A Pallas nagy lexikona, 10. kötet: Kacs-Közellátás (1895)

K - Kálló-Semjén - Kallózás - Kallundborg - Kallwitz - Kálmán - Kálmán

Kálló­ Semjén — 61 — dolgozásban A magyar polgári jog alapelveit. Tudományos érdemei felkelték a magyar aka­démia figyelmét s 1863 jan 13., Lonovits József ér­sek ajánlatára, kivel folytonos levelezésben állott, levelező taggá választatott. Székfoglalója A tör­vények tiszteletéről szólott. Kálló-Semjén, nagyközség Szabolcs vmegye nagy-kállói j.-ban, (1891) 2166 magyar lakossal, van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Kallózás (kallodás), kártolt gyapjúszövetek és kötött szövetek tömörítését végző művelet, mely­nek lényege abban áll, hogy az árut meleg szap­panos vízzel vagy más nyálkás folyadékkal meg­nedvesítik, és még meleg s nedves állapotban sok­szorosan összenyomkodják. Ezen művelet folytán a gyapjúszálak végei a fonás behatása alól sza­badulnak, s a szabad szálvégek annyira össze­kuszálódnak, hogy tömött, sőt vízhatlan felületet képeznek, amelyet nemeznek neveznek. κ. s. Kallundborg, kikötőváros Sjalland dán szige­ten. Holbaektól 40 km-nyire a Kesnaes és As­naes fokoktól alkotott f­jord végében, vasút mellett, (1890) 3566 lak., gabona- és marhakereskedéssel. Kallwitz, 1. Galvisius, Kálmán (szent), a magyar királyi családdal állí­tólag rokon Malcolm skót királynak és Szt. Mar­git, Gizella magyar királyné unokahugának fia. Sógorának, Szt. Istvánnak országán át akart a Szentföldre zarándokolni, Stockerauban (Ausz­triában) azonban a szlávok mint idegent s kémet fölakasztották. A vértanú testét a melki zárdából Szt. István vagy Péter utóbb Magyarországba ho­zatta s a szentté avatás után őt a magyarok nagyon tisztelték. Emléknapja okt. 14. (V. ö. Sátovszky, Szentek élete, 275 . Podhradszky a Tud. Gyűjteményben, 1834. XI. 81 . Galambos Kálmán a M. Sionban, 1863., két közr.) M. Kálmán, 1. király, I. Géza királynak egy is­meretlen nevü görög hgnőtől 1070 táján született fia. Szt. László papnak szánta a könyveket na­gyon szerető unokaöcscsét, K. azonban, mint egy­kor Julianus, nem akart pap lenni s Márk, Ugra és néhány más főúr segítségével a felavatás elől Lengyelországba szökött. Nagybátyja azon­ban vissza hivatta s idáig pártolt öcscse, Álmos herczeg helyett őt jelölte ki a maga utódának. Sem püspöknek, sem királynak nem szánhatta volna, ha K. csakugyan selyp, sánta, kancsal és púpos, amilyennek a krónikák leírták ; az elsőt az egyház szabályai, a másodikat pedig a magyar felfogás is lehetetlenné tették volna. De ha csak­ugyan kellemetlen külsejű volt is, nagy esze és szokatlanul nagy műveltsége, amiért Könyvesnek is nevezték, csakhamar bebizonyította trónra ter­me­ttségét. Szt. László halála (1095 után jul. 29.) ő lett az ország királya ; eleintén, úgy látszik, meg­osztotta hatalmát öcscsével, Álmossal, kit László Horvátország királyává tett, s­őt meg is segítette, midőn a horvátok fellázadtak ellene, a nápolyi normannokat pedig, kik a lázadást előmozdítot­ták, s a dalmát partokat háborgatták, velencei hajókon Apuliába küldött seregével fenyíttette meg. Csakhamar azonban vissza kellett hivatnia csapatait, hogy az első keresztes hadjárat átvo­nuló vitézei ellen biztosítsa az országot. Ekkor K. király 1096 márc. 8. után