a nép életére, valamint ennek jogi viszonyaira fordította figyel- Friebeisz

Next