A Pallas nagy lexikona, 10. kötet: Kacs-Közellátás (1895)
K - Kálló-Semjén - Kallózás - Kallundborg - Kallwitz - Kálmán - Kálmán
Kálló Semjén — 61 — dolgozásban A magyar polgári jog alapelveit. Tudományos érdemei felkelték a magyar akadémia figyelmét s 1863 jan 13., Lonovits József érsek ajánlatára, kivel folytonos levelezésben állott, levelező taggá választatott. Székfoglalója A törvények tiszteletéről szólott. Kálló-Semjén, nagyközség Szabolcs vmegye nagy-kállói j.-ban, (1891) 2166 magyar lakossal, van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Kallózás (kallodás), kártolt gyapjúszövetek és kötött szövetek tömörítését végző művelet, melynek lényege abban áll, hogy az árut meleg szappanos vízzel vagy más nyálkás folyadékkal megnedvesítik, és még meleg s nedves állapotban sokszorosan összenyomkodják. Ezen művelet folytán a gyapjúszálak végei a fonás behatása alól szabadulnak, s a szabad szálvégek annyira összekuszálódnak, hogy tömött, sőt vízhatlan felületet képeznek, amelyet nemeznek neveznek. κ. s. Kallundborg, kikötőváros Sjalland dán szigeten. Holbaektól 40 km-nyire a Kesnaes és Asnaes fokoktól alkotott fjord végében, vasút mellett, (1890) 3566 lak., gabona- és marhakereskedéssel. Kallwitz, 1. Galvisius, Kálmán (szent), a magyar királyi családdal állítólag rokon Malcolm skót királynak és Szt. Margit, Gizella magyar királyné unokahugának fia. Sógorának, Szt. Istvánnak országán át akart a Szentföldre zarándokolni, Stockerauban (Ausztriában) azonban a szlávok mint idegent s kémet fölakasztották. A vértanú testét a melki zárdából Szt. István vagy Péter utóbb Magyarországba hozatta s a szentté avatás után őt a magyarok nagyon tisztelték. Emléknapja okt. 14. (V. ö. Sátovszky, Szentek élete, 275 . Podhradszky a Tud. Gyűjteményben, 1834. XI. 81 . Galambos Kálmán a M. Sionban, 1863., két közr.) M. Kálmán, 1. király, I. Géza királynak egy ismeretlen nevü görög hgnőtől 1070 táján született fia. Szt. László papnak szánta a könyveket nagyon szerető unokaöcscsét, K. azonban, mint egykor Julianus, nem akart pap lenni s Márk, Ugra és néhány más főúr segítségével a felavatás elől Lengyelországba szökött. Nagybátyja azonban vissza hivatta s idáig pártolt öcscse, Álmos herczeg helyett őt jelölte ki a maga utódának. Sem püspöknek, sem királynak nem szánhatta volna, ha K. csakugyan selyp, sánta, kancsal és púpos, amilyennek a krónikák leírták ; az elsőt az egyház szabályai, a másodikat pedig a magyar felfogás is lehetetlenné tették volna. De ha csakugyan kellemetlen külsejű volt is, nagy esze és szokatlanul nagy műveltsége, amiért Könyvesnek is nevezték, csakhamar bebizonyította trónra termettségét. Szt. László halála (1095 után jul. 29.) ő lett az ország királya ; eleintén, úgy látszik, megosztotta hatalmát öcscsével, Álmossal, kit László Horvátország királyává tett, sőt meg is segítette, midőn a horvátok fellázadtak ellene, a nápolyi normannokat pedig, kik a lázadást előmozdították, s a dalmát partokat háborgatták, velencei hajókon Apuliába küldött seregével fenyíttette meg. Csakhamar azonban vissza kellett hivatnia csapatait, hogy az első keresztes hadjárat átvonuló vitézei ellen biztosítsa az országot. Ekkor K. király 1096 márc. 8. után