először is Gauthier Val­ter francia lovagjainak engedte meg az átkelést , de Géza comes Zimonynál már kénytelen volt ezek egy részének garázdálkodásait fegyverrel akadályozni. Mindamellett élelmiszerek stb. kül­désével előmozdította K. az Ab­éry Péter­ remetei vezetése alatt álló második csapat átvonulását is , de már készülődnie kellett ezek ellen, midőn hírét hallotta, hogy Zimony alatt 4000 magyart levág­tak. Mégis beengedte az országba Volkmar és Gottschalk csapatait ; amazokat azonban, zsaro­lásaik miatt, Nyitránál a népl­emezeket pedig M.-Óvárnál maga a király verte szét. A bejöve­telre engedelmet nem is adott többé Emilio gróf­nak (v. ö. Pallas v. Lex. VI. 127.), ki ezért os­trom alá vette őt Mosonyban, a király azonban rajta is győzelmet aratott. A határra érkezett derékhad vezére, Bouillon Gottfried (1. k.) e­miatt kérdőre vonta ugyan Kálmánt, a soproni talál­kozáson azonban egyességre lépett vele, az átke­lés alatt való rendtartás biztosítására kezeseket adott, s Pannonhalmán maga is meglátogatta a királyt, ki nagyobb magyar sereggel kisérte s mindennel bőven ellátta az átvonuló keresztese­ket, s 1096 nov. közepén barátságosan búcsúzott el tőlök. Ettől fogva legfőbb gondját arra fordí­totta, hogy a szomszédos kisebb népeket befolyása alá hajtsa. 1097 tavaszán először is Horvát­országnak még független részére tört s Pétergozd­jánál megsemmisítette az utolsó horvát király­nak, Péternek seregét, mire azonnal rendezte új tartományának viszonyait és szabályozta az anya­országhoz való helyzetét. A latin városokat ugyan Velence alatt hagyta, a dalmát-horvát hercegi címet azonban nem adta meg a dogénak, hatal­mának ellensúlyozására pedig egy új tengeri ha­talmassággal, a nápolyi normannokkal kívánt szö­vetkezni s azért nőül vette Roger király leányát, Buzillát (v. ö. Pallas­­. Lex. IV. 33). Öcscse, ki most elvesztette a magyar koronához való remé­nyét, föllázadt ellene ; a Várkonynál 1098, már szembenálló feleket azonban Györk és Illye urak kibékítették. Ekkor II. Szvjatopolk kievi nagy­fejedelem hívására Igorevics Dávid ladoméks­ág ellen indult, Przemyslt megszállta, Igorevicsnek kegyelemért könyörgő nejét elkergette, a Bonyák kunjaitól segített Igorevics ellen azonban csatát vesztett s megfutott (1099). Még azon évben (1099 máj. 29.) abba is beleegyezett, mit Szt. László ellen­zett, hogy II. Bretiszláv cseh hg. örököse testvére, Borzsivoj legyen, sőt békét és szövetséget is kötött Csehországgal. A görögökkel szintén szövetségre lépett 1104., midőn Szt. László leányát, Piroskát, férjhez adta Jánoshoz, Komnenos Elek császár legidősb fiához. A szövetségben bízva, 1105. a velencei Dalmáciát megtámadta, mire Zara, Traó, Spalato s a legtöbb sziget önként meghódolt K.­nak, ki a városok önkormányzatát biztosította. Falier Ordelafo doge megnyugodott ebben, letette a dalmát s horvát hgi címet, sőt (1108) K. se­regével s a bizánciakkal együtt harcolt Apuliá­ban Boemund tarenti és antiochiai hg ellen. E közben Álmos, 1104 aug. 21. óta Szvjatopolk veje, 1106. Német-, majd Lengyelországban keresett se­gítséget K. ellen. Sógora, III. Boleszló segítette is, de azután kibékült K.-nal, mire Álmos Abaújvár- Amely szók a Ii-betűben nincsenek meg, a C-ben keresendők! 5* Kálmán

Next