először is Gauthier Valter francia lovagjainak engedte meg az átkelést , de Géza comes Zimonynál már kénytelen volt ezek egy részének garázdálkodásait fegyverrel akadályozni. Mindamellett élelmiszerek stb. küldésével előmozdította K. az Abéry Péter remetei vezetése alatt álló második csapat átvonulását is , de már készülődnie kellett ezek ellen, midőn hírét hallotta, hogy Zimony alatt 4000 magyart levágtak. Mégis beengedte az országba Volkmar és Gottschalk csapatait ; amazokat azonban, zsarolásaik miatt, Nyitránál a néplemezeket pedig M.-Óvárnál maga a király verte szét. A bejövetelre engedelmet nem is adott többé Emilio grófnak (v. ö. Pallas v. Lex. VI. 127.), ki ezért ostrom alá vette őt Mosonyban, a király azonban rajta is győzelmet aratott. A határra érkezett derékhad vezére, Bouillon Gottfried (1. k.) emiatt kérdőre vonta ugyan Kálmánt, a soproni találkozáson azonban egyességre lépett vele, az átkelés alatt való rendtartás biztosítására kezeseket adott, s Pannonhalmán maga is meglátogatta a királyt, ki nagyobb magyar sereggel kisérte s mindennel bőven ellátta az átvonuló kereszteseket, s 1096 nov. közepén barátságosan búcsúzott el tőlök. Ettől fogva legfőbb gondját arra fordította, hogy a szomszédos kisebb népeket befolyása alá hajtsa. 1097 tavaszán először is Horvátországnak még független részére tört s Pétergozdjánál megsemmisítette az utolsó horvát királynak, Péternek seregét, mire azonnal rendezte új tartományának viszonyait és szabályozta az anyaországhoz való helyzetét. A latin városokat ugyan Velence alatt hagyta, a dalmát-horvát hercegi címet azonban nem adta meg a dogénak, hatalmának ellensúlyozására pedig egy új tengeri hatalmassággal, a nápolyi normannokkal kívánt szövetkezni s azért nőül vette Roger király leányát, Buzillát (v. ö. Pallas. Lex. IV. 33). Öcscse, ki most elvesztette a magyar koronához való reményét, föllázadt ellene ; a Várkonynál 1098, már szembenálló feleket azonban Györk és Illye urak kibékítették. Ekkor II. Szvjatopolk kievi nagyfejedelem hívására Igorevics Dávid ladomékság ellen indult, Przemyslt megszállta, Igorevicsnek kegyelemért könyörgő nejét elkergette, a Bonyák kunjaitól segített Igorevics ellen azonban csatát vesztett s megfutott (1099). Még azon évben (1099 máj. 29.) abba is beleegyezett, mit Szt. László ellenzett, hogy II. Bretiszláv cseh hg. örököse testvére, Borzsivoj legyen, sőt békét és szövetséget is kötött Csehországgal. A görögökkel szintén szövetségre lépett 1104., midőn Szt. László leányát, Piroskát, férjhez adta Jánoshoz, Komnenos Elek császár legidősb fiához. A szövetségben bízva, 1105. a velencei Dalmáciát megtámadta, mire Zara, Traó, Spalato s a legtöbb sziget önként meghódolt K.nak, ki a városok önkormányzatát biztosította. Falier Ordelafo doge megnyugodott ebben, letette a dalmát s horvát hgi címet, sőt (1108) K. seregével s a bizánciakkal együtt harcolt Apuliában Boemund tarenti és antiochiai hg ellen. E közben Álmos, 1104 aug. 21. óta Szvjatopolk veje, 1106. Német-, majd Lengyelországban keresett segítséget K. ellen. Sógora, III. Boleszló segítette is, de azután kibékült K.-nal, mire Álmos Abaújvár- Amely szók a Ii-betűben nincsenek meg, a C-ben keresendők! 5* Kálmán